Na most, (mert én már nagyon unom), ezt az elménckedést berekeszteném.
Aki a továbbiakban MJ gondolataira vágyik, keresse azokat az ő honlapján.
szm

Kedves Hosszú Klári!

Én is olvastam valamit egy bizonyos sópenhójertől, meg hejjdegertől, rémlik valami kirkegórrol, niccséről és vitgenstejniről is, csak számomra mind olyan búval bélelt fickóknak tűntek, akik oly sokat tanultak, hogy minden tanulásuk, okulásuk és tudásuk végterméke semmi más nem lett, mint hogy okos buksijukat beverték a világegyetem boltozatába és az piszkosul fájt utána nékik. Aztán jött a sóhajtozás, meg a jajveszékelés, rikoltozás és hajtépés, miközben azon csodálkozott az egész kulturvilág (van olyan egyáltalán?), hogy hogyan lehetséges az, hogy ezek a remekbeszabott koponyák, valahogy mégsem képesek egyesből a kettesbe kapcsolni. Pedig a válasz oly egyszerű, szinte triviális: azok soha nem fognak előre haladni, kiknek a kezük (és főleg az elméjük) tolatásra van kódolva…

Én meg naivan arra kérdeztem rá önmagamtól: mit ér az a tudás, mely kizárólag azt a célt szolgálja, hogy sóval hintse a sebeket, és amely a létezés húsáról folyamatosan csak gyötrelmet elfedő bőrréteget képes felszaggatni? Niccse is jó gyerek volt, meg okos is ám, de nagyon, hisz huszonévesen már rektorként űzte az ipart, csak aztán fogta magát és a hatalmas tudás birtokában élete utolsó tíz évében, mégiscsak elborult elmével egy tolókocsiban vizelte össze magát napi rendszerességgel. No bumm, nesze neked egzisztencialista jövőkép...

Mi a tanulság? Meg kellene tanulni tán, ha nem is félkegyelmű módra vigyorogni, és felhőtlenül kacagni (ha már az nem megyen spontánul – nekem megy hál’ Istennek), de legalább mosolyogni. A mosoly gyógyító szérum, a folyamatosan lehajtott fej pedig fertőző vírus, ha úgy tetszik tömegpusztító fegyver. És erre a tömegpusztító fegyverre – vírusra – az ellenszérumot nem a niccse, meg sópenhajerféle bukott nebulók, hanem az igazi tanítómester: a felkelő nap fénye, és a szőlőfürtön édesen megcsillanó páracsepp varázsa fogja kiszolgáltatni. Az alexandriai könyvtár összes tudásanyaga a közelébe sem jöhet annak a forráskészletnek, annak a kincsnek, mely a mezők legegyszerűbb kamillavirágaiból sugárzik. Mi tehát a megoldás? Cipőt le, oszt indulás a mezőre tanulni – tanulni élni. Mert niccse barátunk arra tanít, hogy hogyan viseld el az életet, lehetőleg fájdalomtól, és negyvenhét kiló búbánattól gyötörve. Az a kis huncut napsugár, mely reggelente mindig felülemelkedik a horizonton pedig arra, hogy hogyan éld az életet. Éppen ezért jómagam soha nem voltam hálás a sorsnak, hogy ebbe a századba születtem. Tanítómestereim ugyanis nem századokhoz (vagyis korlátokhoz) köthetők, hanem évmilliók óta minden másodpercben jelen vannak – időtlenek. Így az a tudás, amit átadnak tiszta, felszabadult és egyetemes, vagyis szememet nem fertőzi néhány évszázad hályogával, mely a tisztánlátást mindenképpen elhomályosítja.

Engem például arra is megtanítottak ezen tanítómesterek, hogy különbséget tudjak tenni értelmiségi ember és értelmes ember között. Jajj, de vicces látni néha a hatalmas különbséget… Az értelmiségi gyakran legyint a másikra, hisz kiművelt (legalább is ez a kényszerképzete), az értelmes ember pedig a legyintést nem hogy zokon venné, hanem a legyintő közelébe férkőzik, miközben azt mondogatja magában: legyintsél csak barátom, úgyis nagy a hőség, legalább nem nekem kell fárasztanom magam, hogy legyezzem az arcomat…

Nos, ennyi még kikívánkozott belőlem, de ezek után most jó darabig nem jövök, bár tudom, hogy nagyon fogok hiányozni, hisz hatalmas űr marad utánam…
Azt pedig Kedves Klári ne sajnálja, hogy irányába semmiféle megértéssel nem tartozom. A történelem felé való tartozásomról pedig magnyugtatásul csak annyit: tegnap beszéltem vele telefonon, rém toleráns volt – igazi gavallér –, hisz közölte: minden adósságomat elengedi.

Üdvözlettel: M.J.

Tisztelt Miklósvölgyi Úr,
" A világ mindaz, aminek az esete fennáll. A világ tények és nem dolgok összesége". Wittgenstein
Huszadik században születettem. Hálás vagyok érte a sorsnak. Ez a korszak tanított meg rész és egész bonyolult viszonyrendszerére, észrevenni az egyediben az általánost és viszont, a slamposság minőségként való tündöklését, a véletlenszerű tények megkülönböztetését a nyílvánvaló folyamatoktól.
Ismert, és ismeretlen őseim tapasztalata megtanított a bűn és bűnösség mibenlétére, a felelősségre, mely nem születésem pillanatától datálódik, hogy temetetlen holtak mellett nincs paradicsomültetvény, a magyarázat és magyarázkodás különbségére, a koldusnak odavetett fillérek álságos jótéteményére, a csapvíz és a forrás különbségére.
Minednnapi helytállásunkért, semmitetvésünkért, önfelmentésünkért , és én mindent megtettem ami tőlem telik léleknyugtatásért ,ki-ki maga alussza álmát.
Sajnálom, de irányomban semmiféle megértéssel nem tartozik. Megértéssel a történelem felé van tartozása
Egészséget kívánva az egész családnak
Hosszú Klári

Petri György KIZSAROLT NEVETSÉGES ÉLETÜNKET

kizsarolt
nevetséges életünket
a szégyennel szomszédos életünket
a De profundist a tócsányi mélyből
barátság visszájára fordulását
a pimaszul kész szöveget az áruláshoz
a senki földjét hitetlenség és értelem közt
az estéket teli palack és üres palack közt
ha mindezt megrövidíteni nincs mód
ha önkezünk ily menekvésre gyáva
ha a gázszagtól felfordul a gyomrunk
ha a tetszelgő vágy egy antik kádra
ha az elvtelen remény
ravasz kecsegtetés
ismerős test közelsége emléke
tán a mezítlen kíváncsiság
mely az ész makacs
sóvárgása a tény után
meg újra korrumpálja a kétségbeesést
ha az esendő idetartozás
alváshoz ébredéshez szívveréshez
ha hétköznap türelme ismét
enyhíti a tragikus eltökélést
mely ha felnövekedhet nem érti többé
a közemberi érzést
mely harag és kimagyarázás összegeződése
meglódulás és megtorpanás elegye
ha nem jön el a pillanat
felizzása
melyben elhamvad a holnap jövőhét
ha szemhatárnyi világunk felett
nem vet fehér lángot a tűzítélet

akkor a harc
akkor a tapodtat se
akkor a hátrálás lépésenként
de soha az önámító visszacsúszás
soha az elmosódás
a hallgatás és
hallgatólagos tudomásulvétel között
tehetetlenség és belenyugvás között
akkor a csendünk
el nem fordult tekintet
akkor jelenlétünk

és döntsék el
mit tehetnek velünk

Tisztelt Hosszú Klári és Nagy Miklós!

