a látszat csal
2011-06-26 19:39:32
úgy tűnik, hogy nem történik semmi, mi?
Pedig bizony történik. Például elkészült az ötödik nagy kép is, ez is 315 cm széles!
És ma átfestettem a Londonban csinált rémes első képet is, most már így néz ki:
Még egyet átfestettem ma, de az még szárad.
És holnap hozzák az újabb 130 x 100-as felfeszített papírokat, kettőt, azzal elleszek a hét elején.
Aztán délután megérkezik a Párizsban vett tekercses csoda ARCHES papírom is, szombaton elmegyünk pár napra Londonba, és mire visszajövünk, addigra már abból is lesz néhány felfeszítve. (Az áráról most ne tétessék említés.)
Szóval tart a munkaláz, remélem ki is tart még egy darabig. Alföldi Robi ötletére szeptember közepén pár napra ki fogom állítani az összeset a Nemzeti Színház hatalmas díszletfestő műtermében, ahol a Szentivánéji erdő sorozatot festettem.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A júniusi Holmiban Mosonyi Alíz: magyarmesék sorozata, remek, megvenni, elolvasni!
Három mesét begépelek nektek ízelítőül:
Volt egyszer egy jósnő, aki mindent látott, a múltat és a jövőt, látott előre is meg hátra is, és volt egy nagy ceruzája, azzal írta le a jóslatait, nem kellett radírozni soha semmit, amit leírt, az úgy volt. Mindenki hozzá ment, őt kérdezte, és így a magyarok is elmentek egyszer hozzá. Ő megnézte őket, aztán fogta a ceruzáját, és leírta nekik a múltjukat, a jövőjüket és még egy tortareceptet is. Ezt ingyen adom hozzá, mondta. Legalább egyenek egy jót.
Volt egyszer egy énekesnő, aki arról volt híres, hogy ő tudta a világon a legszebben azt énekelni, hogy Balsors! Ó balsors! Mikor a magyarok ezt meghallották, egy nagy zsák pénzt és egy gyémántos nyakéket ajánlottak neki, ha eljön hozzájuk, és azontúl csak nekik énekel. Az énekesnő el is ment, és attól fogva kiállt minden nap a színpadra, elénekelte, hogy Balsors! Ó, balsors!, a magyarok meg hallgatták és sírtak.
Volt egyszer egy bölcs öreg, aki csak ránézett az emberekre, és tudta, kiben mi rejtőzik, ezért óva intett mindenkit mindenkitől. Főleg a magyarokat óvta volna a magyaroktól, de ahogy rájuk nézett, látta, hogy úgyis hiába beszélne. Úgyhogy nekik nem is mondott semmit.
szóval mégegyszer: HOLMI, 2011. júniusi szám