a (z igazi) bürokrácia diszkrét bája
2012-11-06 00:29:57
Párizs, öt-hat éve történt. Cité des Arts; két hónapra jöttem, szeretnék egy internet elérhetőséget. A házban több wifi is működött, de helyenként nagyon szarul, két nap próbálkozás után feladtam. Miután minden műteremben ott van a falban a beépített telefon csatlakozás, leballagtam a sarki France Telecom irodába, hogy szeretnék… satöbbi. Mondták, hogy csak telefon előfizetéssel együtt, csomagban tudnak adni, mondom jó. Akkor kérnek igazolást, hogy én itten rezidens vagyok. Erre számítottam, kértem/kaptam a Cité irodától, bemutattam. Nagyon jó, most már csak egy bankszálaszámot kérnek, ahová a számlát küldjék. A mi házunk aljában egy Parisbas bankfiók, másnap nyitásra leballagtam: nyitnék egy bankszámlát. Szokásos rinya, rezidensi igazolás, majd miután fölfedezik, hogy tartózkodásom határozott időre szól, a számlanyitást egyszerűen megtagadják. Dühödten távozom. Felhívom egy igazi párizsi barátnőmet, hogy ezek itt szórakoznak velem, jöjjön már velem a France Telecomhoz, és az én nevemre, de az ő bankszámlaszámára vegyünk nekem egy internet cuccot. Drága barát jön, sorbanállunk a FT-nál, de egy óra alatt végül elintézzük. Másnap jön analfabéta szerelő, erős segítségemmel beköti a cuccot satöbbi.
Számla jön is a következő hónapban, párizsi lány kifizeti én odaadom a pénzt. Két hónap múltán – időm letelvén – kézenfogva a párizsi barátnővel leballagunk a France Telecomhoz, leadjuk a készüléket, kitöltik a papírokat, ennyi. A maradék számlára hagyok pénzt.
És itt valami kis homokszemecske kerül a gépezetbe, párizsi barátnőnek még három éven keresztül vonják a bankszámlájáról az én havi előfizetési díjamat. Ír nekik levelet sokat, de miután nem az ő nevén volt az előfizetés, elzavarják. Akkor írok én innen levelet… Nem ragoznám, végül belátván hibájukat visszautalják a pénzt, illetve dehogy utalják, küldenek egy csekket az én párizsi címemre, amit a Cité des Arts utánamküld, ezt én perssze magyar bankban nem tudom beváltani, persze már franciában sem, Párizsban sem, hiszen már nem lakom a feltüntetett címen. Legközelebb megyek, viszem a csekket, párizsi barátnő ajánlva visszaküldi FT-nak, hoszzú levél kiséretében…. Négy év után visszakapta majdnem az összes pénzét.
Hogy miért mesélem ezt? Mert a gyerekem most egy ugyanilyen harcot vív, csak Londonban. Épitészirodában dolgozik, mondják nyisson bankszámlát, hogy oda utalhassák havi járandóságát. Nem kis utánjárással sikerül is számlát nyitnia, bő két hét múlva már meg is kapja postán a bankkártyáját is, hogy a pénzét használhassa. Hurrá. Szépen gyűlik is ott a fizetése, időnként vásárol: havi metróbérletet, telefonkártyát, felvesz készpénzt stb. Két hete valami kocsmában este fizetni akarna a kártyájával, de a bank visszautasítja. Negyven perc (!) telefonálás után sikerül annyit megtudnia, hogy valóban, a bank ellenőrzési osztálya letiltotta a kártyáját, mert a számlanyitás során beszkennelt ID-cardjával valami problémájuk támadt. Ez persze péntek este történt, hétfőig a letiltás-feloldozók nem dolgoznak. Hétfőn újabb telefonok (minden alkalommmal 30-40 perc!), semmi eredmény. Másnap mnkaidő után újból próbálkozik, végül elirányítják ahhoz a fiókhoz, ahol a számlát nyitotta, ahol megkérik, hogy fáradna be a személyi okmányaival az újra-azonosítás végett. Elkéredzkedés az irodából, el a bankfiókba, ott újból beszkennelik az összes papírját, és megnyugtatják, hogy most már minden rendben lesz. EZ TÍZ NAPJA VOLT, A BANKKÁRTYÁJA AZÓTA SEM MŰKÖDIK. Tegnap valami kisasszonnyal csevegvén megemlítette, hogy neki pl. meg kell hogy jöjjön a telefonszámlája, és le fogják tiltani a telefonját, mire a csaj mondja, hogy igen, látom, már megjött a számla, és visszautasítottuk, de SZERINTEM van két hét türelmi idő…
A rend kedvéért megjegyezném, hogy ez nem a Nyúl és Vidéke Takarékszövetkezet, hanem a LOYD’S!!!
– – –
Újabb fejlemények, egyre jobb lesz a történet. Most beszéltünk a gyerekkel Skype-on, kis hijján sírva, de inkább röhögve mesélte a következőket.
Az építésziroda, ahol dolgozik, az a John Pawson építésziroda, szóval a világ egyik vezető építésze, (ez mindjárt fontos lesz a történetben), és azért a Loyd’s-nál kellett nyitnia a számláját, mert a cég is ennél a banknál vezeti a számláját, és így egyszerűbb! (?)
Ma újból sikerült a számlát nyitó fiókkal beszélnie, és végre kiderült, hogy voltaképpen nem is Nóra irataival van a probléma, hanem az irodától kapott igazolással, hogy ott dolgozik. (Megjegyezném, hogy nem hitelt akar felvenni, hanem BETENNI akar pénzt a bankba, illetve a már oda beérkezett fontjaihoz hozzájutni. De, rend a lelke mindennek!)
Nos, ma közölte a bankos ember, hogy az a probléma, hogy nem fejléces, céges papíron írták az igazolást, hogy a gyermek ott dolgozik. De az irodának ez a hivatalos céges papírja! De nem – mondá a grafikai kérdésekben is igen járatos bankseggfej, mert ezen nincs logo, sem fejléc, most át is küldi a fotóját, nézze meg.
Itt megint megtorpanunk egy pillanatra, mert a nyájas olvasók nem mindegyike ismeri John Pawson életművét. Szóval JP egy fantasztikus minimalista építész: neki köszönhetjük mondjuk a pannonhalmi Bazilika fantasztikus felújítását! Nos Pawson céges levélpapírja is stílszerűen minimalista, mutatom:
Ez egy szép merített, előre meghajtott (bígelt) papír, ahol bizony bal oldalt középen van mindaz, amit a cég magáról mondani akar. A bankbarom meg komolyan elkezd vitatkozni a gyerekemmel, aki két hét óta nem jut a saját pénzéhez, hogy ezen először is nincs embléma, és nem a bal felső sarokban van, ami van.
Ez:
(a telefonszámokat adatvédelmi okokból töröltem, a szerk.)
Hozzon igazolást RENDES céges papíron! …. Most már a főtitkárnő próbálja meggyőzni telefonon az esztétát: nekik ez a levélpapírjuk. Abban maradnak, hogy esztéta közvetíti majd ezt az információt az amúgy láthatatlan főesztétához, aki majd dönt...
Azt amúgy el tudjuk képzelni, hogy ennek a szar emblémátlan cégnek mennyi lehet a havi pénzforgalma ugyanennél a banknál!
Hát most itt tartunk. A további fejleményekről is beszámolunk.
Szóval az a helyzet, hogy ha ez nálunk, itt a végeken történik, akkor az ember bemegy a bankba, ordítozik, hívja az igazgatót, letekeri a fülét, szóval emberi relációba kerül, hiszen a mi bürokráciánk tele van bájos kis repedéssel, ahol az EMBERI TÉNYEZŐ is szerephet jut. Itt viszont nincs repedés. Itt nem lehet, (ahogy az erdélyi barátok mondanák) bedugni a kisablakon egy amószappant, és minden el van intézve. ITT REND VAN. FEJLÉC. BALFÖLÜL.
Emlékszem, kezdő vállalkozó koromban én is kitaláltam, hogy a céget mi a Vojnich-csal külön-külön aláírásunkkal jegyezzük, így van az aláírási címpéldányon, és a cégbírósági papírokon is. Két hét után kellett lehorgasztott fővel egy bélyegzőt csináltatni, mert sehol nem fogadták el a számláinkat, semmit. Ezek az angolok annyival vannak előrébb, hogy ott nincs bélyegző. De van balfelül…!
Számla jön is a következő hónapban, párizsi lány kifizeti én odaadom a pénzt. Két hónap múltán – időm letelvén – kézenfogva a párizsi barátnővel leballagunk a France Telecomhoz, leadjuk a készüléket, kitöltik a papírokat, ennyi. A maradék számlára hagyok pénzt.
