gödörmagyar
2010-04-01 01:17:36
már megint valami, amihez nem értek, de a történet dallama nagyon elszomorít. Naponta 6-8 helyről érkezik izgatott e-mail, (2-300 címzettel... képtelenek megtanulni a black copie intézményét!!!), hogy írnám alá a tiltakozást a Szépművészeti Múzeum tervezett bővítése ellen. Elmondanám, hog miért is nem írnám alá.Két éve zárult le a pályázat, akkor a terveket két kiállításon be is mutatták, láttam. Nem részletezném, nem tisztem a munkák értékelése, nekem jónéhány nagyon tetszett, példamutató szabadságával és bátorságával. A pályázat eldőlt, a tervezési megbízást a kiváló Karácsony Tamás és csapata kapta.
Két év csönd, majd most, amikor már a kivitelezésre írták ki a közbeszerzési pályázatot hirtelen beindult a mozgalom, tiltakozzunk, ne hagyjuk, a múzeumépület és a Hősök tere összképének súlyos és példátlan sérelme, egyik nemzeti jelképünk szenvedne jóvátehetetlen kárt... említés esik szóban és írásban a felelőtlen és cinikus építészek önmegvalósításáról, és persze mindenekelőtt, figyelem: (az egyik tiltakozó arra a kérdésre válaszolván, hogy miért éppen most jutott eszükbe balhézni, a válasz):
"Ez a sok hülyeség elaltatja az ember éberségét, mert nem gondolja, hogy végül valamelyik terv megvalósul. (...) tudod, nálunk mindenki úgy gondolkodik az ilyen nagyléptékű tervekről, hogy úgysem lesz belőle semmi. Itt egy rámenős emberről van szó, aki el tudta intézni, hogy a magyar múzeumok majdnem teljes költségvetése az övé legyen."
Az állítás valóság(hazugság-)tartalma másodlagos, a rámenős ember nyilvánvalóan Baán László a múzeum főigazgatója, aki az elmúlt pár év alatt – bizonyára sok hibát vétve, a művészettörténész szakma érzékenységére például nem eléggé figyelve, sok embert és érdeket megsértve – egy alig-látogatott szellemkastélyból mégiscsak egy, az egész világon jegyzett, tömegesen látogatott nagyszerű múzeumot csinált. A féltékenység tehát érthető.
Idéznék Martinkó József remek idevonatkozó cikkéből a múltheti ÉSből:
"Ez a város évtizedek óta nem hagyja, hogy a modern, kvalitásos épületek megtanítsák a városlakókat arra, hogy az új is lehet érték. (...) Ha a XIX. század végén is hasonlóképpen zajlottak volna a dolgok, akkor most nincs Operaház, Körút, Miileniumi földalatti, Szépművészeti Múzeum, Műcsarnok, nincsenek hidak, egyetemi épületek stb. Egy tehetséges építésznemzedékre fognak úgy emlékezni, hogy tőlük csak tucatszám felhúzott plázákra, rettenetes irodaházakra, lakhatatlan lakásokra tellett. Ez a valódi botrány."
Tegyük már hozzá, hogy ilyen elvek alapján nem lenne Szent Péter Bazilika (gyönyörű régi templom állt a helyén!), Michelangelo freskók a Sixtusi kápolnában, és Haussmann báró sem csinálhatott volna Párizsból korszerű világvárost.
Vagy egy másik példa: pár éve az egyik legnevesebb európai építész, a zseniális minimalista John Pawson elvállalta a pannonhalmi Bazilika rekonstrukciójának megtervezését. Pawson természetesen (?) kitakarított volna minden utólag, a XIX. században bekerült Stornó-féle historikus applikációt, a Halászbástya stílusú szószéket, az oltár felett ormótlankodó kő-baldachint stb. A Műemléki Felügyelőség szakértője (nb. a Stornó múzeum igazgatója) ezt minden eszközzel igyekezett megakadályozni. Ráadásul a legjelesebb akadémikus-művészettörténész professzorunk teljes mellszélességgel mögé állt, mint ahogy most is egyik aláírója a tiltakozásnak.
(A felújításból végül így sem lett egyelőre semmi, mert a pályázott külföldi (nem EU) alaptványi pénzt nem kapták meg.)
Az utolsó (nem nagyon jó) hír: Baán László viszavonta a tervet és "továbbgondolásra" visszaadta a tervezőknek.
A Bazilika felújítása – néhány kompromisszummal – végülis Pawson tervei alapján 2012 nyarára elkészült, augusztus 27-én szentelték fel újra... Gyönyörű lett!