régi szövegek
2007-01-30 22:23:32
A márciusi Aulich-kiállitás katalógusához keresgéltem szöveget.például, barátnak írt levél részlete:
Ne hisztizz.
Amúgy, persze, nekem is vannak a zsákban
hazugságaim,
gyávaságaim,
hidegrázós emlékeim,
sok mindenért nem dolgoztam meg életemben, amit kaptam
(és persze sok mindenért megdolgoztam, amit nem kaptam)
nem voltak igazi nagy kisértéseim (vagy nem vettem észre)
nem zsaroltak meg a családommal, a gyerekeimmel
soha nem kellett hősnek lennem (sunnyoghattam a fal mellett)
azt hiszem sok szarba nem is tisztességből nem léptem bele, inkább csak a jó
izlésem nem hagyta (szagokra érzékeny vagyok)
beleszálltam viszont (és itt a múlt idő is önámító eufémizmus) mindenféle
fárasztó és sok áldozattal járó marhaságba HIÚSÁGBÓL,
voltaképpen azt hiszem,
hogy sarkalló motivációim között mind a mai napig a hiúság lazán listavezető...
Ugyanakkor persze próbálok
alázatos lenni
türelmes lenni
toleráns lenni
szóval gyakorolni a szeretet kötelező parancsát.
Hát ennyi.
vagy egy másik:
Ki a jobb?
Mint az ovisok, ovónéni ki a jobb, a Pisti vagy én?
Óvónéni, ki a jobb: Courbet vagy én?
Kérdezzük inkább így: melyik a jobb kép, melyik kedvesebb szívednek, a Bírkózók vagy a Kőbánya? Melyik képpel élnél szívesebben együtt évtizedekig, a Birkózókkal?
(Akkor a tied.)
Persze ha a kölni Wallraff Múzeum ötödik emeletén található Tengerpart c. Courbet képet tesszük a serpenyő egyik tányérjába, akkor már kicsit nehezebb a dolgunk túloldalon…
Kérdezd úgy: melyik “költséghatékonyabb”? Melyik “energia-ráforditás”-hatékonyabb?
Ha Morandi kiállítására megyünk el vagy a Fehér Laciéra?
Fontos szempont, mert az élet rövid.
Képeket nézünk, az istenért, nem festőket. Könyveket olvasunk, nem írókat. Folytassam? Zenét hallgatunk, nem zeneszerzőket.
Az egy másik játék, a “cherchez l’auteur”, a keresd a szerzőt.
Kazovszkij mondta: az esztéták rendszeresen a szerzőt keresik a képek mögött: értelmetlenség; a képek mögött nincs semmi, de főként nincs a szerző.
Évekig vágytam kézzel kötött, nyersszínű, anyagában mintás gyapjú pulóverre. Aztán egyszer rájöttem, honnan a vágy: valahol a tudatalattimban ott lapult egy fotó Kleeről, műtermében áll, néhány könnyű kis remekmű körülötte az állványok(!)on, rajta pedig csavartmintás kötött pulóver…
Ilyen egyszerű az emberi lélek. Nekem is volt egy időben legalább két állvány a műtermemben. Félek, sem a pulóver sem a több állvány nem hozta meg a vágyott eredményt.
ezt megpróbálom viszont megfesteni:
