vasárnap (is)
2010-01-17 20:24:59
Egy nagyszerű kiállítás: Kampf um die Stadt, politika, művészet és a hétköznapok 1930 tájánBécs, Küstlerhaus (szemben a Karlskirchével)
Például a "Scholle und Pulverschnee" (jégtábla és porhó) tematikájú teremben egy film, (Der weisse Rausch) rendezte Arnold Fanck, egyik főszerepben Leni Riefenstahl. Szájtátva néztük, hogy milyen operatőri munka (Richard Angst, Kurt Neubert), volt honnan tanulni a nagyasszonynak!
Aztán filmhíradó részletek a korabeli Bécs hétköznapi autó és galogosforgalmáról. Azt kell mondjam, hogy ahhoz képest a mai Phnom Penh egy rendezett, nyugodt, álmos város. Őrületes jelenetek: egy embert elüt egy autó, aki – más választása nem lévén – rákapaszkodik a gázoló autó motorházára, a vezető és a bennülő utasok legnagyobb felháborodására. Hörögtünk a röhögéstől.
Remek fotók a szociális építkezésekről, a szegénygyerekek szabadtéri fogmosás-oktatásáról: fehér fityulás negédes mosolyú nővérke egy nyeles súrolókefével méteres festett fa-protézisen demonstrálja a teendőket... Nota bene, a gyerekek ruházata, a körülmények kisértetiesen emlékeztettek a Sziget utcai iskolára az ötvenes években, ahová járni volt szerencsém (többek közt Spiró Gyurival).
Reklámfilmek a Tirolba járó, 6-8 személyes túrista-automobilok útjáról, a minden faluban más kalap-tébolyban (népviselet!?) fogadják a helybeliek az érkező vendégeket.
Nem sorolom tovább, aki tudja, nézze meg, megéri.
+ + +
Pénteken nagy kiállítás nyílik Győrben, a Napoleon Házban, Nagy Miklós állítja ki műgyűjteményét, és – a múzeum bizarr ötletére – saját fotóit.
A minap láttam megint nagyban, kinyomtatva vagy húsz fotóját NM-nak, és nyálam csorgott, olyan gyönyörűek voltak. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek együtt a képekkel, az bizonyos, hogy ugyanabból a vízióból vannak a fényképek csinálva, mint a festmények gyűjtve.
Bizony ezek a fotók már régen nem egy ügyeskezű amatőr próbálkozásai... De szót se többet ingyen, tessék megnézni a kiállítást.
Tehát: január 23. szombat, 18 óra, Városi Múzeum Képtára, Győr, Király utca 4.
Megnyitja: Parti Nagy Lajos
Nyitva február 28-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.
+ + +
Két bemutató is volt a Nemzeti Színházban a hétvégén.
Pénteken Móricz: Úri muri-ja.
Nagyszabású előadás, nagyszerű színészekkel, Bezerédi Zoltán rendezése.
Az egésznek igazi Kaposvár fílingje lett volna, ha ez Kaposváron rendeződött volna. Csak egy ekkora színpadon, ennyivel több lehetőséggel túl lett egy kicsit spilázva, minden nótából elég lett volna egy strófa, mindenből elég lett volna egy kicsit kevesebb. Bezerédi nagyon érzékenyen elkerülte a zokni kifordítását, modernbe elemelését, de tudta azt is, hogy "kisrealistában" nyomni sem lehet egy az egyben: jöjjön hát az irónia, jöjjenek a dalok, a tánc, a megfosatott cigánylányok... Csak hát az meg bizony a dráma rovására ment. A szerelmi jelenetek is csak "le vannak jelezve", mintha csak egy lánylíceum számára rendezett matiné előadáson, mondom, a nagy show-fergetegben elvész kicsit Móricz radikalizmusa.
Persze ennyi nagyszerű színészt együtt látni mindig gyönyörűség, s hogy időnként kicsinnyég unatkozik az ember, hát istenem. Soha rosszabbat.
(A szereposztást unom begépelni, nézzétek meg a Nemzeti honlapján!)
VISZONT. És mégegyszer viszont.
Szombat este a Nemzeti Gobbi Hilda Színpadán:
Tábori György (George Tabori): Mein Kampf
(A meghívóban a cím alá zárójelben oda volt írva, hogy (Harcom), be kell hogy valljam, hogy hosszú percekig törtem a fejem, hogy mi lehet az a harkom... Soha nem láttam még magyarra fordítva)
Na ez viszont nagyszerű előadás volt, Rába Roland rendezte.
Tábori igazi nagy mestere a színháznak, (tán nem véletlen, hogy hosszú évekig a Berliner Ensemble-nak háziszerzője volt), dialógusai sűrűek és gazdagok, tele humorral, bölcsességgel és keserűséggel. Úgy röhögöd végig az előadást, hogy tudod, akár sírhatnál is.
Sokszor gondolom, hogy mi jóformán mindig bemutatókra járunk színházba, hogy időnként vissza kéne menni, és megnézni egy-egy darab huszadik-harmincadik előadását is. Meggyőződésem, hogy ez az előadás estéről estére csak jobb lehet, a színészek lazák és jókedvűek, Sinkó László remek ritmusban, mélységes humorral, tágasan játssza Herzl szerepét, és hát TÖRŐCSIK MARI !!! Elbűvölő csoda, megint, mindig. De a többiek is: Gerlits Réka (Mici), Mészáros Piroska (Gretchen), Mátyássy Bence (Hitler), mind remek. Mátyássy Bence rácáfol a közhelyre, hogy a fiatal szinészek hadilábon állnak a beszéddel: nagyszabású beszédtechnikai bravúrokra is telik neki az este során.
Ötcsiiagos előadás.