pünkösd
2007-05-28 21:28:34
hát mindenekelőtt két kis gyöngyszem az internetről:
pont most járt le a szavatossága 250 millió év után?! Kár.
hír az indexen:
"Amerikai kérésre áprilisban hazaküldték az Egyesült Államokból a szeptemberben kinevezett kulturális attasét, miután egyik hozzátartozója lopott, összetört egy diplomáciai autót, amiben kábítószer volt. (...) A washingtoni magyar nagykövet szerint egyedi esetről van szó..."
ez azért nagyon megnyugtató.
Szóval hosszú hétvége, lementünk Acsára Nóráékkal, Anna itthon vizsgára készült. Megint olvastam vagy száz oldalt Forgách Andris ZEHUZE-jéből, még mindig sodor... Durva műfaj ez a levél-regény, hiszen az összes további szereplő figuráját/történetét a levélíró soraiból kell megismerjük. Szinte lehetetlen hitelesen (levelet!) írni arról, ami veled történt, úgy hogy ne lógjon ki a lóláb. Forgách ezt többnyire nagyszerűen megugorja...
Csak hát... 260 oldalt olvastam el a 630-ból! Meglátjuk.
Mielőtt haza indultunk nagy zivatar volt, a kert szemmel láthatóan örült az esőnek. A kis almafánk idei almái azt hiszem többségében elfagytak a virágzáskor.
És ez nekünk persze játék! De aki ebből él? Nem hiszem hogy bírnám lélekkel, ha egész évi munkám - mondjuk két fagyos márciusi naptól - néhány óra alatt pocsékba tudna menni. És a következő évben kezdik előlről, mintha mi sem történt volna... Ezt hogy lehet megszokni-megtanulni?
Álltam és néztem a szakadó esőt; 15 éve nézem ezt a kertet, őrület, hogy ez a sok dudva úgy van programozva, hogy szívják a földet, a lehulló vizet (semmi mással nem etetjük őket) és nőnek, szaporodnak... A három kis nyírfánk már legalább nyolcméteres, a hülye kertészek által hozott terülőfenyők- ha hagyjuk - hamarosan fölfalják az egész kertet... három éve ledugtunk egy kis menta-tövet, tavaly csákánnyal szedtem ki a gyökereit, mert mindent ellepett, egy kis tenyérnyi bokrocskát hagytam meg az évi menta-szükségletünk biztosítására: már megint négyméteres sövény lett belőle!
De a kút tetején a moha is virul, pedig annak egy szem földje sincs!
Hogy vannak ezek programozva? Az egyik tudja, hogy neki mohának kell lennie, a másik meg a génjeiben hordja, hogy minden tavasszal a földből előbújva sárga-zöld csíkos leveleket kell növesztenie, aztán nemsokára még perverz-erotikus fehér/lila cuccokkal tetéznie a dolgot?
És mindezt a földből kiszívott vízből hozzák össze. Őrület.
Volt a kertben egy nagy ecetfánk, nagyszerű árnyékot adott nyáron, tavaly egy vihar letörte a felét, félő volt, hogy a másik fele (egy másik vihar alkalmával) elpusztítja az alatta álló fenyőket-tujákat. Levágattuk hát az összes ágát, csak a törzse maradt. Most a csonkból egy hónap alatt édes kis bokrot növesztett:
vízből, meg - tudom! - ásványi micsodákból... azért ez akkor is lenyűgöző. Egy dolog kell még hozzá persze (ezt nehezem szoktam meg): idő. Olyiknak több, olyiknak kevesebb.
És hogy semmit nem adnak ingyen: ilyenkor májusban dübörög elő Nóra allergiája is! (Az esőnek ő is nagyon örül, mert elmossa a virágporokat.)