És itt valami kis homokszemecske kerül a gépezetbe, párizsi barátnőnek még három éven keresztül vonják a bankszámlájáról az én havi előfizetési díjamat. Ír nekik levelet sokat, de miután nem az ő nevén volt az előfizetés, elzavarják. Akkor írok én innen levelet… Nem ragoznám, végül belátván hibájukat visszautalják a pénzt, illetve dehogy utalják, küldenek egy csekket az én párizsi címemre, amit a Cité des Arts utánamküld, ezt én perssze magyar bankban nem tudom beváltani, persze már franciában sem, Párizsban sem, hiszen már nem lakom a feltüntetett címen. Legközelebb megyek, viszem a csekket, párizsi barátnő ajánlva visszaküldi FT-nak, hoszzú levél kiséretében…. Négy év után visszakapta majdnem az összes pénzét.
Hogy miért mesélem ezt? Mert a gyerekem most egy ugyanilyen harcot vív, csak Londonban. Épitészirodában dolgozik, mondják nyisson bankszámlát, hogy oda utalhassák havi járandóságát. Nem kis utánjárással sikerül is számlát nyitnia, bő két hét múlva már meg is kapja postán a bankkártyáját is, hogy a pénzét használhassa. Hurrá. Szépen gyűlik is ott a fizetése, időnként vásárol: havi metróbérletet, telefonkártyát, felvesz készpénzt stb. Két hete valami kocsmában este fizetni akarna a kártyájával, de a bank visszautasítja. Negyven perc (!) telefonálás után sikerül annyit megtudnia, hogy valóban, a bank ellenőrzési osztálya letiltotta a kártyáját, mert a számlanyitás során beszkennelt ID-cardjával valami problémájuk támadt. Ez persze péntek este történt, hétfőig a letiltás-feloldozók nem dolgoznak. Hétfőn újabb telefonok (minden alkalommmal 30-40 perc!), semmi eredmény. Másnap mnkaidő után újból próbálkozik, végül elirányítják ahhoz a fiókhoz, ahol a számlát nyitotta, ahol megkérik, hogy fáradna be a személyi okmányaival az újra-azonosítás végett. Elkéredzkedés az irodából, el a bankfiókba, ott újból beszkennelik az összes papírját, és megnyugtatják, hogy most már minden rendben lesz. EZ TÍZ NAPJA VOLT, A BANKKÁRTYÁJA AZÓTA SEM MŰKÖDIK. Tegnap valami kisasszonnyal csevegvén megemlítette, hogy neki pl. meg kell hogy jöjjön a telefonszámlája, és le fogják tiltani a telefonját, mire a csaj mondja, hogy igen, látom, már megjött a számla, és visszautasítottuk, de SZERINTEM van két hét türelmi idő…
A rend kedvéért megjegyezném, hogy ez nem a Nyúl és Vidéke Takarékszövetkezet, hanem a LOYD’S!!!
– – –
Újabb fejlemények, egyre jobb lesz a történet. Most beszéltünk a gyerekkel Skype-on, kis hijján sírva, de inkább röhögve mesélte a következőket.
Az építésziroda, ahol dolgozik, az a John Pawson építésziroda, szóval a világ egyik vezető építésze, (ez mindjárt fontos lesz a történetben), és azért a Loyd’s-nál kellett nyitnia a számláját, mert a cég is ennél a banknál vezeti a számláját, és így egyszerűbb! (?)
Ma újból sikerült a számlát nyitó fiókkal beszélnie, és végre kiderült, hogy voltaképpen nem is Nóra irataival van a probléma, hanem az irodától kapott igazolással, hogy ott dolgozik. (Megjegyezném, hogy nem hitelt akar felvenni, hanem BETENNI akar pénzt a bankba, illetve a már oda beérkezett fontjaihoz hozzájutni. De, rend a lelke mindennek!)
Nos, ma közölte a bankos ember, hogy az a probléma, hogy nem fejléces, céges papíron írták az igazolást, hogy a gyermek ott dolgozik. De az irodának ez a hivatalos céges papírja! De nem – mondá a grafikai kérdésekben is igen járatos bankseggfej, mert ezen nincs logo, sem fejléc, most át is küldi a fotóját, nézze meg.
