készülődés az útra
2007-08-13 17:18:13
fogynak a napok, három hét múlva, ha jól számolom már Párizsban leszek.Elkezdtem listát írni, mit kell még elintézzek-beszerezzek; kell-e külön biztosítást kötnöm, vagy elég a TB az EU-ba, venni kell gumiarábikumot a porfestékekhez, cipőt majd ott, mint 4 évvel ezelőtt, azóta is azt a pompás-rondát hordtam, csak most már szétesik... Olvasnivalók. Konyhai edényszárító a mosogató fölé (van itt a műtermemben egy szép piros, azt is ott vettem négy éve.) Elég szegényes a konyha felszerelése: egy félkész kaját nem lehet megsütni. Vigyek egy grilles mikrót? Vásznat majd ott veszek a BHV-ben (úgy mondjuk béásvé), mesebeli áruház 10 perc járóföldre ott-honomtól. Emlékszem, egy üveglapot akartam vágatni az asztalra palettának legutóbb, kérdeztem a barkács információn, hol kaphatnék egy plat de verre-t? El is irányított az edény-osztályra, ahol hoztak is mindenféle gyümölcsös-tálakat... Próbáltam magyarázni, hogy én festéket szeretnék rajta keverni, elvonszoltam a csajt az ablakhoz, és mutogattam, hogy ilyen üveget szeretnék... áááh, ouíííí. mondták, un morceau du verre, azaz egy FALAT üveg..! Hát erre mondjuk soha magamtól nem jöttem volna rá. (egy falat kenyér: un morceau du pain).
Jut eszembe, el ne felejtsek szótárt vinni. Vettem én már ebben a BHV-ban pukkantós fóliát (képcsomagoláshoz), szájzuhanyt és szakállnyíró készüléket, hamutartót (cendrier) és festéket nyomtatóba, hosszabbító kábelt az internethez és kis pehelypárnát... szóval csoda hely, na.
(Még jó hogy nem Burmába megyek, mint ahová E. készül a csajokkal! Hol lenne ott béásvé?)
A napokban fölhívott egy gyűjtő, hogy van neki egy 78-as képe tőlem, és cserélném-e el egy aktuálisra. Mondtam: nem gyűjtöm a régi képeimet, adja el, és vegyen egy újat, ha nem szereti már. (Nem tőlem vette, hanem valamelyik másik gyűjtőtől) Azért elhozná megmutatni. Elhozta. Jobb, mint amire számítottam. Gyorsan lefotóztam. Aztán otthagyta, azt mondta, ez akkor ajándék nekem, aztán majd egyszer majd adjak neki egy másik képet. De akár most el is vinné... NEM, mondtam. Egy lakótelepesnek nagyon örülne.
Nem folytatom. Van az erőszakosságnak egy foka, amitől megbénulok. Megbénulok, mert az udvariasságom megakadályoz az adekvát reakcióban. Vicces. Nem, nem vicces. (a végén úgyis ő győz.)
No itt a kép, amit hozott. Azért örültem neki.
(olaj faroston, 90x136 cm)
• • •
Tegnap este voltunk a Szigeten. Vojnich nagyon rákívánkozott a Sinead O'Connor koncertre.
Azt hiszem életemben harmadszor voltam élő koncerten: az első a Dire Straits volt 1985-ben, Anna még anyja pocakjában. Azt eléggé nagyon bírtam, bár a hangerő eléggé meglepett. A második az új Skardelli-féle sportarénában a Peter Gabriel volt.
Anna nagyon édesen gardírozott minket, előre kinézte, hogy hol tudunk leülni, ahol nem rettenetes a tömeg és még látni s valamit... mármint persze a kivetítőn.
Szóval pl. itt az én bajom: sokkal rosszabbul látom mint mondjuk a TV-ben, nagyon kényelmetlen a falépcső, ahol ülni adatott, és nagyon rossz a hangminőség. Igaz, látni nagyon sokezer boldog embert, és az mulatságos.
Gumicsizmában mentünk az előző napi felhőszakadás sártengerére tekintettel, a fölgyűrődött zoknim rögtön hólyagosra törte föl a lábam. Amúgy az egész Sziget impozásan szervezett, ennyi (enyhén v. erősebben ittas) embert kordában tartani, etetni, szórakoztatni: nem kis mutatvány.