Versek és hétköznapok
2011-06-11 22:30:09
Na elkezdtem dolgozni. Nagy a lendület, aztán persze ki tudja, nem egy rakás kisegér születik-e? Mindenesetre minden áldott reggel 8-ra uszoda és onnan be a „gyárba‟. Ebéd többnyire a hentestől, meg a mellette lévő zöldségestől.
Nagy 130 x100 centis akvarellek lesznek. A biztonság kedvéért vettem csütörtökön egy húszméteres tekercs olasz Fabriano papírt, hogy ha akkora lenne a lendület, hogy mindent telekennék, mielőtt a hónap végén hazahozzák Franciaországból az ott vásárolt gyönyörűséges ARCHES papírt (amit persze nem tudtam repülővel hazahozni), szóval hogy akkor is legyen mire dolgozni. Nem találtam jobb (olcsóbb!) megoldást továbbra sem az ekkora méretű akvarellek adjusztálására, mint hogy erős fa-keretre feszíttetem őket, és úgy festek rájuk, mint annak idején a Nemzeti Színházba csinált képek esetében.
Szóval – reményeim szerint – boldogítóan egyforma napok következnek.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Tegnap este elsőkötetes szerzők könyvbemutatója volt a Nyitott Műhelyben. A szerzők között ifjú barátom, Szabó Marcell, (volt szerencsém a kötet borítóját londoni emigrációmban megtervezni). A képen Marcell mellett az ugyancsak nagyon igéretes költő, Deres Kornélia)
Nagy 130 x100 centis akvarellek lesznek. A biztonság kedvéért vettem csütörtökön egy húszméteres tekercs olasz Fabriano papírt, hogy ha akkora lenne a lendület, hogy mindent telekennék, mielőtt a hónap végén hazahozzák Franciaországból az ott vásárolt gyönyörűséges ARCHES papírt (amit persze nem tudtam repülővel hazahozni), szóval hogy akkor is legyen mire dolgozni. Nem találtam jobb (olcsóbb!) megoldást továbbra sem az ekkora méretű akvarellek adjusztálására, mint hogy erős fa-keretre feszíttetem őket, és úgy festek rájuk, mint annak idején a Nemzeti Színházba csinált képek esetében.
Szóval – reményeim szerint – boldogítóan egyforma napok következnek.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Tegnap este elsőkötetes szerzők könyvbemutatója volt a Nyitott Műhelyben. A szerzők között ifjú barátom, Szabó Marcell, (volt szerencsém a kötet borítóját londoni emigrációmban megtervezni). A képen Marcell mellett az ugyancsak nagyon igéretes költő, Deres Kornélia)
Mutatnék Szabó Marcelltől egy verset:
Ébredés után a jószágoknak kitett hatalmas kővályúba hány
Ébredés után a jószágoknak
kitett hatalmas kővályúba hányok.
Nincs az a tengely, amelyen homlokom
csontja még egyszer ilyen biztonsággal
fordulna el. Mintha egy nyelv
nyalna lassan saját magába.
Hét köpetszerű, követhetetlen év,
amelyre fátylat húznak és rajta
verejték vagy nyál csillog át.
Azok az arcom vonásai. Előtte este
volt és a küszöbről az sem látszott
a kendővel barom vagy fiatal lány
fejét rejtik el. Nem tudtam nem gondolni
rád, ha a gondolkodás ugyan már nem
lett addigra kimetszve ölemből és számból.
Vagy ha homlokom és bokám a te
homlokoddal és bokáddal rakom össze,
az nem üzekedés, nem egy földbe szúrt
boton hintázó súly rövidülő pályája
lett volna. Hét évig, milyen szájban
volna végül az a nyelv. Mint a teknősbéka
páncélja, fényes húrokkal keresztbe átfeszítve.
A csalás tüdeje többé nem emberi erszény,
a lélegzetvétel nem mérhető, egyszerűen
nem annyi.
A kötet a JAK könyvek sorozatban jelent meg, ára 1490 Ft.
Megéri!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Na és ha már versek, a Magvető könyvheti estjén könyvjelzőként osztogatták (a szerző fel is olvasta) Kemény István megrendítően szép versét:
Kemény István: Búcsúlevél
Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.
Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.
Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.
Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél -
majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
de egyszercsak öreg lettél.
Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.
Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.
Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
végetérhet, mint egy verssor.
Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzádöregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.
Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet,
a fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.
Grecsó Krisztián írt egy szép cikket erről a versről a Népszava online-on.
Hann Bandi szíves közlése szerint Bán Zsófi is nagyon szépet írt erről a versről
Kommentek:
Feliratkozás RSS-ben
2011-06-15 11:14:56 - nagyboldi - nagyboldi@freemail.hu -
Javaslom még Térey "válaszversét" az ÉS-ben, a 2011 június 3-i számban: "Magyar Közöny" a címe. Szorít.