szünidő
2007-06-22 00:37:58
holnap reggel elmegyünk Kenesére, egy hetes nyaralásba.Kerékgyártó Pisti a házigazda. A csapat: Spiróék, Balla Zsófi-Báthori Csaba, Závada és Nadori Lici a gyerekekkel és a teljes Parti Nagy família.
Ma Fehér Laci gyűjteményes kiállitása a Ludwig Muzeumban - erről is majd ha visszajöttünk bővebben.
nagy vihar ma délután. Radnótiékkal mentünk a megnyitó után vacsorázni: fekete lett az ég, 37 fok és teljes szélcsend. Aztán jött a forgószél, porvihar... Itt a városban ez borzongató látványosság, de kinn valahol a természet nevű díszletben... komoly húzása lehet.
Persze az elutazás előtti dili ma is, a városban mindenkinek ilyenkor támadnak halaszthatatlan kívánságai. Mondjuk azonnal kéne 100 szép névjegy a Nemzeti Múzeum főigazgatójának, jóbarát, nem hajtja el az ember..
Emlészem gyerekkoromban, amikor nyaralni mentünk, este (persze munka után) anyám csomagolt: két hétre, háromgyerekes családnak... Éjféltájban, - anyámat persze halálra bosszantva - apám elöállt az évek óta használt check list-jével: egy kis katon lapra fölírva gyönyörű apró szálkás betűivel (Bodor Ádám ír meghatóan hasonlóan!) minden elképzelhető dolog, vagy hatvan tétel: a fürdőgatyáktól a sóig, az enyves, undorító légyfogótól a vonatra szánt tízórai-ig minden. Anyám türelmesen bólogat.
Aztán kora reggel a Délibe, a bazi kofferokkal, villamossal persze. Kelenföldnél a vonat hosszabban áll, itt apám mindig leszállt, (szegény anyám!) hogy elmenjen a büfébe inni egy szimpla kávét. A vonatot hamarosan elindították, és mi az ablakon kihajolva drukkoltunk apánknak, aki - fürge vékony kis ember volt - futott a vonat után és felugrott az utolsó kocsi utolsó lépcsőjére.
Végül mosolyogva visszaérkezett apánk a családjához, és mintha mi sem történt volna, leült.
Akkor anyám hátradőlt az ülésen: "mint ahogy apám, a ti soselátott nagyapátok mondta mindig:
KEDVESEIM, SZABADSÁGON VAGYUNK."
Ezt aztán én is jól megtanítottam a gyerekeimnek, csak én az autóban szoktam mondani.
Ma, amikor 3/4 6-ra épp hazaértem, (taxi már a ház előtt, mert megyünk Fehér Lacira), leültem, ránéztem Nórára, és mondtam a szokásos idézetet. Mire Nóra: "ezt a határ után kell mondani!"
Más idők.
Itt jön a vihar.