Egyetlen mondás jutott eszembe az utolsó két (nekem címzett) hozzászólást olvasva. „Nyitott kapukat dönget”. Nos, ezt tette mindkét hozzászóló. Mintha bizonygatni akarnák nekem, hogy a nácizmus milyen elítélendő dolog. Hölgyem, Uram! Önök tévednek, ha azt hiszik, engem győzködni kell. Az előző hozzászólásomban világosan kifejtettem véleményem a nácizmussal és annak veszélyével kapcsolatban, ha az ott leírtak valaki számára nem tartalmaztak egyértelmű és határozott elhatárolódást, azt csak sajnálni tudom, abban az esetben talán a hiba mégsem bennem van. Felesleges is lenne szaporítani a szót meghaladott dolgokra, inkább a következő megjegyzéshez fűznék néhány gondolatot: „A Kertész mondatra hivatkozása, a magyar emberek rongyos, szaros takarója önnön lelkiismeret-furdalásuk ellen.”

Úgy látom a Kertész-nyilatkozat kardinális kérdéssé lépett elő. Talán nem véletlenül… Nos, megpróbálok világosan fogalmazni. Menekülés. Ez a megállapítás: MENEKÜLÉS! Azt is kifejtem, hogy miért. No, nem azért, mert a menthetetlent próbálja menteni, hanem azért, mert a felelősségvállalás irányát próbálja száznyolcvan fokkal eltolni. Miről is van szó valójában? Ha ismereteim nem csalnak, én magyar ember vagyok. Ezek szerint magyarként nekem lelkiismeret-furdalásom kellene, hogy legyen. Legalább is asszonyom, az ön logikai menete ezt a következtetést engedi kiolvasni észrevételéből. Csakhogy magyar emberként nincs lelkiismeret-furdalásom. Annál autentikusabb forrást pedig, hogy mit érez és mit nem Miklósvölgyi János, nemigen lehet találni, mint magát Miklósvölgyi Jánost, aki tételesen magyarnak is vallja magát, tehát gondolom ezek után kénytelen lesz elfogadni erkölcsi alapállásomat olyannak, mint amilyet most meghatároztam. Tehát nincs lelkiismeret-furdalásom. Lelkiismeret-furdalás az csak bűntudatból táplálkozhat. Akinek bűntudata van, az nyilvánvalóan bűnt is elkövetett. Hogy miért kellene lelkiismeret-furdalásomnak lenni magyarként, azt a téma világosan megjelöli. A Holocaustért. De Tisztelt Hölgyem. Jómagam 1970-ben születtem. Ebből a racionális tényből kifolyólag az is teljesen világos, mi több ésszerű, hogy nem lehet lelkiismeret-furdalásom egy olyan bűnért – egy olyan halálos bűnért –, melyet el sem követtem. Azt ugye nem gondolja komolyan, hogy olyan emberek tetteiért kellene magamra vállalni a felelősséget, akik születésem előtt több évtizeddel bestiális rémtetteket hajtottak végre az emberi faj szégyenére. Amit érzek az a döbbenet, a rémület és a fájdalom, hogy ilyen tettekre képesek emberek. Elítélem, és megvetem tetteiért mindazt az önmagát embernek nevező állati hordát, ki válogatott testi-lelki kegyetlenségekkel próbálja azt a szándékát megvalósítani, hogy embertársait kínozza, gyötörje, majd likvidálja. És ez alól nem lehet mentség az sem, ha tételesen ezek között szép számmal akadtak magyarok is. Szememben nemzeti hovatartozástól függetlenül ezek közönséges hordalékok, és semmi mások. Ma élő magyarként ez a legtöbb, mit gondolhatok a nácikról, és az, hogy adott esetben tiltakozom annak újraéledő jelei és megnyilvánulási formái ellen. De a bestialitásnak igazából nincs nemzetisége, mint ahogyan arca sem, ezért nem hogy arra nem méltók, hogy magyar, de még csak arra sem, hogy emberszámba vegyük őket. Mindezek mellett, még egyszer hangsúlyoznom kell, felelősséget nem tudok olyanért vállalni, ami ellen semmit sem tehettem, hiszen az adott események időciklusában még meg sem születtem, így tehát lelkiismeret-furdalásom sem lehet ebben a konkrétan megjelölt helyzetben. Ilyen értelemben tehát diagnózisa alapvetően tévúton jár, arról nem is beszélve, hogy kollektív magyar lelkiismeret-furdalást (tehát végső soron bűnösséget) vizionál, amely logikáját tekintve szikrányit sem különbözik a Benes-dektrétumok szellemiségétől. Ez a szellemiség pedig értelmes embernek aligha kell magyarázni, hogy milyen szinten esik kívül az európai kultúrán…

De ahhoz, hogy még érthetőbb legyek, és ha lehet, még érzékletesebben vázoljam felvetésének nyilvánvaló képtelenségét, tegyünk ismét egy gondolatkísérletet! Először is rögzítsünk egy alaptételt, amelyben egészen biztos vagyok, hogy meg tudunk egyezni. Ez legyen majd a kiindulópontunk, és akkor aligha lesz köztünk nézeteltérés, ha a rajtvonalról konszenzussal tudunk indulni. Tehát: az emberiség (és emberiesség) elleni bűntettek, legyenek azok háborúban, vagy békeidőben elkövetettek – elévülhetetlenek. Egy tömegmészárlás, a bestiális etnikai tisztogatások, vagy egy olyan akarat kinyilvánítása, mely egy egész faj kiirtására irányul több száz és ezer év múlva sem ítéltethetnek meg enyhébb súllyal, mint napjainkban. Ha tehát kései utódaink a Holocaustról 3000 év múlva diskurálni fognak, nem engedhetnek szikrányit sem annak megítéléséből. Ezt azt hiszem mindketten így látjuk. A Holocaust egy nép kiirtására tett visszataszító kísérlet volt, megengedhetetlenül sok áldozattal. Ebben sem lehet vita köztünk.

De, mint ahogyan fentebb abban már megegyeztünk (legalább is remélem, hogy igen), az elévülhetetlen bűnök időben nem szoríthatóak korlátok közé, így az idő-egyenesen nem csak a jövő, de a múlt tekintetében sem engedhetünk megítélésünk szigorából. Ez azt hiszem, megint csak nem lehet vita tárgya, hisz a Holocaust is a múlt eseményét képezi, megítélése mégis olyan eleven erővel kell, hogy éljen ma, mint 10, vagy akár 50 évvel ezelőtt. Csakhogy a múltat nem csupán a közeli, de a távoli múlt is képezi. Több száz, vagy több ezer év is akár.

Most engedje meg, hogy idézzek Önnek (Önöknek) a Szentírásból, annak is Ószövetségi tételeiből: „És teljesen kipusztítanának mindent, ami csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel"”(Józsué 6, 21) Majd néhány oldallal később a következőt olvashatjuk: „És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is magoknak zsákmányolák; csak az embereket hányák mind fegyver élére, mígnem kipusztították őket. Nem hagytak meg egy élőt sem.” (Józsué 11, 14) És egy utolsó idézet: „A népet pedig, mely benne vala, kihozatá; és némelyét fűrész, némelyét vasborona, némelyét fejsze alá vetteté, némelyeket mészkemenczén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával.” (Sámuel 12, 31.)

