navigare necesse est!
2010-02-22 23:20:11
Megjártuk hát Rijekát.Lefelé menet Pesttől Rijekáig kis megszakítással végig szakadt az eső. A kis megszakítás az utolsó ötven kilométeren volt, akkor ugyanis hóvihar volt.
iPhone fotó: VE
iPhone fotó: VE
Déli két órára leértünk, (eső szakad), Alföldi Robi és Kenesei Edina elvittek a kikötőbe egy fergeteges halvendéglőbe, grillezett kalamari, szőröstől-bőröstől kisütött kis szardíniák, meg rostonsült fenetudjamilyenhal, valami spenótszerű, igen jó körettel. Utána valahogy elvonszolódtunk Robi lakásába, és mindenki ájultan ágybazuhant. Mire fölébredtünk, már menni is kellett a szinházba. Ja, merthogy azért mentünk oda, mert R. rendezett Lüzisztrátét az ottani Nemzeti Színházban, és aznap volt a bemutató.
Az ember ne mondjon markáns véleményt egy előadásról, melynek szövegéből egy szót sem értett..! Mindenesetre jó ropogós, műfütyülős marháskodásnak tűnt, a horvát publikum remekül mulatott, a végén tomboló siker. Meglepő volt, hogy a közönségben nyomát sem láttuk a prüdériának, a polgármester az előadás után boldogan rázogatta Robi kezét egy marcipántorta előtt, amit a színház csináltatott meglepetésként a bankettra, s melynek legfőbb éke egy hatalmas marcipán fallosz volt. (Van fotóm persze erről is, csak nem rakom föl, mert holnap már Semjén Zsolt interpellálna a Parlamentben...)
A kikötőtől ötven épésre laktunk, szerencsére.
itt a vizen látszik, hogy szakad az eső
Másnap reggel – a jó elnyeri... – ragyogó napsütésre ébredtünk!
Most a kikötő is kicsit más arcát mutatta, a porcukorral behintett hegy-díszletek előtt!
Kinn kávéztunk a téren, hát csodjó volt. Még egy ütős ebéd, ezúttal egy olasz vendéglőben, és aztán indultunk haza, Robi is jött velünk. Este 8-ra itthon is voltunk. Megint megállapítottuk, hogy - ha csak ilyen rövid időre is, de - utazni remek dolog.
+ + +
De most aztán már dologra: jövő pénteken nyílik a kiállításom!