Klee naplórészleteit olvasom. Nem tudom eldönteni, hogy mikor hülyéskedik... vagy folyamatosan, de az a gyanúm, hogy inkább soha. Érdekes.
egy kicsi részlet:
"Esténként a reptéren hevertem Goethével. Az epizód a báróval és Hilarionnal kellemes olvasmány. A német nyelv egy művészi darabja jött itt létre. Azért persze nem zene. A szó elég messze van a misztériumtól, a hang és a szín már magában misztérium. Milyen vonzó sors, ma a festőséget uralni (mint hajdan a zenét). Miközben ezt átgondolom, a gramofon fáradhatatlanul működik. Fejek vigyorognak körös-körül, ördögi maszkok bámulnak be az ablakon. A bestiák élveznek. Mégiscsak kell legyen valami oka annak, hogy körülöttem mindig van egy darab pokol. És ez legalább egészen szelíd. Csak a valódi reflexe. " (Tillmann J. fordítása)
utamba akadt egy csendélet Albert Marquet-től, 1902-ből, elbűvölő.
és hogy mára is jusson valami zene: Music - Alva Noto + Ryuichi Sakamoto Album - Vrioon Label - Raster-Noton Video - Karl Kliem Date - July 2003
valamiért nekem itt késik a kép, de megnézhető direktbe a Youtube-on. (fene, ott is késik, vajh miért?) akkor valami portugál blogon, ahol találtam, lefelé kell görgetni és ott van!