Hollán Sándornál
2010-10-15 19:50:04
Csütörtök este Párizsban, látogatóban Hollán Sándornál (Alexandre Hollan). Hirtelen visszaszámoltunk, már idestova tízéves a barátságunk.
Mindig komolytalan festőnek érzem magam mellette: élete minden pillanata csak és kizárólag a festészetről szól. Talán néha Istenről, de ez is keveredik, vagy azonos. Philippe-pel együtt mentünk, vittük vissza az itt kiállított képeit, így aztán a diskurzus franciául folyt leginkább. Mondja, hogy most nagyon sűrű az élete, mert nemrég jött vissza szabadságról (vacances). Kérdem, hogy na végre, voltál egyszer szabadságon? Na úgy értem, most jöttem visza délről, ahol mindig a nyarat töltöm, június elejétől szeptember végéig. Nagyon röhögtem: szóval azt hívod nyaralásnak, hogy napi tizennégy órát festesz a kedvenc tölgyfáid előtt-alatt?
Mutatott aztán vagy százötven képet, és is elvittem a laptopomat és megmutattam az ittkészült minkáimat. Szerette. Jó három órát töltöttünk nála.
Amit nem tudtam, folyamatosan csinál közebn csendéleteket is, előhúzott vagy ötven kis akvarellt, egy-kettőt mutatott, hogy ezek inkább vázlatok, amikből aztán télen csinál nagy, színes akvarelleket. (én bizony gondosan végignéztem mind az ötvenet!)
Mutatok egy kicsit:
Jót "szakmáztunk" is persze, szó esett papírokról és festékekről, kaptam is tőle három kis képet, illetve egyet a Vojnichnak küldött, én meg két másik közül nem tudván választani végül megkaptam mnd a kettőt. Majd holnap lefotózom és megmutatom. Gyönyörűek.
Fotóztam is közben persze. Még barátságunk kezdetén kérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e, ha én közben kicsit fotózok? Igyekszem mindig nagyon tapintatosan csinálni, ő pedig vérprofi módjára úgy tesz, mintha észre sem venné.
Rakok föl még képeket a "mások képei" dobozba is, akinek ennyi jó kevés...
Mutatott fotókat is, amiket a lenti házában csinált a csendéle-beállításairól, suttyomban abból is lefotóztam egy-kettőt, hát mámorítóan gyönyörű, kész képek.
Így néz ki a falusi műterme:
És ezek a fotózott csendéletek:
És a nagy csendéletek:
Nagy Mester.