A kegyetlenségnek a népirtásnak és a tömegmészárlásnak legdurvább, legbestiálisabb formáival szembesülhettünk az iménti idézetek segítségével. Emberek felfűrészelése, vasboronával való feldarabolása, fejszével való szétszaggatása és mészkemencében való elégetése. Nem néhány emberé, hanem egész városoké, városok sokasságáé. Kímélet pedig nincs, magatehetetlen öreg és védtelen csecsemő ugyanúgy fűrész alá és kemencébe kerül, mint életerős asszony és férfi a kard élére. Mind-mind bűntelenül. És kik a végrehajtók? Józsué és katonái, valamint Dávid király és serege. Mindketten a zsidó nép vezetői. Vagyis zsidó vezetők, és a zsidó nép képviselői.

Nos, Ön tisztelt Hosszú Klári a magyar nép lelkiismert-furdalásáról és „szaros takaróról” beszélt, minden bizonnyal a Holocaust kapcsán, a Kertész-idézet számonkérésével összefüggésben. Jómagam kerülném a vulgáris kifejezéseket talán azok nélkül is megértjük egymást. Kérdésem csupán az lenne, ha én hasonló kritikai attitűddel kérném számon Kertész Ákoson a hozzávetőleg háromezer évvel ezelőtt elkövetett rémtetteket, melyek ősei kezéhez tapadnak és bármilyen rendű vagy rangú megnyilvánulását, melyek másokat sérthetnek „szaros takaróra” és lelkiismeret-furdalásra vezetném vissza, Ön hogyan értékelné felvetésemet? Nyilvánvalóan (hozzáteszem teljes joggal) értetlenül állna a helyzet előtt, és a lehető leghatározottabban utasítaná vissza azokat, holott, ha jól meggondoljuk semmi egyebet nem tettem, mint elvi síkon ugyanazt a logikát alkalmaztam, melyet Ön Kertész védelmében megfogalmazott.

Mindezen párhuzamot pedig kizárólag annak tudatában mertem felvetni, mert meggyőződésem szerint semmivel sem élték meg kisebb traumaként a 3000 évvel ezelőtt élt városlakók esetleges leszármazottai őseik kiirtását, mint a zsidóság a Holocaustot. Emberiség ellenes gaztettek között ugyanis nincs különbség, azt hiszem, ebben megállapodhatunk. Mégis egészen lehetetlen és abszurd, mi több maximálisan igazolhatatlan felvetés lenne a fent csupán lehetőség szintjén megidézett számonkérés. Éppen ezért mégiscsak azt kell gondolnom, hogy meglátásával rossz nyomvonalon jár, ezért javasolnám, hogy fontolja meg érveimet, és ez alapján értékelje át eddigi felvetését.

Végezetül pedig konkrét kérdéseire is kitérnék nagyon röviden. A kérdéseket sorba rendezem:
– Látott-e már vétleneket kiszolgáltatva? A válaszom: igen.
– Sérti-e, hogy MAGYAR honfitársait, akik itt születtek, és első szavuk mama volt, de génjeikben más kultúrájú ősök is voltak, leköpték, lelőtték, elégették? A válaszom: mélyen sért.
– Látott-e már csecsemőket cigaretta csikkel megégetve? A válaszom: sajnos igen.
– Látott-e már motyójukkal menekülő embereket, hátuk mögött puskatussal? A válaszom: igen.
– Látott-e már félelmében összepisált embert? A válaszom: igen.
– Látta-e már a diktatúrát magabiztosan lépkedni az utcán? A válaszom: Láttam bizony.
– Érezte-e a gyomorban születő félelmet? A válaszom: bizony éreztem, és szörnyű volt.
– Ment-e lehajtott fejjel szégyenkezve az úton, mert fekete, szőke, vagy barna a haja? A válaszom: nem.


Ezek tehát rövid válaszaim, és kérem higgye el, megértem a kérdések mögött húzódó keserűséget, félelmet és fájdalmat. És azt is kérem, hogy ne vonja kétségbe, hogy ha száz százalékosan nem is tudom átérezni a fenti kérdések alapjait, mert hiszen „csupán” dokumentumokból, kiállítások anyagaiból, személyes beszámolókból, korabeli fényképekből és filmekből értesültem a borzalmakról, de elevenen él bennem a megértés, ami jóval több, mint empátia.

De, csak azért mert fizikai valómban nem voltam jelen, élhet bennem hiteles kép a történtekről. Még egyszer kérem, ezt ne vonjuk kétségbe, mert akkor az egész történelemírás hitelességét is kétségbe vonhatjuk. Gondolom ugyanis, hogy nem tévedek akkor, mikor azt állítom, hogy számtalan olyan értékes, tudományos igényű munka születet a tragédiával összefüggésben, kiknek szerzői az adott időciklusban még csak meg sem születtek, mégis a túlélő zsidóság számára is kifogásolhatatlan értekezéseket voltak képesek letenni az asztalra. Az tehát, hogy a személyes jelenlét nem garantált egy történelmi ciklus eseményeinek valósághű ábrázolásánál, vagy lelki átélésénél, még közel sem jelentheti azt, hogy hiteltelen írások, vagy érzelmek születnének az adott téma kapcsán. Mert, ha a személyes megtapasztalás előfeltétele lenne a hitelesség közvetítésének, akkor ugyan, hogyan lehetne történelmi értekezéseket írni a keresztes háborúkról, a francia forradalomról, vagy adott esetben a fekete lyukakról. Nem hiszem ugyanis, hogy él közöttünk történész, aki az imént jelzett történelmi eseményeket szemtanúként követhette volna nyomon, mint ahogyan aligha létezik kozmológus, ki személyesen tapasztalta volna a fekete lyukak „vendégszeretetét”. Hitelesnek mondható írások mégis születnek az adott témakörökben.

Egyetlen kérdésére a választ a legvégére hagytam, nem véletlenül. A kérdés a következőképpen hangzott: „Látta-e valaha, földön kúszó hajléktalan csecsemő arcát?” A válaszom: láttam asszonyom, és minden bizonnyal többet tudok róluk, mint Ön. Egy közülük ugyanis életem szerves része. De ha megengedi a jó ízlés, és a lelkiismeretem azt követeli, hogy az Ő érdekében, erről ne írjak többet… Csak egyet kívánhatok: soha az életben sem Ön, sem Szerettei ne éljék át azt a fájdalmat, amelyet egy ilyen elhagyott kis élet képes átélni.

Szeretettel: Mikósvölgyi János

Ui: Tisztelt Szüts Miklós. Ha írásomat vállalhatatlannak, esetleg sértőnek találja, azért elnézést kérek, az szándékom ellen való. Ezért ha törölni szeretné oldaláról, kérem csak azután tegye meg a szükségesnek ítélt lépését, ha meggyőződött róla, hogy akiknek címeztem, már elolvasták. Kérdésükkel ugyanis megtiszteltek, ezért úgy gondolom, válaszomat látniuk kell. Megértését köszönöm.

http://www.youtube.com/watch?v=OKpznsxZews

Tisztelt Hosszú Klári, és Nagy Miklós!

Köszönöm a kérdéseket, most értem haza, gyerekfürösztés, fektetés, stb, stb. Nem ígérem, hogy ma, de legkésőbb hétfő délutánig válaszolok. Megértő türelmüket köszönöm.

Üdvözlettel: MIklósvölgyi János

Kedves Klári,
köszönöm.

Tisztelt Miklósvölgyi úr!
Mélyen egyetértve Hosszú Klári reagálásával, szeretném figyelmébe ajánlani Salamon András 5 perces rövidfilmjét, melynek címe: Tell your Children (Meséld el gyermekeidnek) ! A neten megtalálja.
Ez minden beszéd helyett, megrázó módon érteti meg bárkivel, miért is téma az, amiről vitatkoztunk. Hogy nem nagyon illik relativizálni a kicsi, meg a nagy bűnöket. Hogy miért nem lobogtat kultúrember árpádsávos zászlót és nem énekli az Erikát, évtizedekkel a nyilasok és az SS után. Pedig az árpádsávos történelmi zászló volt valaha, és az Erika csak egy szép német népdal. Amíg be nem mocskolódott...
Persze Sztálin képet sem cipelünk felvonuláson, igen.

