5. hétfő
2007-10-01 22:45:14
szolgálati közlemény.(Bodor Ádám szíves felvilágosítása)
"Kedves Szm,
sajnálattal tudatom, fotód közepén, hátul, az nem a Matterhorn, de még a kisöccse sem. Amaz további négyezresek szomszédságában (Monte Rosa, 4600, & Co) az örök hó és jégmezőkből karvalyfej-szerűen mutat azégre... Egyszer megmutatom, nekem repülőről is meg van.! Má' megbocsáss, de ez egy kis pöcs...A másik képződmény, az előtérben igen emlékeztet egy gyönyörű hegyre a Dolomitokban, kinek neve Sella. Csakhogy nem lehet Ő, mert hiányoznak közvetlen közeléből pompás, hasonszőrű társai. A párizsi gép (ha tényleg oda repültél) egyébként is valamivel északabbra, közel a Duna völgyéhez halad, a Dolomitok térsége, ha éppen tudni akarod, a madridi (malév) járat folyosója. Szóval ismeretlen a táj."
• • •
délelőtt hűvös, aztán egy hatalmas zápor.
azóta viszont vagy 12 fokot emelkedett a hőmérséklet.
Reggeltől mint a gép festettem, 4-re készen is volt, olyannyira, hogy éppen világos volt, hát le is fotóztam.
16:05 Ecsetek kimosva, gondoltam most van ideje a piacon vett kolbászkák kisütésének. És akkor a telefon, hogy hol vagyok? Hát hol lennék, a műtermemben. Mert 4 óra elmúlt... Jézusom, Fejtő Feri bácsi..! Tök elfelejtettem. Kolbász-projekt storno, rohantam. Ráadásul a Baubourg sarkánál lakik ahová innen nemigen van metró...
Hát nagyon helyes volt. Rosszul tudtam: elmúlt 98!!!
Rohantomban a kicsi gépemet azért zsebrevágtam, csináltam is fotókat, de suttyomban, hátha zavarja.
Tök friss szellemileg, hát most a két műtét miatt tolókocsiban ül. Ez az egész operációk-történet sincs tanulság nélkül. A történet eleje szokványos: elesett, combnyaktörés, operálni kell. Megkérdezték, hány éves a bácsi? Mennyi? 98??? Hát betettek valami szar idejétmúlt csavart, hisz' minden bizonnyal a műtétet sem éli túl. Nem e? Viszont utána nagy fájdalmai voltak, vizsgálatok, másik sebész, röntgenek, ct-k, mágnes-rezonancia, hát ez bizony el lett baszva, újra kellene operálni. - Kérdeztem a sebészt - meséli - hogy mennyi az esélye hogy nem élem túl a műtétet? - Hát rizikó mindig van, de ha az előzőt túlélte, ezt is túl fogja. Hétfőn megoperálom, ebben maradtak. Innen a fia mesélte a történetet. Mintha Pesten lennénk, reggeltő sem enni sem inni, délután 4-kor, kérdezősködésre mondják, hogy mégis másnap lesz a műtét. Másnap újból ugyanez a cirkusz. Akkor üzentem a kórház igazgatónőjének, hogy azonnal beszélni akarok vele, mert ha nem hívok egy mentőt és átszállíttatom az apámat a szomszédos magánklinikára, de azt igérhetem, hogy ott lesz a rádió, a televízió, az újságok stb. Öt perc múlva ott volt az igazgatónő, fél óra múlva már a sebész hívta a fiút... és másnap megoperálták. Mondanám hogy vígasztaló a történet, de inkább mégiscsak kétségbeejtő.
Feri bácsi viszont remekül van, holnap viszi a fia egy közeli kávéházba, mert a Kertész Ákos fog szerepelni... Azt mondta, ő nem fél a haláltól, csak... Csak szeretné még egy kicsit látni, hogy mi lesz Magyarországgal, szeretne még egy kicsit segíteni, ha lehet. Rendszeresen ír a Népszavába!!
