párizspárizs
2007-09-04 23:24:59
Jó lehet gazdag városban élni. Jó lehet olyan gazdag városban élni, ahol épeszű a polgármester. Csak két adalék.Delanoe polgármesternek (többedmagával) elege lett a tűrhetetlen autó-őrületből. Persze, könnyebb úgy az autók ellen harcolni, ha egy kiváló tömegközlekedésnek támaszthatja az ember a hátát.
Szóval Párizs városa vett hetvenezer biciklit. Illetve csináltatott a kínaiakkal, minden más biciklitől megkülönbözetethető dizájnnal. ismétlem hetvenezer.
Háromszáz méterenként (!) telerakták a várost bicikliparkolókkal, ahol egy automatában vásárolható kártyával tudod szabaddá tenni a gépet, aztán irány, amerre. Az első félóra ingyen van. Tehát ha éppen tovább akarnál még menni, akkor vagy fizetsz 1 eurót, vagy kiváltasz egy másik gépet. De mondom, nem érdemes megtartani, mert minden második sarkon találsz egy másikat. Ha elered az eső, és inkább metróval mennél tovább, leteszed a gépet. Egy hónapra 27 euro. Ha egy évre váltod a kártyát, az ugyanannyi. Csak hitelkártyával lehet regisztrálni, és akkor depozitnak zárolnak a számládon 150 eurót, hogy ha ellopnád a cuccot...
Zseniális ötlet, egész Párizs bicklizik. Persze csináltak is mindenhová bicikliutakat, tán csak Berlinben van még ennél is több. Júliusban kezdődött a bringa-őrület, az azóta eltelt időben a Le Monde szerint 2 milliószor használták a párizsiak a rendszert!!!
A másik boldogító tapasztalatom: mindenhová növényeket, fákat raknak, ahol korábban soha nem volt, sorban kinyitják átjárókkal az eddig házakkal körülzárt kis parkokat. És ami a legszebb, rakják vissza a kis utcákba a macskakövet!!! '68 után mindenhol fölszedték, és mindent leaszfaltoztak, hogy soha többé ne lehessen barrikádokat építeni. Majd valamelyik nap csinálok fotókat pl. Vázsonyi Vili utcájáról, arról van régi (aszfaltos) fotóm is.
Most néhány kép következik. Az első még abban a határmenti kisváros szállodájában készült, ahol megálltam egy éjszakára. Tántorogtam ki az őrületes reggeliről, (a svédasztal nem a magamfajta infantilis és falánk embereknek való, pláne ha utána még több mint ötszáz kilométert kell vezetni!) és szokás szerint azon morogtam, hogy sehol nem lehet rágyújtani. És akkor láss csodát: egy gyönyörű kis kilátó-teremben odakészítve friss kávé, és HAMUTARTÓ!
Tehetséges!
Ez meg itt az én "lakosztályom", amikor megérkeztem. Nem olyan világos, mint az előző négy alkalommal, de lagalább kétszer akkora!
Itt meg ugyanaz estére már berendezve.
Ma délben már főztem is spagetti carbonara-t.
A nyíllal jelölt épületben lakom. Ha kinézek az ablakon (no jó, kicsi kihajolok), akkor még a Szajnát is látom.
Kinagyítom a gyengébbek kedvéért.
Ma délelőtt már voltam bevásárolni a BHV (ejtd béásvé) áruházban. Vettem hosszabbító zsinórt
és vettem (külön a Válinak is!) piros tédugót. Gyönyörű.
Estefelé még elcsavarogtam a Rue de Rivolira a két kedvenc lemezboltomba (a Harmonia Mundi-boltban megismert a pasi!) és jól vettem sok lemezt, sok-sok Schubertet persze, meg egy Myriam Alter nevű csajnak egy főleg tangóharmónikára szerzett jazz zenéjét, hát valami kurvajó, most is az szól itten.
Ja aztán vettem mélyen leszállított áron filmeket DVD-n, minr pl. Bergman: Csend-jét, és Varázsfuvoláját, egy számomra ismeretlen Bertoluccit: Un thé au Sahara, és ha már, hát megvettem Az utolsó tangó Párizsban-t, és Az utolsó császárt is. Ja meg a Ferreri Nagy zabálás-át, félek hogy afölött már eljárt az idő, de meglátjuk...
Szereztem még egy munka-asztalt, és már föl van feszítve az első nagy Fabriano papír (80x140 cm!). Holnap már munka.
Ja és bordói vörösbort szopogatok egy kis kék sajttal.
... tenéked magyarázzam?