sűrű napok
2007-02-17 20:22:49
napi 12 órás szívás majd egész héten, Fábián Évi 200 oldalas fotóskönyve végre nyomdában, közben Palládium díj meghívógyártás, sajtóközlemény, ezeket sem csinálná valahogy senki, ha én nem...Pénteken aztán egy kis szusszanás: Nagy Miklós fotókiállitását nyitottam Veszprémben. (A megnyitó szöveget az ÉSnek adtam, ezért még nem tehetem fel, bocsánat.)
Az igen szerényszámú publikumból: Szotyori és Vojnich
Miklós igen szép fotói elég méltatlan tálalásban, sárga pozdorja tablókon jelennek meg, ha legalább lefestették volna fehérre, vagy szürkére! Sajnos a jószándék néha kevés.
Küldött viszont előző este Miklós egy újabb fantasztikus fotót (nekem címezte blogján)
Tán erre gondolt? (szm 2002/7)
* * *
Más. Meséli Eszter lányom, hogy látta a Műcsarnokban a kortárs skandináv kiállítást. Az egyik leghelyesebb munka szerinte az egyik teremben a menyezetről a földig lógó műanyag csík-erdő volt. Ha bementél a csikok közé, akkor egy idő után elvesztetted a térérzetedet, nem tudod már, honnan jöttél, merre van kifelé; nagyon különös érzés.
Akár nagyon érdekes is lehet. Csodák Palotája. Elvarázsolt kastély.
Vagy például föl lehetne önteni a padlót (mű)jéggel. Az is nagyon fura lenne. Nagyon csúszna.
Vagy legyen pl tök sötét, mint azon a nagyszerű vak-kiállitáson pár éve ugyanitt.
Nincs ezzel semmi baj. Csak más műfaj. Ne keverjük össze Piero della Francesca-val.
Ma volt Budai Gyuri temetés előtt búcsúztatása a Gödörben. Az egyik oszlopon Gy. rövidnadrágos, röhögős, életnagyságú fotója. Kemény. E. rendesen megsiratta.
Én meg neki "dedikáltam" Duna-partos képemet:
Dunapart, november / By the Danube. November
olaj, vászon/oil on canvas, 100 x 130 cm, 2006/7
Dr. Budai György emlékére