Tisztelt Miklósvölgyi Úr,
Furcsa világban élünk. Virtuális technikák terelnek össze véletlnszerűen ismerős és ismeretlen szószólókat. Érte és ellene szót emelőket.
Miért is írok?
Néhány kérdést szeretnék feltenni Önnek.
Látott e már vétleneket kiszolgáltatva? Látott e már csecsemőket cigarettacsikkel megégetve? Látott e már motyojukkal menekülő embereket, hátuk mögött puskatussal? Látott e már félelmében összepisált embert? Látta e már a diktatúrát magabiztosan lépkedni az utcán? Érezte e valaha a gyomorban születő félelmet? Ment e valaha lehajtott fejjel szégyenkezve az úton, mert fekete, szőke, barna a haja? Látta e valaha, földönkúszó hajléktalan csecsemő arcát?
Kafka írja íper-ben: Az ítélet nem egyszerre jön, az eljárás maga válik ítéletté.
Igen Miklósvölgyi úr, nem Klein néni félt a barmok döngő léptei hallatán, hanem én. Az ember.
A Kertész mondatra való hivatkozása a magyar emberek rongyos, szaros takarója önnön lelkiismertfurdalásuk ellen. Komolyan mondja, hogy tonnányi embercsont semmivé foszlik időtlen idők óta összegyűlt keserűség kifakadása nyomán? Sérti magyarságában? Ez? És az nem sérti, hogy MAGYAR honfitárasait, akik itt születtek, első szavuk mama volt, de génjeikben más kultúráju ősök is vannak-persze az önében is- leköpik, lelövik, elégetik? Ez nem sérti? Nem sérti, hogy mindezt MAGYAR honfitársai követték el?
Dícséretes dolog gyermekeink lelkét ápolni. Magam nem tudom, ezt hogy kell, bár két gyermeket már felneveltem. Úgy gondoltam talán elég ha megtanítom nekik, hogy tüntetésre nem fikázni megy az ember, hogy akkor is érezzék a szar mindent átható bűzét, ha csipkével is van letakarva, hogy a fekély terjed és gennyesedik hiába kenegetik, ki kell vágni, hogy a felemelt fej, nem nyak kiegyenesítését jelenti, hogy tetteink vállalása nem az aranyérem átvevésében manifesztálódik.
Mert így lehetnek olyan emberek, akik tiszta lekiismerettel mondják, igen magyar vagyok.
Tisztelettel, Hosszú Klári

Tisztelt Nagy Miklós!

Igaza van, világos. Szerintem is itt a vége. Minden jót, és jó egészséget.

Üdvözlettel: M.J.

Tisztelt M.J:!
Mivel ez a felület Szüts Miklós magánblogja, már-már intim szférája, nem szeretnék (tán nem is illene) kiterjedt vitákat folytatni itt. Ez nem közmédia a hagyományos értelemben.
Nagyjából rendben van, amit ír, bár megint az arányok. Nyilván nem csak a Fradi kemény magja, hanem a többi csapaté is. Átnéztem, mit írtam, és sehol nem írtam konkrétan sem csapatot, sem általában meccsnézőket. Akkor miért oly sértődött. Nem csak 50-60 futballhuligán van, sokkal több. És van egy (kettő?) parlamenti párt, amely támogatja őket, felvállalja a világnézetüket, eszmerendszerüket, tehát a veszély óriási. Igenis ki kell menni ellenük.
Még lenne felsorolni valóm de az indító mondat értelmében a továbbiakban már nem szeretnék ebben a témában megnyilvánulni.
N.M-

Tisztelt Nagy Miklós Úr!

Fontosnak tartom, hogy higgadtságunkat megőrizzük, és lehetőségeinkhez mérten maradjunk tárgyilagosak. Kertész Ákos inkriminált mondata Ön szerint az egyre inkább teret nyerő náci eszmék hangoztatásának elkeseredéséből táplálkozott. Egyetértek ezzel a lehetőség felvetésével is, hiszen nem zárhatjuk ki a reakció ilyetén alapjait. Azt azonban, hogy meggondolatlan és átgondolatlan elszólásról lett volna szó, kétlem. Számtalan lehetősége nyílt volna ugyanis visszavonni, vagy árnyalni kritikáját, ezt azonban, azóta sem tette meg. Illetve elhangzott egy „bocsánatkérő” mondat, ily módon: „Ami a magyar genetikusan alattvaló kifejezést illeti, nos ilyen mondat nincs.” Sajátos elhatárolódás, az már biztos, de mindez jelentheti azt is, hogy a mondatszerkezet nem volt helyes. Mindenesetre őszinte elhatárolódást én ebben nem igazán vélek felfedezni, ami természetesen nem jelenti azt, hogy Ő ne dönthetne úgy, hogy meglátásait ebben a formában tolmácsolja. Ám logikusan adódik a kérdés, hogy amennyiben a náci eszmék térhódítása ösztönözte kritikáját, akkor azt miért kollektíve az egész magyarságra, és nem magukra a nácikra vonatkoztatta. Mondjuk így: „A náci genetikusan alattvaló.” És ez egy valóban helyes, kifogásolhatatlan megállapítás, teljes mellszélességgel csatlakozom hozzá. No, de nem ez történt… Abban a formában, ahogy elhangzott méltánytalan, kulturálatlan és kirekesztő, mert ha a magyarságot kollektíve ítélem meg, akkor az általában a magyarságra vonatkozik, és a magyarságba bizony beletartozik az ezeréves magyarság minden egyes szereplője Hamvastól Csontváryig, Kodálytól Szent Imréig.

