<< Vissza

serban a nemzetiben

Fotók © Nemzeti Szinház

Parádés előadás tegnap este a Nemzetiben:
Tony Kushner: Angyalok Amerikában
Rendezte: Andrei Serban

Serban nagy mester, az előadás négy óra hosszat tart, és egy pillanatra nem vontatott, vagy unalmas. Nagysikerű Broadway darab volt ez húsz éve, persze filmet is csináltak belőle Al Pacino főszereplésével. Pedig szerintem nem egy nagy szám a darab, ráadásul – jó amerikai módra – szinte mindent háromszor mondanak el benne, hogy a hülye is megértse… Csakhogy, és például ettől zseniális Serban, hogy ezt is fölvállalja, és még rátesz egy-két lapáttal, bármit megenged magának: repkedő angyalok, gyakori villámlás-mennydörgés, mormon panoptikum,… egy igazi, nem túl bonyolult mese homoszexuális szerelmespárról, heteroszexuális szerelmespárról, ahol a férj maga is csak lassan jön rá, hogy ő is meleg, van aids-es haldoklás-halál, és csodás majdnem gyógyulás, látomások, mennyország, minden, mi szem-szájnak ingere. Az egész felfűzve egy eleven, mai, soha nem erőltetett, helyenként kellemesen trágár szövegre, Szálinger Balázs eleven, élő magyar köznyelvre való fordításában.




A főszereplő Alföldi Róbert szerint Serban még jócskán durvított az eredeti amerikai verzión, nem hagy teret a a könnyes-csöpögős meghatottságnak (jócskán láthattunk az elmúlt húsz évben ilyen aids-es giccseket!): nem "meleg-darabot" csinál: a drámák igazi párkapcsolati drámák, csak még azt is folyamatosan átemelve az irónia (megengedem:) rózsaszín köntösébe.



Parádés a szereposztás is: Kulka János, Stohl András, a Katonából átszerződött Tenki Réka, Söptei Andrea, László Zsolt, Udvaros Dorottya, Alföldi, és korántsem utolsó sorban Szabó Kimmel Tamás, akit én ilyen nagyszerűnek szinpadon még sohasem láttam. Igazi vérbeli komédiás, páratlan pontossággal és mértéktartással.



Alföldi is már ki tudja hányadszor bizonyítja be, hogy micsoda nagyszerű szinész… Halálos pontossággal billeg a végzetes betegség drámája, önsajnálata és a világ megváltására kijelölt próféta-szereptől való röhejes menekülés között.




Méltánytalanság a többiekről külön-külön nem mesélni: Udvaros Dorottya is felsorakoztatja teljes fegyvertárát, igaz, adott is rá alkalmat Serbán eleget: játszik a darabban vénséges zsidó rabbit, és tolószékes szovjet pártfőtitkárt, mormon anyát és a kivégzett Ethel Rosenberg szellemét…



Stohl András: macsó mormon apa, és riadt elfojtott, majd szerelmes "coming-outos" meleg férj, még egy Kabos Gyula paródiát is megenged magának a darab során. Tenki Réka szerződtetése is telitalálatnak tűnik, van hangja és ereje a szerelmes-neurotikus asszonykára. Söptei iróniája (és fizikuma!) a repkedő, csodatevő angyalkaként megragadó.



A végére hagytam Kulka Jánost és László Zsoltot, mert az ő játékukkal valahogy ambivalens voltam. Vojnich szerint Kulkának még Al Pacino árnyékával is meg kellett küzdenie… Míg tavaly a Mohácsi darabban elképesztően "ő volt" a csúszómászó, elegáns szörnyeteg, itt aljasságát néha racionálisnak, ergo csináltnak éreztem. László Zsoltnak ugyancsak a saját zsenialitásával gyűlt meg a baja, míg a tavalyi Redl ezredes figurája minden pillanatban, minden porcikájában hiteles volt, itt helyenként mozgásában, gesztusaiban a feminin homoszexuálisok karikatúráját éreztem, mintha nagyon-nagyon más figurát akart volna, kellett volna alakítania. Nem tudom, hogy mennyi volt ebben a rendezői instrukció, így ugyanis persze kiváló ellentpontja lett Alföldi minden ízében férfias figurájának.
A díszlet, jelmez is remek, ötcsillagos produkció. Serban, megelégelvén a rettenetes akusztikát az összes szinészre mikroportot szereltetett, így – szemben az ebből a szempontból katasztrofális Hamlet előadással – a szinészek "filmes" hangon játszhattak, ami ugyancsak nagy előnyére vált az előadásnak.

Az első nyolc előadásra már lábon elkelt minden jegy, de (vagy épp ezért) mindenkinek nagyon melegen ajánlom ezt a produkciót.


–   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –   –  

Végezetül itt a mai napló-kép: