5. csütörtök
2007-10-04 23:57:41
24 óra alatt átrobogott rajtam-fölöttem a Barbara tájfun.E. unokahúga tegnap este érkezett, úgy tervezte, hogy vasárnap estig marad. Én - nagyon féltvén a munkaidőmet - mondtam neki előre, hogy nappal dolgozom, csinál a városban amihez kedve van.
Másfé órával a gép leszállása után még se híre se hamva: elmondtam neki, hogy szálljon fel egy RER-re, az a leggyorsabb, arról szálljon át a Chatelet-nál, és amikor átszáll szóljon, kiballagok elé a St. Paulhoz.
Végre szól a mobilom: itt vagyok a ház előtt. Taxival jöttem.
Közbevetőleg: Barbara art direktor a moszkvai Grey-nél, másfél évig ott is lakott, most már Bécsből csinálja ugyanazt, persze gyakran röpköd Moszkvába.
Szóval: taxival jöttem, mert egy conference call-om volt (gyengébbek kedvéért video-konferencia baszélgetés), én persze csak mobilon, mert New Yorkban lesz a hétvégén egy shooting (fordítom: fényképezés) és az ügyfél azt szeretné, ha én is ott lennék. Tudják, hogy szabadságon vagyok, de... Szóval ült a taxiban, ölében a laptop, és konferenciázott négy emberrel, egy Moszkvában, egy Los Angelesben, egy New Yorkban meg még a bánat tudja hol, ő meg egy taxiban útban Párizs felé. Őrület.
Megjött hát, szereztem neki ágyat, mondtam hogy most azonnal elmegyünk vacsorázni, mert én éh-hal. Ő is. Ezalatt csak kétszer hívták, egyszer Moszkvából, egyszer meg... Hozott is egy üveg moszkvai vodkát, azt még gyorsan megvizsgáltuk, aztán irány a vacsora.
Lajos Fülöphöz vittem, az a tuti, ünnep van: 9 osztrigát rendeltem magamnak, egy darabot még ő is megkostolt. Ő rostonlazac, én zöldborsmártásos steak, stílszerűen creme brulée-vel fejeztük be, megittunk egy üveg sancerre-t, szóval mint a nagyok.
Mondta, hogy ő most az Eiffel toronyhoz szeretne velem menni, én meg mondtam, hogy a faszom, az megy az Eiffel toronyhoz. De elvittem teli hassal legalább a Notre Dame-hoz.
Találkoztunk a Templom Egerével is:
A következő fotó csal, Barbara itt kivételesen nem telefonált, fényképezett a telefonjával.
A Pont Neuf-ön is feltétlenül át akart menni, (mert valami filmben az akárkik...), végül egy közelebbi hídban kiegyeztünk. Még egy kis kerülőséta, aztán haza. (közben már a kivilágítást is eloltották)
A reggelből délelőtt lett, mire összekapartuk magunkat dél, elmentünk reggelizni a Rivolira, a Dome lett belőle a Saint Paulon. És akkor elszabadult a POKOL.
Szóval mégiscsak menni kell New Yorkba a sútingra, az ügyfél szeretné, az ügyfél mindent fizet, a visszautat Párizsból Bécsbe, az elvesző másik jegyet, a tengerentúli jegyet-szállodát, mindent. De péntek este, vagy szombat reggel neki innen vissza kell Bécsbe stb. Most ő akkor elmegy az Eiffel toronyhoz, aztán visszafelé a Musée D'Orsay-ba... Jó, én meg finom vacsorát főzök estére, ebben maradtunk.
Bevásároltam, csütörtökön a rohadt hentesek zárva, a zsévenben vettem a marhahúst, kicsit kemény is lett.
Én haza, és elkezdtem egy új képet, ahogy terveztem. Szépen haladtam, szaporodott az anyag, És egyszercsak 5 tájt megérkezett tájfun kisasszony!!! Hogy ma este már repül!
Én festettem, ő üvöltözve telefonált...
Aztán én vacsorát főztem, ő üvöltözve telefonált... Végül lett szálloda NY, meg minden.
Vacsora után lekisértem hát a Saint Paulra, hogy fogunk egy taxit, 15-20 percet vártunk, még négyen előtte... Hazarohantunk, be az autómba és rohanás a francba Roissyba. Én kb tudom az utat, de nem este, nem, ha minden perc számít: benyomtam a gps-be, aki nem ismeri, sem Aeroport CHD-t, sem Roissy_CHD-t sem semmiféle egyéb lehetséges formáját. Kezébe mnyomtam a gps-t, nyomogassa (hiába) és elindultam....
Nem fokoznám: kiértünk.
És most megint itthon, a vihar elült, béke van. (Amúgy a csajt imádom.)
a mai képet holnap majd lefotózom, ha még holnap is jónak tűnik...