ez elment vadászni
2007-01-25 01:08:11
aki nem emlékezne: klikk ide!(Szövegváltozat-sorozatunkban ezúttal képváltozatokat mutatunk be. Szüts Miklós festőművész talált képekkel dolgozik, az utcán vagy máshol talált látványt előbb lefotózza, s a fotót festményezi meg. Néhány fotó-festmény átváltozást láthatnak most, a festő szövegével kísérve. A Szerk.
Festő útra készül. Dúdolgat magában: ez-elment-vadászni...
Gondosan kihegyezi Hartmuth márkájú grafitceruzáit, fém tolltartóba helyezi őket a puha nyestszőr ecsetek közé, és bőr válltáskájába süllyeszti az enyvezett vázlattömb mellé. Sárga műanyag citromlés palackba vizet tölt, ez a tarisznya külső zsebébe kerül, a fiókból előkeresi viharvert fekete festékes dobozát, csinos kis rugós fémcsipeszeit (megakadályozandó a szél kellemetlenkedését), mindezeket ugyancsak a táskába rakva sálat köt nyakába, sapka, bebújik viharkabátjába és vállára csapva háromlábú tábori állványát útnak indul.
Rajta kívül ketten ülnek az egykocsis régi villamoson, mindkettő mélyen alszik. A villamos is csak úgy tessék-lássék áll meg a megállókban, nem is száll föl-le senki, amíg el nem éri a Keleti Áramelosztó sötét épületét, itt a Festő föltápászkodik, és a következő megállónál lelép a macskaköves úttestre.
Elballag a következő sarokig, megáll, leveszi válláról az állványt, és a rögzítő csavarokat kilazítva kihúzza, széjjelnyitja a keskeny falábakat, a csavarokat megszorítja, és biztos pontokat keresve a nedves aszfaltra állítja. Tarkójára tolja kötött gyapjúsapkáját, és összehunyorított szemmel méregeti a szemközti utcába bevilágító lámpák puha fénytócsáit. Komótos mozdulatokkal előhúzza válltáskájából rajztömbjét, beleállítja a két tartókampóba, és az állvány felső kis fémsatuját rászorítva beállítja a szükséges dőlésszöget. A párától kisvártatva kicsit felhullámzik a legfelső papír. Zsebéből cigarettát húz elő, gondosan kiegyengeti, szakálla résébe illeszti, hosszú viharkabátja zsebéből viharöngyújtót húz elő, és fejét kicsit félrebillentve rágyújt. Kicsit pöfékel, a kifújt füstöt vattásra festi a ház sarkára szerelt higanylámpa. Hunyorogva tovább méregeti az elhagyott utcát, állványát néhány méterrel hátrébb húzza. Az utca végében újabb villamos kanyarodik, ezúttal a másik irányból, kerekei csikorognak a ködös kanyarban. Megállás nélkül zörög végig az utcán, a házfalak nem visszaverik, inkább elnyelik a hangját. A Festő a járdaszéli kanálisba dobja a leégett cigarettát, és zsebéből horgászlámpát húz elő, sapkája tetejébe, a homlokára húzza a piros gumipántos lámpát, bekapcsolja, és sárga fénykorongját a rajzlap felé igazítja...
Így menne ez ma is, ha nem találták volna föl a fényképezőgépet.
Aztán olyan is van, aki otthon marad.
* * *
(megjegyzés: Nádor Tibor barátom kérésére kötelességemnek érzem pontosítani: van, aki ma is kimegy fösteni, mint pl. Hollán Sándor vagy Nádor Tibor. Lehet, hogy nem vagyunk egyformák? szm)
