csütörtök 2.
2007-09-13 19:57:03
ma először nem kellett semmit ügyintéznem, sem vásárolnom: kész is az ötödik kép. A tegnapit még köll egy kicsit maszatolni, most szárad.Két napja az egész környék tele van kockás-szoknyás részeg skót idiótával. Focimeccs volt tegnap, ezek is megverték a franciákat. Az egész Rue de Rivoli-St Paul szinültig van ezzel a jelmezbállal, kb olyan, mintha a magyarok díszmagyarban járnának meccsre. Bár... Lehet, hogy nincs messze? Derekukon kis szőrmével borított szívalakú bőrtarsoly, fehér térdharisnya, fejükön soktucat jelvénnyel díszített csákó. Minden nagyon autentikus lehet, de a cipők..! Úgy látszik, hogy a cipőre nincs előírás, mert a rózsaszín edzőcipőtől a fekete fényes lakkcipőig minden előfordul. Kartonszámra viszik a boltokból a sört, és nyomják magukba egész álló nap. Estére már a téren nem ajánlatos keresztülmenni, mert a kövezet úgy ragad a sörtől, mint a légypapír.
Tegnap este újévi vacsorára voltam hivatalos. Ha az ember a Marais negyedben lakik, akkor alkalmazkodjon az ünnepekhez: Rosh Hasana (vajon így írják?) alkalmából Falus Juli vacsorát adott. Délután izgatottan keresgélte az interneten, hogy mit kell ilyenkor adni-csinálni? Kaptunk bevezetőként sokféle gyümölcsöt, friss fügét, friss datolyát, nemfriss datolyát, almát, többféle szőlőt stb., ezek az édességek - ha jól értettem - arra szolgálnak, hogy az előttünk álló évet megédesítsék. Utánára Michel készített frenetikus tonhalas salátát, kérdésemre, hogy ez is tipikus újévi kaja, azt a kitérő választ kaptam, hogy ez tipikus Michel kaja. Valamit magyaráztak, hogy voltaképpen halfejeket kellene enni (brrr), de hogy mi célból, azt már nem értettem, pedig Tóth Imre (tüneményes százéves matematikus/filozófus) kapásból héberül is idézte az idevonatkozó passzust. Jó, korántsem kóser borokat ittunk, (én egy Sancerre-t vittem) remek este volt.
Megtudtam például Imrétől, hogy a Marais negyedben azért van annyi gyönyörű palota, mert annak idején az arisztokraták és a zsidók ki voltak tiltva a városból, és ezért a "városon kívülre", a mocsár helyére építkeztek. Rögtön megkérdeztem persze, hogy a "biciklistákat miért?"... Szóval Párizs erős polgárváros volt, nem álhatták az arisztokratákat.
Politizált is persze a társaság, érdekes, hogy a Sarkozyról egyszerűen úgy beszélnek, mint egy idegbeteg idiótáról. Van egy honlap az interneten, ahol szakemberek, pszichiáterek, pszichológusok prognosztizálják, hogy a látható nyilvánvaló tünetek alapján mikor fog elnökük teljesen összeomlani.
A polgármestert, a Delanoe-t viszont nagyon szeretik; hoszan fejtegették, hogy mennyi jót tett a várossal. Különös volt hallgatni, hogy értelmiségi társaság milyen lelkesen tud dicsérni egy hivatalban lévő politikust. Óh, ha egyszer mi... Már ha okunk lenne. Elképzelhetetlen, nem?
Még egy párizsi csoda: másodszor láttam ezen a héten, hogy egy ember egy permetező-készülékkel lepermetezi a házunk összes oszlopának tövét, gondolom a a kutyapisi eltávolítására vagy semlegesítésére. Nem tudtam megkérdezni, mert a pasi nagyon nyűgös lett, amikor látta, hogy le akarom fényképezni. Megnyugtattam, hogy a loggiát fotózom. Ja és utána minden nap slaggal végiglocsolja az egészet, és egy ablaktisztítóhoz hasonló készséggel gondosan le is tolja a vizet, nehogy már tócsák maradjanak. (most már figyelem: minden reggel permet, minden reggel fölmosás... 09.14.)
Az oszlopok alatt éjjelente egy sátorban két magyar hajléktalan lakik.
Viszont két boulangerie-t (pékség) is láttam a környéken, ahol meghagyták a gyönyörű régi cégtáblákat, és a boltban kalapokat árulnak. C'est dommage, mondjuk mi párizsiak szomorúan.