4. szombat
2007-09-29 19:52:24
ma úgy döntöttem: nincs festés, pihenőnap.Nem is történt semmi, igy csak egy kis képregényt kaptok a mai napról.
Midenekelőtt, Nórának igértem, megmutatom kívülről is békés kis utcánkat (lásd még alább!), a nyíllal jelölt ablak mögött születnek a páratlan remekművek!
Délelőtt elballagtam a Bastille-hoz a piacra, persze mégiscsak jól emlékeztem, hogy vasárnap van, helyette mindenféle festők dideregtek a sátraikban, és többnyire rémes képeket próbáltak eladni.
Hogy is mondja Kosztolányi:
Egy rossz költô mily megindító. Már évekig
nem beszéltek felőle, azután lassan elfelejtették.
Megkopva és ôszen bandukol most, szakadozott
kabátja gombja fityeg s kiadatlan verseit fütyörészi
a téli szélnek. Mennyi gôg és erô. Az arcán
gyűlölet, irigység, mely messziről valami etherikus
bánatnak látszik. Mellette a híresek,
kiket fizetett cikkek magasztalnak és ünnepelnek a vad
hangversenytermek tapsai, kalmárok, vagy szerencsevadászok.
Kopaszodó, büszke apostol-homlokára az élet
tette könnyes koszorúját, fölistenítve
ifjúkori álmát, melyben egyre jobban hisz.
Még a rossz táplálkozástól és tüdôbajából származó
soványsága is stilusos. Akár a könyvben.
Hiába beszéltek, kritika, irodalom.
Ô az ideálizmus. Ô az igazi költô.
Ez meg itt a Rue St Antoine... Annyira bosszant, hogy 4 éve milyen bitangjó fotót csináltam róla a nagy gépemmel (nagy telével), állandóan próbálkozom.
Nincs piac, nincs fôzöcske, irány Lajos Fülöp!
Rábeszéltek a Plat du Jour-ra. Hát ez ma egy borban-szalonnában, fekete olivával fôzött marharagú szerű dolog, leginkább a gyerekkoromban anyám által Filinkó-nak nevezett csodára emlékeztetett. (Filinkó kolléganôje volt a Műegyetemen, kb. ennyi maradt utána, fiatalon megölte magát.)
és egy részlet (Bodornak), a nyálcsorgatás végett:
utána már csak egy könnyű Ile flottante, nálunk otthon szó szerinti fordításban úszó sziget. Ez majdnem madártej, csak a tej az nem csóró vanília-, hanem karamell krém. A hab itt is fôzött hab volt, mint a madártejben.
Ez után már csak egy kávé, és lehetett hazatántorogni. Nem tréfa: legalább 200 méter!
Kicsiny csendes pihenô.
Ébredés után éppen szokásos menta-teámat készítém, hozzá kis citromos kekszet majszolék (Sablé Citron - Pépites de Citron et Amandes). Szokatlan csend honolt. Kitekintek az ablakomon, hát azért a furcsa csend. Velünk szemben van a nagy új (sajnos nem túl szép*) SHOAH-emlékmű, hát nem valami bombariadó? Amikor megkaptam ezt a műtermet rögtön eszembe jutott, hogy ha itt egyet robbantanának, az bizony hozzám is bejönne... Lezárták az utcát, a gyalogosokat is elzavarták, én is kicsit félve fényképeztem az ablakból, hátha rámlônek...
a jobb fölsô fotón a fal mögül kilógó izé az egy - nomen est omen - hatalmas farkaskutya farka, csak elfutottak, mire megnyomtam a gombot...
Most egész jó idô van, elmegyek kicsit csavarogni a Notre Dame felé, nagyon kellemes séta, végig a Szt Lajos szigeten stb.
• • •
Helyette végül is moziba vittek, egy inkább szar, mint jó Sidney Lumet filmet láttam a Les Halles-ban. (a szigetséta tán jobb lett volna, és most nem lenne éjjel 2!)
* legközelebb majd mesélek a másik "elhurcoltak" emlékműrôl a Notre Dame mögött a szigetcsúcson...