történet
2007-07-15 23:41:06
ülünk ma délután Vértesacsán a teraszon, az ÉS-t olvasgatom,Nádas remek cikke az alkotmányos válságról, KZ újabb jó kis deprimáló vezércikke, Tamás Gazsi remek nekrológja az erdélyi magyar értelmiségről...süt a nap, a hőség is bírható...
lapozok: Szeifert Judit kritikája...
erről eszembe jut, valami dolgom volt a minap vele az ÉS kiállítás megnyitóján, mi is?
Ja elhozni egyik legkedvesebb lakótelepes vásznamat (ami a párizsi kiállitás plakátján volt, nem is adtam azóta se senkinek...)
...
jézusom!
...
jaj
...
hiszen oda is adta...
...
én meg szépen ottfelejtettem a Galéria új vendéglőjének a teraszán.
(csak a nevem rajta, meg hátán az opus-szám)
még ott marháskodtunk Váradi Julival, mondta, adjam neki, és akkor nincs vele több gond...
mi van most? vasárnap délután, a galéria számát sem tudom, nemhogy a vendéglőét.
Hívom Váradi Julit, ő pesten, meg a legoperatívabb zseni a látókörömben...
negyed óra múlva visszahív: kocsmának telefonszámát senki nem tudja, viszont beszélt a Galéria gondnoknőjével, az mondta, mindjárt utánanéz.
nemsokára Juli újra hív: gondnok járt vendéglőben, nem tudnak róla.
ülök bambán. fáj. hát ennyi. holnap azért még én is próbálkozom.
ő volt az:
2000/9 Béke tér, 85x80 cm