Itt megint megtorpanunk egy pillanatra, mert a nyájas olvasók nem mindegyike ismeri John Pawson életművét. Szóval JP egy fantasztikus minimalista építész: neki köszönhetjük mondjuk a pannonhalmi Bazilika fantasztikus felújítását! Nos Pawson céges levélpapírja is stílszerűen minimalista, mutatom:
Ez egy szép merített, előre meghajtott (bígelt) papír, ahol bizony bal oldalt középen van mindaz, amit a cég magáról mondani akar. A bankbarom meg komolyan elkezd vitatkozni a gyerekemmel, aki két hét óta nem jut a saját pénzéhez, hogy ezen először is nincs embléma, és nem a bal felső sarokban van, ami van.
Ez:
(a telefonszámokat adatvédelmi okokból töröltem, a szerk.)
Hozzon igazolást RENDES céges papíron! …. Most már a főtitkárnő próbálja meggyőzni telefonon az esztétát: nekik ez a levélpapírjuk. Abban maradnak, hogy esztéta közvetíti majd ezt az információt az amúgy láthatatlan főesztétához, aki majd dönt...
Azt amúgy el tudjuk képzelni, hogy ennek a szar emblémátlan cégnek mennyi lehet a havi pénzforgalma ugyanennél a banknál!
Hát most itt tartunk. A további fejleményekről is beszámolunk.
Szóval az a helyzet, hogy ha ez nálunk, itt a végeken történik, akkor az ember bemegy a bankba, ordítozik, hívja az igazgatót, letekeri a fülét, szóval emberi relációba kerül, hiszen a mi bürokráciánk tele van bájos kis repedéssel, ahol az EMBERI TÉNYEZŐ is szerephet jut. Itt viszont nincs repedés. Itt nem lehet, (ahogy az erdélyi barátok mondanák) bedugni a kisablakon egy amószappant, és minden el van intézve. ITT REND VAN. FEJLÉC. BALFÖLÜL.
Emlékszem, kezdő vállalkozó koromban én is kitaláltam, hogy a céget mi a Vojnich-csal külön-külön aláírásunkkal jegyezzük, így van az aláírási címpéldányon, és a cégbírósági papírokon is. Két hét után kellett lehorgasztott fővel egy bélyegzőt csináltatni, mert sehol nem fogadták el a számláinkat, semmit. Ezek az angolok annyival vannak előrébb, hogy ott nincs bélyegző. De van balfelül…!
Kommentek:
Feliratkozás RSS-ben
2012-11-17 00:08:06 - Cleese - xolika@freemail.hu -
Lehetséges, hogy a "Hülye Fejlécek Minisztériumában" kellene próbálkozni.:))
2012-11-14 09:12:27 - Bébé - balazs.barkoczi80@gmail.com -
Bankbarom - ez különösen tetszett.
2012-11-08 12:21:01 - Pataki A - Pataki3a@fremail.hu -
Ugyanez Olaszországban,kicsit másként. 1999-ben 2 éves vendégprofesszori állást kaptam az olasz nukleárfizikai intézetben. Minden engedélyem, papírom rendben volt, de amikor kiérkeztem kiderült, hogy kell egy adószámot kérnem. Mivel én nem tudtam olaszul, az intézetben a kollégákkal angolul beszéltem, egy munkatársam elkísért, hogy segítsen megértetni magam. Az adóhivatalban azt mondták, hogy nincs semmi akadály a papírjaim rendben vannak, csak kell még előtte nyitni egy bankszámlát. Azon melegében felkerestük a legközelebbi bankfiókot, de ott közölték, hogy amíg nincs adószámunk addig nem tudják megnyitni a számlát. Teljes patthelyzet, de jött az olasz módszer. Kollégám elkezdett veszekedni, majd kiabálni, aztán megint veszekedni és így tovább, míg a banki alkalmazott kötélnek állt és megnyitotta a bankszámlát. Innen a többi már gyerekjáték volt. Ezt a módszert követtük a későbbiekben is amikor különböző hivatalokkal kerültünk szembe. Feleségem aki közben viszonylag gyorsan és tűrhetően megtanult olaszul, intézte ezeket, kiabált könyörgött, sírt és vitatkozott végül mindig mindent elintézett. Később különböző beszélgetések során kiderült, hogy ezt mindenki így csinálja. Az olasz hivatalnokok emberségesek, megértők, rugalmasak, meggyőzhetőek és van annyi önállóságuk , hogy az ilyen eseteket kezelni tudják.