helyesbítés
2008-01-16 10:10:39
Tanulság: soha ne támaszkodj kétes memóriádra!Valami gyanús volt, ma reggel utánanéztem: Doisneau fotóját (öt másik szerzővel-fotóval egyetemben) a Life magazin rendelte 1950 tavaszán "párizsi szerelmesek (lovers in Paris) címen a Rapho ügynökségtől. A hat "csók-képet" a magazin elfogadta és közölte is, különösebb visszhang nélkül. A fotó Doisneau archívumában maradt egészen 1986-ig, amikor egy párizsi kiadó megvette és posztert csinált belőle: "ez aztán azonnal világsiker lett" mesélte Annette Doisneau, a mester lánya, "apámhoz tömegével érkeztek levelek emberektől, akik fölismerték magukat a képen!"
"Egy napon egy újabb francia pár kereste meg apámat, és találkozót kért tőle. Együtt ebédeltek. Apám nem erősítette meg, hogy ők lennének a kép szereplői, de nem is cáfolta azt. Nem akart belezavarni az álmaikba." Ezt nem kellett volna, "a pár női tagja jogdíjért beperelte apámat, a pert ugyan elvesztette, de ez az egész jogi hercehurca megkeserítette apám életének utolsó évét, a végén már egyáltalán nem szerette ezt a fotót."
- - -
Lám a tradíciók! Harminc évvel később Kambodzsában az Első Számú Testvér (Brother Number One), Pol Pot egyik megsemmisítő táborában, Tuol Slengben is lefényképezték az összes rabot, mielőtt legyilkolták őket. A 14 000 internáltból, (köztük 1200 gyerek), hét embert hagytak életben. Ezek képzőművészek voltak (!), rájuk szükség volt: hatalmas falfestményeket és emlékműveket csináltattak velük... Hatezer fotó megmaradt, íme egy közülük: Van Nath, az egyik túlélő.(A vörös khmerek által kivégzett öszes áldozat számát 200 000-re becsülik.)
A profil fotón itt is fölfedezhető a bájos kis fejtámasz egy khmer változata.
Forrás: Marie-Monique Robin: The Photos of the Century, 1999 Benedikt Taschen Verlag<)i>
komment