második szombat
2007-09-15 22:54:53
Kölcsönkértem múltkori vacsoratársam, a 86 éves filozófus Tóth Imre interjúkötetét. Elakadtam már az első oldalon.Így kezdődik:
"Mit jelentett számodra az, hogy zsidónak születtél?
– Hogy is mondjam? Mindig nagy szerepet játszott az életemben, negatív vagy pozitív előjellel. Une malade honteuse: egy szégyenletes kiütés, mint jel a homlokon, ami mindig jelen van, és amitől nem lehet megszabadulni. Ez később, Németországban is így volt, amikor a hetvenes évek elején odakerültem. Gyerekkoromtól fogva, mihelyt új környezetbe vagy ismeretlen emberek közé kerültem, azon kaptam magamat, hogy a gondolataim mögött van egy ellenpont, egy árnyék, egy állandó kisértet: 'tudja, vagy nem tudja?'. Mint a lányok – ezt többen mondták nekem fiatal koromban, amikor még tabu-téma volt – az első napokban, miután elvesztették a szüzességüket, társaságban mindig arra gondolnakí. 'Meglátszik-e rajtam? Tudják-e, vagy nem?' Mindig erre kellett gondoljak én is: tudják-e vagy nem? Szóval hogy ez a láthatatlan és a belső intim szférához tartozó dolog meglátszik- erajtam, vagy nem? Beszélgetés közben mindig felmerül bennem, hogy vajon ez az ember azért beszél-e velem ilyen civilizált stílusban, mert tudja, hogy...? Tehát hogy könyörületességből beszél-e így velem, mert tudja, de ez számára nem negatívum, vagy azért-e, mert tudja, és – bár nem szereti a zsidókat – azt is tudja, hogy civilizált emberhez nem illik az antiszemita beszéd? Vagy talán éppen azért olyan kedves hozzám, mert nem tudja? Ez a kérdés mindig jelen volt a tudatom mélyén."
És tanusíthatom, ez egy igazán okos ember. Igazán nem akarnék nyegléskedni, különösen nem Tóth Imrével, aki aztán megjárta a poklok minden bugyrát: Szatmárban börtönben van, amikor a deportálások folynak, majd az SS rájön, hogy itt a börtönben jópár zsidó megússza a deportálást, nosza sietve bevagonírozzák őket, majd néhány óra múlva a vonat visszatér Szatmárba, ők meg vissza a börtönbe...
De mégis csendesen föltenném a kérdést: kicsit nem olyan ez, mint Malacka és a fűnyíró esete?
Hogy jó oka volt-van ezt gondolni: kétségtelen. De mégis.... Ez rossz. Nagyon rossz.
Hogy felőlem csak azért nem gondolta mindezeket, mert eszébe sem jutott, hogy a Rosh Hasana vacsorán egy nemzsidó mártogatja mellette mézbe a fonott kalácsot?
Az ö vagonja az én szégyenem is. Mindannyiunké.
• • •
Ma egész nap festés közben a Fancsikó és Pintát hallgattam EP elbűvölő felolvasásában. Hogy ez nem ment szinésznek...
Délben - először mióta itt vagyok - rendes ebéd, rendes vendéglőben. Osztrigák, sült kacsa, kicsi jó bor... Ahogy Bodor Ádám mondaná: Oh my God!
Mind az öt eddigi kép átfestve, aláírva, beszámozva. Holnap pihenőnap, kirándulás: megyek (autóval) Saint Mammes-ba.