2007-11-04 18:17:50
Még javában égtek az utcai lámpák a Pozsonyi úton. Nem lehetett még 6 óra sem. Arra ébredtünk, hogy rettenetes csörömpöléssel, egyik a másik után, jöttek az orosz tankok a sárga keramiton végeérhetetlen sorban, a Szent István park felől. A Parlamenthez mennek, – mondta apám. A rádió persze már szólt, Nagy Imre beszélt: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.”
Hát akkor ennyi volt. – mondta apám. Állt az erkélyen és nézte a tankokat.
Akkor egyszer láttam életemben sírni az apámat.
Tizenegy éves voltam. Úgy emlékszem, akkor is vasárnap volt.
Ha máskor nem, az elmúlt évben és idén ezt is sikerült - úgy tűnik örökre - összerondítani.