6. vasárnap
2007-10-14 22:07:46
hát itt voltak, már el is mentek.Ez volt a fogadó-reggeli. (Abrosz persze nincs...)
és még képeket is kellett nézni!
Elégedett vagyok a hozzátartozóimmal! Ezeknek minden, amit "eléjük rakok" tetszik, urambocsá' szívesen jönnek már múzeumba is; minden nekem jó kaja nekik is jó... Persze nem E.-ről beszélek, – vele mégiscsak össze vagyunk skálázva huszonakárhány éve – de a csajok is: lelkesek okosak, jókedvűek, felhőtlenül jó volt ez a hétvége velük. Illetve ezt a felhő dolgot pontosítani kellene azért.
Hónapok óta készültek, (már készült a Nóra), be volt igérve már a nyáron, hogy majd itt Párizsban (lényegesen olcsóbban, mint otthon!) vehetnek rongyokat maguknak. El is mentünk pénteken. Persze - együtt a család - én is menjek velük. Ez otthon egyszerűbb, egyszer az életben velük mentem, azóta belátták, hogy nekik is sokkal jobb ez a dolog nélkülem. (Anna az én fajtám: vagy megveszi az első boltban, ami köll, vagy tetszik, vagy nem vesz semmit.)
Szóval volt egy pillanat a negyedik órában, az H&M-ben, amikor megláttam, hogy Nóra kb 12 darab cuccal indul a próbafülke felé... Hát az rémes pillanat volt. (tudom, az ő méretére nem könnyű,,, tudok mindent... de azt is tudom, hogy ő ezt SZERETI!) Szóval akkor mondtam, hogy otthon találkozunk.
De mondom, ezen a súlyos világnézeti válságon kívül igazán minden jó volt. Szombat este az általam már jól bejáratott Louis Philippe-nél vacsoráztunk, pezsgőt ittunk az osztrigához... volt steak, és Cőte du Rhőne, és persze volt a végén creme brulée.
Végül a másnapi Étretat-i kirándulást lefújtuk, Anna józan érvei: Párizsban sem voltak, csak gyerekként, inkább egy kicsit Párizs legyen. Egész estig sikerült őket itt a környéken fékentartani, estére aztán már muszáj volt átmenni a Balpartra, kagylót mégiscsak a Boulevard Saint Germain-en, a Léon-nál kell enni, ezt én is beláttam.
A fotó rovatba felraktam egy jó csomó fotót, Nóra fotóit: így látta ő most Párizst.
Van köztük néhány remek fotó az Elhurcoltak emlékművéről is, amit a múltkor emlegettem!
Délelőtt elmentünk a frissen átrendezett Musée Picasso-ba.
Fantasztikus volt. Valahogy hajlamos az ember, (én), hajlamos elfelejteni, hogy micsoda elképesztő zseni volt ez is.
Persze tilos volt fényképezni, rám is szóltak...
Azért megmutatom.
Megint Farkas István jutott eszembe: az ecsetvonások brutális őszintesége!
családom meg falazott a fotózáshoz...
megható, megrendítő... mit mondjak még?
Érdekes azért az is, amikor rájön az ember, hogy – mondjuk – a Klee sem a pusztából jött...
• • •
Az emeleten volt még egy kiállítás, hát... A Guernicá-t magyarázták el.
Köztünk legyen szólva: azért lehet a Guernicát olyan jól elmagyarázni, mert bizony kicsit (kicsit?) didaktikus. Mindenféle vidám népirtás jutott természetesen a szerző-rendező eszébe.
Itt volt – többek közt – két hatalmas fotó reprodukció, félig kiásott tömegsírból gyermektetemek kerülnek elő... És a fotó gyönyörű. De talán kellene erre egy megfelelőbb szót találni...