Örülök neki, hogy felhozta a futballmérkőzéseken történő nácizást. Szeretnék ugyanis egy komoly félreértést eloszlatni. Első kézből szolgálhatok információkkal, ugyanis Ferencváros szurkoló vagyok, méghozzá az a fajta, aki minden meccsen jelen van, így ezen a fórumon is kikérem magamnak, és teljes felháborodásomnak adok hangot, azzal a hazug és manipulatív csúsztatással szemben, amely a fradisták nácikkal való összemosását táplálja. Félreértés ne essék, nem Önt hibáztatom, hanem azt a rendszert, mely ilyen arcátlan manipulációhoz tevékenyen hozzájárul, és itt ezen a ponton lehet igazán leszűrni, hogy milyen szinten vannak félretájékoztatva emberek, vélhetőleg az élet minden területén. Jómagam tehát Ferencváros szurkoló vagyok, ezért talán objektíven meg tudom ítélni az ott tapasztaltakat. Igen, vannak nácik a Fradi szurkolók között. Vannak. Kár lenne tagadni. Ezért írtam bejegyzésem elején, hogy legyünk tárgyilagosak. Vannak sokan, hiszen egy is sok lenne. Ennek a számnak azonban legalább harminc, esetleg ötvenszerese a valós adat. Ez természetesen rengeteg. De ne feledjük az arányokat, amelyekre Ön is (nagyon helyesen) oly kényesen ügyel. Nem ritkán vagyunk tízezren egy mérkőzésen, bár most általában ennél kevesebb a jellemző. De a hat nyolcezer még így is reális számnak mondható. Ha tehát azt vesszük alapul, hogy a mérkőzésre kilátogató tízezres nagyságrendű tömegből 30-50 terhelt elme jelenik meg, nos ugye azt azért beláthatjuk, hogy erősen visszataszító a fennmaradó 9970-9950 embert is egy szintre zülleszteni az imént említett elemekkel. Az pedig a dolgok másik oldala, hogy a mérkőzések elenyésző számában történik valóban „zsidózás”, és ha történik is ilyen, bizony nem ritka, hogy az egészséges lelkületű szurkolók állítják le a hőbörgőt. Bizony-bizony mindez a Fradi-táborban történik, erre személyesen vállalhatok garanciát, bármennyire is „elképzelhetetlennek” hangzik. Lehet ezt nem elhinni, de ennek ellenkezőjéről engem aligha lehet meggyőzni, hiszen én vagyok ott. Az viszont megint csak természetes, hogy a sajtó, ha valóban történik akár verbális, akár tettlegességig fajuló atrocitás, arról minden lehetséges csatornán, és lehetőség szerint azonnal be fog számolni, amiből egy átlag honpolgár azt a következtetést fogja levonni, hogy lám ismét balhé volt, ismét zsidóztak, de azt közben elfelejti, hogy adott esetben mérkőzések tucatjai telnek úgy el, hogy a legkisebb rendbontás sem történik. Csak éppen az nem érdekes, az nem hír értékű, amikor minden rendben volt, amikor semmiféle konfliktus nem eszkalálódott. Tény tehát, hogy vannak náci eszméket valló elemek a szurkolók között, de az is tény, hogy jóval kevesebben, mint adott esetben az Itáliai Lazio, vagy a német Dortmund szurkolói között. Ennek ellenére értelmes ember mégsem nácizza le sem az olaszokat, sem a Németeket.

Ha tehát a Fradi szurkolók között fellelhető nácik számarányából következtetünk az országos adatokra (ami természetesen korántsem ad reprezentatív eredményeket), akkor hozzávetőleg kapunk 0,3-0,5%-ot. Ez tízmillióból 30-50 ezer. Ha ez mind elmegy szavazni (ami egyébként tradicionálisan képtelenség), akkor sem jutnának hatalomhoz, de még csak a parlamentbe sem nagyon. Ezért véleményem szerint, ha jelenlétük bizony gyakran riasztó is lehet, reális lehetőségként azzal számolni, hogy újra fognak indulni a vagonok, vagy naivitás, vagy erős csúsztatás. Csak nem gondolja, hogy mindezt megengedné Európa, és az egész világ? Tegyünk egy gondolatkísérletet. Magyarországon (Isten ne adja), de a következő választáson győzne egy szélsőségesen náci párt, amelynek feltett szándéka lenne a zsidók likvidálása. Ön szerint őrült tettét végre tudná hajtani? Aligha hiszem, ugyanis nincsenek itt falak, hogy szabadon garázdálkodhatna. Oly sokszor sulykolják, hogy pici ország vagyunk. Lehetségesnek tartja – őszintén lehetségesnek, hogy Európa kellős közepén, egy aprónak mondott országban újra induljon a Holocaust, miközben Ausztriában síelnek az éppen pihenni vágyók, Olaszországban kávéházak teraszán múlatják az időt szerelmes szívű fiatalok, Nagy-Britanniában pedig legújabb kollekcióját mutatja be a Gucci-divatház. Miközben ha a legapróbb jeleit tapasztalná a világ, hogy milyen rémségek készülődnek, egy pillanat alatt megfojtaná azt a bestiális vezetést. Erre minden eszköze megvan, akár gazdaságilag, akár politikailag. Nézze meg a Klub-rádió esetét. Ettől hangos a világ. És hol van ez a vagonok újra indításától súlyát tekintve? A világ szeme mégis e konfliktusra szegeződik…

Hiba lenne azonban elbagatellizálni a kérdést, ezt én is így gondolom. Jómagam szinte minden demonstráción, tüntetésen, rendezvényen megjelenek leginkább azért, hogy első kézből kapjak információt, hiszen tisztában vagyok a hírcsatornák ostoba és visszataszító manipulációival. Kint voltam számos FIDESZ, Jobbik-rendezvényen, de MSZP-sen is. És legutóbb az Operánál is. A manipuláció ott is teljes gőzzel beindult, mind a szónokok, mind a sajtó részéről. Csak egy példa: „Jó hírem van” – szólt a „konferanszié”. Lezárták a nagykörúti forgalmat, legalább százezren vagyunk. Ezzel szemben az igazság az, hogy a nagykörúti forgalmat senki nem zárta le, ott álltam abban a pillanatban, mikor ezt bejelentették (rém mulatságos volt), hiszen a forgalom zavartalanul haladt és százezren sem voltak. Nem tudom, mi szükség van ilyen ostoba túlkapásokra? (Mint amilyen a kettőmilliós Orbán-tüntetés is volt…) Szintén szánalmas volt ugyanakkor a „királyi televízió” beszámolója is, amely teljesen üres utcaképet mutatott. Az is szemen szedett hazugság. 20-30 ezren voltak és kész. Nincs vita. A számokkal nem lehet vitába szállni. Az Andrássy út a Bajcsytól az Oktogonig 844 méter és 32 méter széles. A pódium a Művész cukrászdánál volt felállítva, a tömeg innen az Írók Könyvesboltjáig ért. Ez 220 méter körül van. Ha ezt beszorzom a 32-vel, akkor 7040 nm területet kapok. Ha egy nm-en 4 ember áll (az már olyan tömeg, hogy mozdulni sem lehet), akkor 28160-an voltak. Miért nem lehet ezt reálisan közölni? A válasz egyébként világos, meg sem kell adnom, nem vagyunk már gyerekek, hogy ne tudnánk. Mindezt csak azért írom le, mert fontos a tárgyilagosság.

Fontos ugyanakkor az is, hogy igazat adjak Önnek a nácik jelenlétének és mentalitásának tekintetében. Hogy ölnének-e ezek az állatok? Persze, hogy ölnének. Néhány tucatnyian, vagy néhány százan. Csakhogy soha nem lesz meg rá a lehetőségük. Mint ahogyan a szintén ölésre hajlamos francia, német, vagy amerikai társaiknak sem. Mert ugye ott, a fejlett nyugati demokráciákban is vannak újnácik. Ők is rendelkeznek újnácikkal – ők, kiktől elvileg tanulnunk illene a demokráciát. Csak valahogy azt nem dimenzionáljuk úgy túl, mint a hazai termékeinket. Pedig ott vélhetőleg a nagy számok törvénye alapján jóval többen is vannak, mint itthon.

