január, sötét
2008-01-10 10:49:25
mert persze arról - gondolom önvédelemből - nem szokás mesélni.Hogy ülsz a műteremben egy sötét sarokban, előtted dereng egy rossz kép. No azzal kellene valamit kezdeni. Kávé. Cigaretta. Még kávé... És ha megnéznénk fejjel lefelé? - és SEMMI nem jut eszedbe, csak az, hogy ez rossz. Fejjel lefelé is rossz. Illetve ami a legnagyobb baj, hogy nem nagyon rossz, csak nem jó. Nem tart sehonnan sehová. Száraz már a kép, bármi rákenhető büntetlenül. (ilyenkor segít néha egy Van Dyck lazúr: mintha szürkület...). Smirgli!!! kicsit csikorgó világosokat lehet vele... És nem indul el, és továbbra is érdektelen...
Legalább valami zene ha szólna. Nem ez, nem ez...
Kreisler, az jó lesz. A pöstyéni (vagy melyik?) korzó, a puha délutáni nap áttör a platánfák lombján, fenn a rendelőben Csáth doktor éppen beküld magának 1 mg-ot, és fogadja a következő hysteria-ban szenvedő szépasszonyt.
Hát ez megható, de erre sem varrunk gombot. Mint Márai Kassája, ez is egy sohasem volt világ. Oly édes és oly hihetetlen. (És benne Csáth Géza olyan valódi!)
(Fritz Kreisler: Schön Rosmarin, Franz Rupp)
Na még egyet, a szerelmi bánat: Liebesleid
- - -
Vagy Vojnich imádott Távol-keletje?
Találtam arról egy mókás videót. Óh édes Valóság... (a bangkoki piac)
komment