fotók
2008-01-15 13:19:31
Hívtak valami most induló fotósiskolába előadni. Tisztességgel megfizetik, meg fotókról amúgy is mindig szívesen beszélek, elvállaltam. Ma lesz az első előadás.Keresgéltem híres fotókat, amikről lehetne beszélni, megmutatok néhányat.
Az első Robert Doisneau: A városháza csókja. (Jó tizenöt évvel ezelőtt a kecskeméti Fotó Múzeumban láttam először ezt a képet; annyira beleszerettem, hogy Válival kértünk engedélyt az igazgatótól, Kincses Károlytól, hogy lefotózhassuk, azt mondta: állvány nélkül ok.)
Sokáig ki volt tűzve az asztalom fölé ez a repró, úgy gondoltam (és gondolom ma is), hogy a szerelemről kevés ilyen gyönyörűséges mondatot ismerek. Évekkel később aztán utánaolvastam, és megtudtam, hogy szó nincs véletlenről, a kép a párizsi Városháza megrendelésére készült, és a szereplők statiszták. Amúgy a fotót a megrendelő nem fogadta el, évtizedekkel később lett világhírű, akkor viszont az egykori szereplők beperelték a Doisneau-t, gondolom hogy adjon nekik sok pénzt.
Egy másik (világhírű) kép, szerzője ismeretlen, 1943-ban készült a varsói gettóban. Szeretek elmélázni rajta, hogy honnan is származik a feltartott kezek gesztusa: azt mutatom ugye, hogy fegyvertelen vagyok, nem tudok kárt tenni benned. Ez a kisfiú lehet hat éves, feltartott kezei jelzik az állig felfegyzett SS katonáknak, hogy nem tud kárt tenni bennük... Bájos. Bájos világ.
A következő kép a Rosenberg házaspárt mutatja a halálos ítélet kihirdetése után. (Arra szép példa, hogy a narratíva milyen mértékben befolyásolja egy fotó jelentőségét, tehát minőségét: ha nem tudjuk kik a szereplők, mi a történet: fotográfiailag egy harmadosztályú fotó...)
Még egy képet mutatok, ismeretlen náci fotós: A 26 947 sz. fogoly, Katarzyna Kwoka.
Három felvételt csináltak minden fogolyról Auschwitzban, egyet szemből, egyet profilból, és egyet félprofilból, mindig valami fejfedővel. Felhívnám a figyelmet a bal oldali, profil képen a kislány feje mögött, a falból kiálló kis t-alakú acél rúdra: végignéztem sok-sok fotót, és mindegyiken rajta van. Végül rájöttem, egyszerű praktikus kis készség: hogy ne kelljen minden felvételnél külön élességet állítani, a foglyoknak ehhez kellett támasztani a fejüket. Egyszerű, szellemes megoldás. Rémisztően találékony.
A feljegyzések szerint Katarzyna Kwoka elpusztult a táborban.
Hát ilyenekkel tervezem szórakoztatni csillogó szemű hallgatóimat.
komment