Mint említettem, szeretek meggyőződni bizonyos rendezvényeken az ott történt eseményekről személyesen, mert kizárólag azt tartom hiteles forrásnak, amiről saját szememmel győződöm meg. Így kerültem arra a gárda megmozdulásra is, ahol szintén az Andrássy úton vonult több száz fekete egyenruhás őrjöngve, miközben a környék a következő rigmustól visszhangzott: „Mocskos zsidók, mocskos zsidók”. No, az tényleg visszataszító volt, és nem tagadom, hogy mondjuk a nyolcvanéves Klein néni pokolian rosszul érezhette magát, ha tételesen a környéken lakott. És erre minden jogalapja megvolt. Aki ugyanis végigélte a világháború borzalmait, akinek zsidóként át kellett élnie azt a rettegést, hogy vajon melyik sötét, nyirkos, hideg éjjelen fogják rárúgni az ajtót emberi bőrbe bújt bestiális állatok, hogy aztán a zsinagóga falánál rezignált közönnyel, vagy kéjes bosszúvággyal tarkón lőjék vagy Őt, vagy ami még annál is borzalmasabb, szeme láttára gyermekét – nos Tőlük bizony elfogadom, megértem, és maximálisan tolerálom a számon kérő hang őszinteségét. De nincs ez mindenkivel így. És itt jutunk el az Ön számon kérő hangjához, melyet még mindig hajlandó vagyok megfontolni. Azt kérdi ugyanis, hogy mikor és hol emeltem én fel a szavam a randalírozó náci hordák ellen? Először azt fogom elmondani, hogy hol nem. Nos, az utcán nem. Azt is megmondom, hogy miért nem. Mert a végletekig visszataszítónak tartom, hogy az őszinte szívből tiltakozó, felelős polgárok közé (ide értem a „Szütsmiklósokat”) elvegyülnek azok a hitvány, debilis hordalékok, akik politikai tőkét próbálnak kovácsolni mások felháborodásából, vagy fájdalmából, s azt meglovagolva saját önző kis érdekeiket képviselik. Nem vagyok hajlandó kókákkal, és mesterházyakkal, ezekkel a szerencselovag selejtekkel együtt tiltakozni, mert nem hiszek nekik, mert nem bízok bennük. Láttuk az Mszp-s „cuslágot”, hogy hogyan zsidózott a nyomorult barma, miközben a zsidóság fájdalmaira ment emlékezni. Csak lebukott, mert hülye volt és ostoba. Na, ez egy emblematikus jelenet volt, ezek után ne legyen kérdés, hogy miért nem tiltakozom velük egy fórumon. Biztos vannak civil kezdeményezések, de azok is gyakran pártokká hanyatlanak, s az egészet onnantól kezdve már megette a fene. Civil kezdeményezés volt az Operánál szervezett tiltakozás is, de ott is rátelepedett a rendezvényre a sok agyhalott. Ezek számomra hitvány semmirekellők, ezekkel én nem közösködöm.

Fellépni azonban szükséges és nem tagadom elengedhetetlen. Hol teszem hát meg én a szükséges lépéseket? A válaszom logikus: Van nekem két csodaszép gyermekem. Na, ott kell nekem munkálkodni. Bennük. A lelkükhöz kell hozzáférnem, Őket kell nevelnem, szeretettel, türelemmel és alázattal, hogy egy napon elmondhassák: embernek születtem, de képes voltam ember is maradni. Ekkor mondhatom, hogy a munkámat elvégeztem. Mert ez az én felségterületem. A gyermekek nevelése – mint minden szülőnek. Ezekből a gyermekekből garantáltan nem lesznek nácik, mert olyan nevelést kapnak, ahol az élet a legnagyobb szentség, melyet tisztelni kell. Legyen az egy román, egy ukrán, egy kínai, vagy egy zsidó élete. Egyforma élet mind. Szentség. Ha ezt mindenki így látná, egy generáció felnövekvése után meggyógyulna a világ. Tiszta szívvel felnevelni egy kis életet, sokkal hatékonyabb és célravezetőbb, mint 2000 transzparenssel megjelenni egy hitvány érdekektől átszőtt tömeggyűlésen. Naivak azonban nem lehetünk. Mindig fognak e világra rémségek és torzszülöttek is születni. A mi feladatunk nem az, hogy ezeket likvidáljuk, hanem hogy megpróbáljuk őket meggyőzni. Ha ez nem megy, hát lekötözzük Őket, de életüket még akkor is tiszteljük.
Ezért hát gyermekimet arra nevelem, hogy felnőve kikérjék maguknak azt, ha valaki náci eszméket hangoztatva zsidózik, de kikérjék maguknak azt is, ha valaki alattomosan és visszataszítóan „magyarozik”. Mert ide születtek, erre a földre, tehát alapvető érdekük, hogy megtartsák, tiszteljék, védjék és tovább éltessék azt a kultúrát, melyet szüleiktől és őseiktől megkaptak.
És ugyanezt a „tanítást” próbálom tolmácsolni könyveim és képeim segítségével is. Erőmből ennyire telik, talán nem a legtöbb, de mindenképpen őszinte és hiteles.

Üdvözlettel: Miklósvölgyi János

Ui: Feltette azt a kérdést is, hogy mikor láttam én liberálisokat, értelmiségieket, várost felgyújtani, egyenruhában masírozni, másokat félig agyonverni csak azért, mert más véleményük volt? A válaszom: SOHA. De nem is állítottam, hogy történt ilyen. A kérdést azonban visszafordítanám: És ilyen FIDESZ-eseket látott valaha? Tudja: a tárgyilagosság…
Annak pedig őszintén örülök, hogy a Gyurcsányozó szemkilövetéssel kapcsolatban előre tudja a válaszomat, így legalább megkímél a gondolkodástól. Annyit azért csendben, s halkan mégiscsak hozzáfűznék a történethez, hogy nem csupán e sajnálatos és brutális eseménysorozatnak volt előzménye, hanem az előzménynek is volt előzménye és így tovább, és így tovább. Mert a szemkilövetés előzményeként a székház ostrom, de a székház ostrom előzményeként az őszödi beszéd, az őszödi beszéd előzményeként pedig egy Gyurcsány szerint is tehetetlen, primitív és impotens kormányzati tevékenység jelölhető meg. Hogy annak mi volt az előzménye, hát nyilvánvalóan az alkalmatlanság, az alkalmatlanság előzménye pedig az önértékelés zavar. Innen azonban már nem mennék tovább, hisz sem szociológus nem vagyok, sem pszichológus, aki annak okait nagy precizitással fel tudná fejteni…
Azt azonban laikusként is világosan érzékelem, hogy az eltékozolt, működésképtelen rendszerváltás melléktermékeként a nyakunkba szakadt egy olyan rendkívül ingerlékeny, sérülékeny, retardált társadalom, ahol az emberek a másikra gyakran halálos ellenségként tekintenek, és a lehető legrosszabbat feltételezik egymásról. Meg kellene már végre nyugodni, és fel kellene ismerni, hogy a világnézeti különbségek nem feltétlen az ördögtől valók, mert egyébként egy menthetetlenül paranoiás jövőt fogunk építeni, ahol csak a tömény depresszió, és az alakoskodás fog uralkodni.

Kedves Szüts Miklós,

így, utólag olvastam a beszédet, annak minden sora igaz, még ha érződik rajta itt ott a "forradalmi hevület".
gratulálok a civil bátorságért.
köszönettel

Tisztelt Nagy Miklós Úr!

Köszönöm, hogy figyelemre méltatott, válaszolni is fogok felvetéseire, de én még mindíg reménykedem Szüts Úr válaszában, ezért reakciómmal egy kis időt engedelmével még várnék.

Tisztelettel: Miklósvölgyi János

Tudom persze előre a válaszát, ami a szemkilövető gyurcsányozás körül fog forogni. De annak is voltak előzményei..
Most a szelíd, meg a nem szelíd zsidózásról beszéltünk.

Ja, még egy kérdés a szelídséghez:
Mikor látott Ön itt liberálisokat, értelmiségieket várost felgyújtani, egyenruhában masírozni, másokat félig agyonverni azért, mert más a véleményük?

Tisztelt Miklósvölgyi Úr!
A szelíd zsidózásról:
Amikorra Kertész Á. felháborodásból és elkeseredésből fakadó elhíresült szerencsétlen mondata elhangzott, addigra kis hazánkban már-már mindennapossá vált a nem annyira szelíd zsidózás. Amikor meccseken, tüntetéseken náci hordák nyíltan zsidózhatnak, vonatokat indítgatnának Auschwitzba, de kódoltan, mindenki által megfejthetően a parlamentben is zsidózhatnak (bankárok, idegenszívűek etc), amikor egyenruhás hordák bárkit megtámadhatnak (most pl. LMP aktivistákat), szétverhetnek a nem is annyira szelíd zsidózásban, de szétverhetik a parlamentet, a fél várost felgyújtogathatják, akkor hol van itt a szelíd zsidózás? Tényleg azt hiszi, hogy ezek az állatok nem ölnének, ha lehetne nekik? Most csak ezt lehet, megrugdosni másokat, akiknek más a véleménye, mint nekik, ordibálni, zsidózni. Már ez is világ szégyene... Boldogabb országokban ezeket a hatalom szétveretné a rendőreivel. Itt szabad.... Szóval hol emelte fel Ön a szavát amikor ezek randalíroztak, randalíroznak hosszú ideje? Miért csak akkor háborog, amikor betelik a pohár egyvalakinél és kiejti azt a szerencsétlen mondatot?
Tudja az arányok... Meg a szálka, amiről korábban nyilatkozott...
Azt írja, Istennek hála, a XXI. században nem fenyeget a vagonba terelés veszélye...
De. Fenyeget.

Tisztelt Szüts Úr!

Kérem, válaszoljon kérdésemre, mert őszintén érdekelne véleménye.
A következőket írja: Egyik osztálytársa a hatvanas években nem nagyon, csak szelíden elzsidózta magát. Ezért a ferences atya úgy szájon vágta, hogy eleredt az orra vére. Ön szerint ez rendben volt, nagyon rendben.

Engedje meg, hogy tovább fűzzem gondolatát. Aki a legenyhébb
mértékben is „elzsidózza” magát, az minimum olyan szájba vágást érdemel, hogy eleredjen az orra vére. Honnan ismerszik fel napjainkban, hogy valaki zsidózik? Tettei által nyilván csak elenyésző mértékben, kirívóan durva egyértelműséggel pedig egyáltalán nem, hisz Istennek hála a XXI. században már nem fenyeget az a veszély, hogy nyilvánvalóan beteg lelkületű emberek vagonokba tereljék zsidó honfitársainkat. Tehát tettek alapján nem igazán ítélhető meg a nácizmus. Így jobb híján a meghatározást az elvek síkján kell keresnünk.

Aki náci eszméket vall, az nyilvánvalóan zsidózik. Mi a náci eszmék veleje? Többek között az, hogy genetikai alapon kollektív bűnösnek kiáltanak ki egy népet. Ha valaki ezt hirdeti, az már nem „szalonzsidózó” (mint amilyen osztálytársa volt), hanem sokkal durvább, tehát nyilván sokkal keményebb szankciót érdemel, mint egy szájon vágás. Ebben egyet is érthetünk. Kérdésem a következő lenne: ha genetikai alapon való negatív kontextusba helyezése egy népnek náci eszmék hirdetését jelenti, akkor Kertész Ákos következő kijelentése hogyan értelmezhető: A magyar genetikusan alattvaló. Ez nyilvánvaló náci eszme. Az Ön gondolkodása és értékítélete alapján a nácizmusért szájba vágás jár. Az lenne a kérdésem, hogy ennek tükrében Ön szerint Kertész Ákos kiérdemel-e egy olyan minőségű retorziót, mint annak idején osztálytársa? Ha nem, akkor miért nácizmus a valóban náci fajelmélet, és miért nem nácizmus Kertész ugyanerre a logikára épülő „fajelmélete”?

Kérem, hogy felvetésemet ne vegye tolakodásnak, leginkább ne provokációnak, de én is hiszek a párbeszédben, és bízom benne, hogy belátja, sokakat érdekelne egy liberális értelmiségi ebben a témában alkotott véleménye, sokat segíthetne ugyanis elsimítani a tagadhatatlanul megjelenő ellentéteket.

Lehet persze azt mondani, hogy Kertész indulatos volt és elkeseredett és nyilván nem gondolta szó szerint, amit mondott. El is fogadom, hogy ez a lehetőség is felvethető. Csak akkor azt nem értem, ha valaki indulatból, vagy elkeseredésből, esetleg meggondolatlanságból, vagy puszta ostobaságból vall náci eszméket – csak éppen Kertészhez hasonlóan azt nem a magyarokkal, hanem a zsidókkal szemben vallja –, akkor azt miért nem lehet legalább a lehetőség szintjén, ha nem is elbagatellizálni, de egyfajta ostoba meggondolatlanságnak aposztrofálni, mint Kertész valóban meggondolatlan elszólását?
És ha a nácizmus tekintetében nincs pardon, akkor miért van a nácizmus egy másik esetében toleráns csend?

Remélem kérdésemmel nem bántottam meg és nem ért félre. Fontos lenne, hogy a más világnézetű emberek szót értsenek, ha már a politikusok erre képtelenek. Egy országnak nem akkor van vége és nem onnantól kezdődően menthetetlen, ha esetleg politikusai gyűlölik egymást, hanem akkor, amikor az emberek végletes szembeállítása sikerrel kivitelezhető. Ezt nem lenne szabad hagynia az értelmiségnek. Ehhez viszont önkritika szükséges mindkét oldalról, és saját tévedéseink belátása. A Kertész-féle elszólás mérgezi a közéletet, de még jobban mérgezi, ha nincs a „saját oldaláról” nagyon kemény elhatárolódás. Ha ez megtörténne, szép lassan beépülne a tudatba a megbánás misztériuma, melynek hatására nem halálos, gyűlölt ellenségként tekintene egymásra az egymással szemben álló „szekértáborok” hada.

Beismerést és önkritikát politikusainktól nem várhatunk. Mint ahogyan a beteges szélsőségesektől sem. Az igazán nagy gond azonban az, hogy mára már nem csupán a partvonalon kívül rekedt szalonképtelen erőterek, de komoly intellektuális munícióval rendelkező emberek is sandán, s gyanakvóan tekintenek egymásra, nem ritkán fájó ellenszenvvel vegyítve. Ezt az egészségtelen, abnormális állapotot kellene felszámolni. A mai politikai garnitúrának ehhez nincs meg a szellemi képessége, hisz ezen feladat végrehajtása nyilvánvalóan komolyabb intelligenciát igényelne. Komolyabb intelligencia híján az ember nyilvánvalóan alkalmas politikusnak, de ugyanennyire világos, hogy alkalmatlan művésznek. Ezért a humánum kérdésében egyértelműen az értelmiségnek kell lépnie.

Egy országot szakadékba ránthat egy debilis politikai garnitúra, mint ahogyan emberi egzisztenciákat is. De emberi kapcsolatokat nem. Ha az sikerül neki, az már az ember felelőssége és kudarca is egyben. Egy ország végérvényesen pedig csak és kizárólag akkor kerülhet a szakadék mélyére, ha az emberi kapcsolatokat is képes megmérgezni bizonyos alapelvek felvállalása, és másokkal szembeni esetleges képviselete. Mert politikailag állhatunk ugyan másik oldalon, de emberiesség tekintetében nem. Ha fókuszban minden körülmény között képesek vagyunk megtartani az EMBERT, gond nem lehet.

Kedves Fórizs László,
Édesapám válaszához a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban annyit tennék hozzá, hogy anno ők SZABAD VÁLASZTÁST ígértek. Azt gondolom, hogy teljesen rendben van, ha Ön úgy érzi, hogy eltőzsdézték a vagyonát a pénztárak, és inkább az államra bízná megtakarítását, ezzel semmi baj nincs. Az viszont már nincs rendben, hogy ha valaki pedig inkább a pénztárakra bízná, akkor az hátrányos megkülönböztetésben részesül. Ez nem szabad választás, hanem zsarolás. A most bejelentett végleges lenyúlásról nem is beszélve, amikor azoknak a megtakarításait nyúlják le, akik a hátrányok ellenére is a pénztárak mellett döntöttek, ezt a döntésüket pedig külön nyilatkozatban hozták a kormány tudtára.
Üdvözlettel,
Szüts Anna

Kedves Fórizs László,
igyekszem válaszolni, amire tudok. (Magam is a párbeszéd híve vagyok.)
A magánnyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlását jogilag nem lehet értelmezni, hiszen tudja, azért hoztak még gyorsan karácsony után egy törvényt, hogy amennyiben ezért az Únió elmeszelné az országot, akkor az ebből eredő költségekre azonnal rendkívüli adót lehessen kivetni. Magyarán: ők is tudták az első perctől fogva, hogy jogellenes az államosítás. Amúgy az így megszerzett pénznek csak igen kis részét fordíthatták közvetlen adósságtörlesztésre, hoszen a pénztárak KÖTELEZŐEN a befizetett pénzek 80 %-át magyar állampapírokba kellett fektessék… És egy szót még a módszerről: hogyan minősíthetjük azt, hogy aki a zsarolás ellenére úgy dönt, hogy marad, annak az elkövetkező években az általa és munkaadója által kötelezően fizetett 25%-a után NEM JÁR MAJD NYUGDÍJ? és gyorsan átnevezték járulékról hozzájárulásra, mert a járulék szó magában foglalja azt, h jár érte valami…
Egy tizenhárom éve építgetett rendszert sikerült egy mozdulattal rombadönteni.
Az oktatási reformhoz nem (sem) értek, de az általam ismert nem kevés pedagógus állítása szerint a Magyar Bálint féle közotatási reformot a sok ellenkezés ellenére a pedagógusok megszerették, és ma már egyöntetűen dicsérik. (Az elkezdett felsőoktatási reformjáról már sokkal jobban megoszlanak a vélemények.) Hoffmann Rózsa lázálmairól nálam sokkal avatottabbak éppen eleget beszéltek az elmúlt hetekben, elég csak a Fidesz fő oktatáspolitikusának, Pokorni Zoltánnak nyilatkozatait visszakeresni.
Náci ügyben nincs pardon. Zsigerből nincs. (Aki nem tudja, hogy a pályázó főintendáns, Csurka István egy antiszemita szörnyeteg, azzal nincs mit vitáznom.) Eszembe jut, amikor a hatvanas években a Szentendrei Ferences Gimnáziumban egy szünetben az egyik osztálytársam lazán elzsidózta magát. Nem nagyon, csak egy kicsit, ahogy azt - gondolom - otthon nap mint nap hallotta; sokkal szelídebben, mint ahogyan ma már a magyar parlamentben gyakorta hallható. Az egyik közelben álló atya ezt meghallotta, szelíden odasétált a fiúhoz, és úgy szájon vágta, hogy eleredt az orra vére. Nem vagyok híve a pedagógusi pofonoknak, de ez nagyon rendben volt.
Nem sorolnám el számos kiváló barátomról hányszor írták le, ordibálták stb., hogy idegenszívű, zsidóbérenc, hazaáruló. Csak keressen rá ezekre a szavakra az interneten, lesz nagy meglepetés!
Na abbahanyom. Igen, úgy érzem, hogy több mint veszélyben van a demokrácia most Magyarországon, és megvédésében örömmel számítok önre is.
üdvözlettel
Szüts Miklós

Jó estét mindenkinek, aki olvassa ezt!

Fórizs László vagyok, csak egy buta pont az országban, magyar állampolgár.
Segítsen valaki megérteni, hogy valóban jól értem-e Szűts Miklós által leírtakat! Pedig néhány dologgal nagyon egyetértek!
Gondolom, a magánnyugdíjban felhalmozott pénzeket az államadósság rendezésére költötték, hiszen nem mindegy, hogy egy új kormány tudja-e bizonyítani, nem manipulált adatokkal tömi ismét az Uniót. Az én csekélyke pénzem gyarapodása több lett volna, ha bankban kamatoztatom. Kissé becsapva éreztem magam.)
Szerintem a Magyar Bálint féle gyerekbutító oktatásreform tervezet volt a szégyen. Ha jól tudom, a világhírű Kodály módszer kisöprése az általános iskolákból is a tájra tehető.
Kik azok a nácik? Ez kissé szánalmasan hangzik. Mintha nem lenne más, objektív bizonyíték más hibáikra. - Miért politizál a magyar zsigerből? Főleg egy értelmiségi?
Idegenszívű - szerintem - az az állampolgár, aki más országban saját országáról vagy annak állampolgárairól valótlan, undorító, ostoba tényeket állít. Főleg, ha onnan kapja jövedelme nem elhanyagolható szeletkéjét. Majd ennek megvonása után visszavonja azokat! Ez már gyomorforgató!
Egy dolgot kell tudomásul venni! Úgy győztek, hogy nem kell senki támogatása a parlamentben. Azt csinálnak, amit törvényes kereteken belül megtehetnek. Ez is a demokrácia része.
És gondoljuk meg, miért szavaztak annyian rájuk? Hogy jutott el a választók ekkora többsége addig a döntésig?
Nem tudom, mi lesz a vége, nem is rájuk szavaztam, de Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai féle nyolc évbe néha beleborsózott a hátam.
Kicsit több megértést, bizalmat. És ha tényleg veszélyben a demokrácia védjük meg! Csak gondoljuk át mindkét oldal indokait!

Remélem, nem bántottam meg. Talán van néhány dolog a reagáltak közül, amiben egy kicsit így, másnap közeledtek a véleményünk.

Üdvözlettel: Fórizs László

Jó voltál Miklós, jó volt hallgatni. Még lelkesedtem is! Óriás puszi!

Sajnos én betegen feküdtem itthon, egyébként biztosan ott lettem volna Veletek!!!
Mikor hallottam, hogy Te beszédet mondtál a tüntetésen, én egyáltalán nem lepődtem meg, ott volt a helyed...
Remélem tudunk tenni valamit, amíg nem lesz késő, mert ami itt folyik, az gyalázatos, és szégyenletes!!!!
Boldogabb Új Évet!

Köszönöm! Ez a tisztesség, humánum hiányzik a másik oldalon.Kikovátz Mária

Új alaptörvény, amelynek megünneplését követöen nem mer a miniszterelnök, csak a hátsó kijáraton át távozni. What you see is what you get - mindig.
Csatlakozom Závadához: tovább a végükig!
Éljen a köztársaság!
Csók
T

Tisztelt Szüts Úr!

A magyar embereknek az elmúlt két évtizedben nem sikerült megtanulniuk a demokráciát politikai oldalaktól függően, vagy éppen attól függetlenül. Sajnos.
Szerintem ennek politikai és szociális okai vannak. Sajnos.
A demokráciához így nagyon nehezen fognak ragaszkodni.

Tegnap egyébként sikerült elérnie egy aprócska konszenzust a párt és az ellenzéki sajtóban. Kivétel nélkül helytelenül írták le az Ön nevét.

Én azért drukkolok az Ön harcához, és még inkább a művészetéhez.

A mi Miklósunk. Kineveltük, na.

http://www.ustream.tv/channel/live-info-demonstration
Ha valaki nem hallotta volna, kb. 1 óránál lehet hallani Miklós beszédét.

Büszkén hallgattalak,gratulálok! J.