csütörtök
2007-11-08 17:37:05
hívtak: mentem, rádióinterjú Váli kiállításáról.beszéltem helyeseket, a képekről, festésről, barátságról. Közben fölberregett az elnémított telefonom.
A beszélgetés végén kiderült, ettől (?) leállt a nagyon digitális magnó. Nekiálltunk mégegyszer: beszéltem helyeseket, képekről, műteremről, magányosságról. Kiderült, megint nem vette föl a magnó. Nekiálltunk harmadszor. Beszéltem zsidó temetőkről, az azonos téma ösvényéről, ahol fantasztikus kalandok érik az embert: rózsaszín nyuszik és bömbölő oroszlánok az ösvény mentén... Meséltem Hollán Sándorról (valamelyik verzióban), a festés hogyanjáról, hogy akkor mit jelent a technika, Hogy ahogy rakosgatja egymás mellé egy író a szavakat, úgy rakosgatja a festő a zsidó sírkőformákat...
Valami talán megmaradt. Szombat, irodalmi újság, 8 perc.
Déli 12-re mentem, jól szét is vágta a napomat. Egy már csontszáraz új képet átkentem festőszerrel a "beütés" ellen, meglátjuk holnap, milyen lett?
Hiába minden furfang, csak megtört a párizsi nagy lendület: hétvégén, ha csak egy kis fény is lesz mindenképpen elkezdek újra festeni. Meglátjuk, maradt-e még töltény az övben?
Vettem Párizsban Elvis lemezt is! Hát majdnem olyan jó, mint Agnetha Faltskog...
Részlet a soha elnemkészült "rocknovellából":
Harmadikban valaki az osztályban kapott karácsonyra egy nagyon komoly Terta magnót. Az összes Elvis számot megszerezték valahonnan, üvöltött a sékrákendroll. Csak a minap tudtam meg, hogy annak a számnak voltaképpen az a címe, hogy Shake, Rattle And Roll. Kétfelé voltak osztva a számok: az este elején mentek a rendes rokkendrollok, a Good Rockin' Tonight, vagy a Jail House Rock, a Mystery Train és a Tutti Frutti! Később, amikor már rendesen hatott a kommersz rum, jöttek a lassú gyönyörűségek: Love me tender, love me true... Ültünk a Kisjutkával egy borús sarokban, vadul csókolóztunk. Crying in the Csepel! Valami olyan blúz volt rajta, aminek nem volt pántja, hanem a melle fölött valami fodros-szoros gumi tartotta. Egy alkalmas pillanatban be is csúsztattam szépen a kezem a a gumipánt alá, boldogan simogatva Kisjutka gyönyörű bal mellét. I Want You, I Need You, I Love You. Egy idő után változtattam volna a fogáson, de beakadt a karórám, soha többé nem tudtam a kezem kihúzni. Mire nagy kínosan közös erővel kiszabadítottuk, véget is ért az oly szépen indult idill. Kisjutka lehülyézett és dühösen hazament.