vasárnap
2009-11-01 17:59:00
Még szinte meg sem jöttem, de már dübörögnek a kultúr-programok.Péntek este MÜPA-Nemzeti Színház közös bemutató:
Schiller: Ármány és szerelem, Alföldi Robi rendezése.
(Forgách András fordította, szép, ha kell veretes, egyúttal nagyon élő szöveg)
Egészen parádés szereposztás: Kulka János, Makranczi Zalán, Básti Juli, Hevér Gábor, Vásáry André m.v. (kontratenor, parádés szerep lett neki kitalálva!), Hollósi Frici, Molnár Piroska, Bánfalvi Eszter, Gáspár Kata.
45 fős, élő zenekar a színpadon. Úgy kerülgetik őket a színészek, mintha díszletelemek lennének, ugyanakkor élő, olykor aktív szereplői az előadásnak. Az első felvonás egészen parádés, láthatóan Alföldi kifogyhatatlan az ötletekből, és még gondol is ezt-azt a világról! A második részben vannak kisebb aránytalanságok, ritmus-döccenők, szemmel láthatóan Alföldinek nem volt szíve például a betétként előadott Sosztakovics darabbba belevágni, ami jogos és érthető. A zenekar (Óbudai Danubia Zenekar (zenekarvezető: Ács Péter) nagy dinamikával és drámaisággal "hozza" is a darabot, csak Makranczi Zalán mégsem karmester, (neki kellene végigvezényelni), ettől egy idő után a néző feszengeni kezd.
Most zsinórban játsszák a darabot a MÜPÁban, minden jegy lábon elfogyott, mire januárra átviszik a Nemzetibe biztos, hogy összerázódik a második felvonás is.
Biztos a színpadi rutinon is múlik, hogy a négy nagy "öreg", Kulka, Hollósi Frici, Básti Juli és Molnár Piroska pontosan érzi, hogyan lehet negyvenöt másik ember között igazán súlyosan jelen lenni a színpadon, egyik remekebb alakítás, mint a másik. A második felvonásra, mire eszkalálódik a szenvedése, Bánfalvi Eszter is egyre egyszerűbb és súlyosabb lesz. Makranczi Zaláné a legnagyobb és legnehezebb szerep: küszködik is a romantikával és az ifjú Schillerrel, Meg kell újra nézni majd a huszadik előadást, gyanítom, hogy addigra nála is minden a helyére kerül. Kulka lubickol az okos, gonosz inrikus szerepében, nagyszerűen. Hollósi Frici - mint mindig - tökéletesen hiteles és egyértelmű. Molnár Piroska a darab végén egy gyönyörű dallal búcsúzik gyerekétől és az élettől: megrendítő.
Egy szó, mint száz, jó, pergő előadás, MEG KELL NÉZNI!
(Karmester: Silló István, Jelmez (szépek!): Gyarmathy Ágnes, Dramaturg: Vörös Róbert, Zeneszerző: Bella Máté, aki remek barokk zenéket írt a darabhoz!)
- - -
(iPhone)
Tegnap Bécsben: új kis (fél-labanc) rokon a Vojnich családban: Lionella-Melida már két hetes. Elég nagyon édes. Vojnichnak szemmel láthatóan egész jól állna már a nagymama szerep.
(iPhone)
Mama-baba-papa:
(iPhone)
A gyerek (among others) egy nagy Szüts kép alatt fog fölnőni:
(iPhone)
- - -
Az este Forgách Andrissal valahogy szóba került a dán festő, Vilhelm Hammershoi (1864 – 1916) neve: átmelegedett a szívem, annyira szeretem. Mutatok pár képet, hátha valaki nem ismeri.
A maga korában elég radikálisnak tűnhetett, nem? Vajon tőle hányszor kérdezték meg, hogy miért van olyan ritkán figura a képein, és ha van, az is többnyire háttal?
Mennyei festészet.
- - -
És végül egy zene: Anna vette Párizsban, persze a Harmonia Mundinál:
Moshe Leisher jiddis dalokat énekel, ezúttal a Rozinkales mit Mandeln címűt:
- - -
El ne felejtsem, a trónoló nyuszi persze 24 óra alatt meg lett fejtve: Esterházy Marcell föl is rakta a kommentbe a google map llinkjét; azért megmutatom itt is, a nyuszi (gondolom Korea országkontúrja) az indokínában elesett francia katonáknak akarna emléket állítani!
