szerda
2007-12-05 23:26:03
Hála az AEGON díjnak, meg egy kis örökségnek, Vojnich a 14 éves Lancerjét Nórára hagyományozza, és ma vett egy kétéves gyönyörű Toyota Corollát.
Egy hete már minden megbeszélve, lé is összekotorva, téligumit is vett rá az eladó drága jó barát, hogy ne nekünk kelljen... de valahogy azt vettem észre, hogy VE húzza az időt. Eleinte persze azt gondoltam, egyszerűen (szokása szerint) racionális: pénteken úgyis elutazunk, majd utána. Közben meglesznek a téli gumik is stb. Szóval délelőtt létrejött az üzlet, elhoztuk az autót. Egész nap a stúdióban pakoltunk, szombaton nagy buli lesz, muszáj volt egy kicsit (nagyon) rendet csinálni... Hat tájban hazajöttünk, mondta, neki még el kell mennie valahová. És akkor már az új autóval!!! - mondjuk mi izgatottan a Nórával. Na nem, a Lancerrel megyek - jön a válasz. Mi van? (mintha egy Marslakót hallgatnék). - De hát tudod, én ha új ruhát-cuccot veszek, azt is elrakom egy félévre (vagy kettőre, a szerk.) és utána kezdem el hordani...
Nem értem. Nem értem. Nem örülsz neki? - kérdem. De, nagyon. Akkor???? Hát a régit is szeretem. - Úgy érzi tán, hogy a réginek ez most fáj? A dolog ennél sokkal bonyolultabb. Mondanám, nem szereti a változást. De ez sem igaz. Mindig én akarok visszamenni ugyanoda, ahol egyszer jó volt (mondjuk nyaralni), és ő az, aki inkább mindig új kalandra vágyik.Ragaszkodik a régihez? Igen, azt igen. A tárgyak esetében feltétlenül. Talán egy ilyen hirtelen "tárgycsere" kicsit halálszagú? Valahol itt lehet a titok. Vagy egyszerűen Marslakó.
Utóirat: annyira hüledeztünk Nórával, hogy végül az új autóval ment el.
– – –
HVG, 2007. december 1.
146. o., a Horváth Zoli féle legendás interjúoldal.
Tiszeker Ágnes
A Magyar Antidopping Csoport vezetője
"Gyerekkorom a színésznövendékek között zajlott, volt egy csengő, amit a nyakamba akasztottak, hogy hallják, éppen hol bóklászom a házban. Lent volt ugyanis az Ódry Színpad, ahol próbák, előadások zajlottak, fent pedig a kollégium, ahol a hallgatók laktak."
(Rendező: mi ez a rohadt csilingelés már megint?
Asszisztens: Jaj rendező úr, tudja, csak a Tiszeker elvtárs lánya bóklászik...)
És a nő mindezt büszkén meséli!
Én már azt is erősen rosszallottam, amikor a Bán Mariannék - az énekesmadárkák védelmében - a macskájuk nyakába akasztottak csengőt.