t a v a s z !
2012-05-11 22:53:10
Sőt időnként kimondottan nyár!Május első hetét Barcelonában töltöttük gyerek-látogatóban. Nóra és Dani már három hónapja egy-egy barcelonai építészirodában dolgoznak: Erasmus ösztöndíj. A választásuk a kortárs építészet színvonala miatt esett Barcelonára, lett volna néhány ország, melynek nyelvét jobban beszélik... Az irodákban persze mindenki tud angolul, így aztán legfeljebb a kocsmákban vagy a közértben van módjuk szerény spanyol (sőt katalán!) nyelvtudásukat fényesíteni.
Soha nem jártunk Spanyolországban, valahogy így hozta a véletlen; ebben biztos az is közrejátszott, hogy nem beszéljük a nyelvet. Különös érzés járni egy várost úgy, hogy a feliratok jelentését csak találgatja az ember. Minden kétnyelvű, a katalán hasonlít inkább egy kicsit a franciára (de itt a hangsúly a kicsit-en van!). A túristahelyeken többnyire úgy tesznek, mintha értenének-beszélnének angolul, de ez többnyire puszta szemfényvesztés. Barcelona nekünk nagyon szerethető városnak tűnt, eltekintve az elképesztő túrista áradatttól. Nóra remek apartmant bérelt nekünk, volt remek kis tető-terasz, ahová ki lehetett járni dohányozni. A tulaj látszólag folyékonyan beszélt angolszerűen, de lassan rájöttünk, hogy gyakorlatilag egy szót sem ért abból, amit mások mondanak neki angolul. Pedig néha, amikor például a liftbe beszorultunk, vagy amikor első reggel még hideg víz is alig csorgott a zuhanyból szükség volt a kommunikációra, de hát a problémák persze megoldódtak.
Ilyen volt a tetőteraszunk:
A város közlekedése kiváló, bár – a belváros szivében lakván – gyakorlatilag a legtöbb helyre gyalog is eljutottunk.
Ami kimaradt: a Picasso Múzeum és a Sagrada Famiglia belülről, itt legalább két órát kellett volna sorban állni, hát erre nem vállalkoztunk. A Kortárs Múzeumba sikerült kedden menjünk, amikor is zárva találtuk. Hülye túrista, miért nem nézi meg előre az interneten!
Fölmentünk viszont a kikötőből függővasúttal a hegytetőre (fene sem emlékszik a nevére)
Onnan aztán a Katalán Múzeumba, fantasztikus gotikus oltárkép és szobor gyűjtemény. Mutatom (mármint egy szobrot, és egy kis táblaképet):
ez volt aláírva:
Láttunk egy hatalmas, mámorítóan gyönyörű, legalább három méteres, domború selyemhímzést:
Hát a Gaudiról is mesélhetnék... Rettenetesen rosszizlésű, hihetetlen nagyszabású marha volt. Aki nekem elmagyarázza, hogy – mondjuk – a Güel Parkban mi a francnak kellett vagy negyven hatalmas dór oszlop tetejére azt a gigantikus homokozót építeni... Esküszöm, egy dolog járt a fejében, hogy ha esik az eső, milyen szépen fog a víz onnan lecsurogni! Hogy az alatta lévő oszlopos térrel semmit nem lehet kezdeni, az mondjuk eszébe sem jutott. És azok a bájos mézeskalácsházak...
Disney-land a javából. És akkor különösen vicces, amikor a századfordulón épült szép és igényes bérházak közé biggyeszti be ezeket a marhaságokat... Szóval ez (nekem) nem építészet.
Búcsúzóul még mutatok egy csinos, kétszemélyes paellát:
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
most szólok, hogy május 30-án nyílik Pesten, jobban mondva Budán kiállításom:
