2012-04-29 13:30:23

sok a pótolnivaló, így munkával telik nagyjából ez a négynapos ünnep.
Péntek este volt a szokásos jótékony célú Bátortábor árverés, 500 ezerért ütötték le egyik 2010-es képemet (2010/28):





–   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –  


Tegnap este színház: Osborne bemutató a Nemzetiben.
(John Osborne: Hazafit nekünk
Rendezte: Alföldi Róbert)

Alföldi nem nyugszik: miután a nagysikerű Hamlet előadáson megfordította a teret, a nézők ülnek a színpadon, és a nézőtéren épített állványrendszeren játszódik a darab, ezúttal a nagyszínpad alatt, az „alagsorban“ ülnek a nézők... (A színlapon díszlettervező nincs feltüntetve, így azt kell gonduljam, hogy Alföldi ezúttal az egyébként remek partner Menczel Róbertet sem hívta a díszlet kitalálásához segítségül.) És ez a csere megint nem öncélú vagánykodás: én megvettem a kicsit lidérces helyszínt; az egész történet bárhol, bármikor játszódhatna... Alföldi nem hagyja meg még azt az apró kis vigaszt sem, hogy benne hagyná a történelmi időben az eseményeket, ez a dráma bizony élő, aktuális dráma, miközben óvakodik bármiféle direkt aktuális áthallástól: Redl ezredes tragédiája így válik – nagy szóval – görög sorstragédiává.
László Zsolt Redl szerepében végig nagyon fegyelmezetten, a szerepet „kézben tartva“ készíti elő az elkerülhetetlen tragédiát: látszólag minden lépése megfontolt, óvatos és célirányos mindaddig, amíg egy hasonló intellektussal nem kerül szembe, az őt megzsaroló orosz Oblenszkíj ezredessel (Gáspár Sándor ugyancsak remek megformálásában). És ha kétségeink támadnának, hogy a homoszexualitás vádja és bizonyítéka elegendő-e egy ilyen szintű zsaroláshoz: nos a közelmúlt magyar történelme remek példákkal szolgálhat ennek bizonyítására. És még csak egy mondat László Zsolt nagyszerű játékáról: régen láttam ilyen intellektuálisan átgondolt és következetesen felépített figurát figurát a színpadon.
Mi a bemutató utáni első előadást láttuk, így az előadással vannak ritmikai problémák, túl hosszúnak tűnt például az első jelenet: ha nem mondták volna el háromszor, a néző akkor is megértette volna a szereplők előéletét, társadalmi helyzetét, és választott életstratégiáját. Ezek a ritmus-problémák azonban meggyőződésem szerint a tizedik előadásra rendszerint maguktól megoldódnak.


–   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –  


megmutatom a tegnapi nap eredményét: sok-sok órán keresztül harcoltam az utolsó képpel, van benne veszteség, persze, de talán jobb lett; ki tudja. Most már visszavonhatatlanul ilyen:

Komment írása:

Név*:

E-mail*:

Weboldal:

Öt meg három?*:

Komment*: