karácsony
2007-12-27 23:32:28
édesbékességes, nagyon jó kis karácsony volt. Ahogy belegondolok: mióta világ a világ, voltaképpen először töltöttük a szentestét négyesben a csajokkal. Persze erősen tompította a gyertyafényt a bennünk cirkuláló rohadék influenza, én már este tízre majdnem meghaltam, E. aludt is ájultan tíz percet a fotelban, de végül a nép követelésére az eredeti terv szerint a vacsora után kinyitottuk a Párizs óta őrzött csodabort (amit egy vendéglőben vettem!), és nem volt csalódás.Saint Chinian "l'or des schistes" 2002 - domaine de Clairac
Languedoc vidékről, hát valami fergeteges.
Aztán activityztünk a csajokkal, de most vegyespárosban, mert ha ők vannak együtt, akkor megalázó a fölényük.
Szóval végülis az influenza sok bolyongás után megtalálta a neki legjobban tetsző helyet: nevezetesen az én tüdőmet. Most ottan cirkuszol. Kurvára unom, de ő jól érzi magát, különböző antibiotikumokkal etetem, egyelőre szereti őket. Holnap megint újfajtát kap a kis rohadék, majd meglátjuk, akkor mekkora vagány lesz a kis atípusos geci...
Ma reggel aztán végképp ágyba parancsolt a Tanár, így aztán van sok olvasás.
A friss Holmiban is sok remek olvasnivaló. Például Szabó Magda halála okán Réz Pali közöl néhány levélrészletet, aztán Szabó T. Anna fénydús búcsúztatója, szívet melengető.
Bán Zsófi remek recenziója György Péter remek könyvéről.
Ebből egy kis idézet:
"A II. Világháború alatt hírhedtté vált fertőrákosi kőfejtőbe kényszermunkára vezényelt s ott elpusztult munkaszolgálatosok nyomait keresve (s alig találva), végül egy kisméretű, szerény táblára bukkantam a manapság barlangszínházként, illetve koncertteremként használt, kisérteties hangulatú s félelmetes léptékű kőfejtő egyik félreeső falán. A táblán a következő, számomra nem kevéssé meghökkentő felirat olvasható:
MEGEMLÉKEZÉS
az 1944-45 fordulóján mártírhalált halt
.....munkaszolgálatosokról, akiket
a II. világháború kegyetlensége idehajszolt.
Állíttatta Fertőrákos önkormányzata, Fertőrákos,
1995. május 8.
Az még hagyján, hogy merőben szokatlan dolog egy megemlékező táblának a funkciójára utaló címet adni, s azt is valamiképpen kezelni lehet – ha nehezen is –, hogy (más, hazai emlékhelyekhez hasonlóan) a tábla megengedhetetlenül eufémizáló megfogalmazást használ, mely szerint a kisbetűs világháború (vagy netán a széljárás) s nem pedig konkrét emberek, illetve embercsoportok kegyetlensége hajszolta volna oda az áldozatokat. Ám a márványba vésett öt pont láttán, mi tagadás, leesett az állam. Egy hely szellemének, illetve emlékezetpolitikájának ilyen konkrét, kézzel fogható, mi több, árulkodó és kőbe vésett formájával ritkán adatik találkozni, s amikor mégis megtörténik, alig akarunk hinni a szemünknek. (...) Vajon mi az a szó vagy fogalom, ami itt kipontozásra került? Mi az, amit ez a közösség – a világháború végének 50. évfordulóján s a rendszerváltás után hat évvel – nem akar kiírni, illetve kimondani, ám aminek a helyét mégis otthagyja, kipontozva. Mi az, amit nem vesz a szájára, és miért? Netán kegyeletből? Netán nem tartja a szót márványba véshetőnek, nem elég illendő?"
A kipontozott emlékezet
György Péter: A hely szelleme (Magvető, 2007. 326 oldal, 2990 Ft)
_ _ _
Végezetül, a múltkori Leonard Cohen idézetek epilógusaként még egy amatőr koncertfelvétel. Először azt hittem valami marháskodás, de nem...! 2006-os felvétel, az a szerencsétlen, riadt kis öregember ott a színpadon, az bizony Ő! Kinek Janis Joplin was "giving a head on the unmade bed", a Chelsea Hotelben annak idején...