szombat
2008-01-19 18:05:16
megmutatom, mit csináltam ma egész délelőtt.
szóval festeni készülök. És ilyenkor az ember (én) olykor órákig ül a mankónak-vázlatnak kiszemelt fotók fölött, és... És csak ül. És mélázik. Cserélgeti őket, nézi üveges szemmel, és igyekszik valahol a levegőben megérezni a "kép-szagot". Ha az egyszer bejön, akkor már havaj. Akkor már "csak" meg kell festeni.
– – –
VE gyűjtése a Klub Rádióból (a hét baromsága):
A portugál Kereskedelmi Kamara elnöke mesél az életéről:
"...még egyszer találkoztam, akkor már külföldön, Estorilban a Kormányzóval.
Kun Zsuzsa: Horthy Miklóssal?"
(hát valószínűleg nem Kossuth Lajossal, sem Hunyadi Jánossal! Kiskorúak kedvéért: emlékezetem szerint több kormányzója nem volt Magyarországnak.)
– – –
Iskolás és már bőven nem iskolás gyerekeim sorsa-dolgai felett mélázva elgondolkodtam a szakmá(n)k taníthatósága fölött. Emlékszem, amikor a legnagyobbat fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, (bocsánat Egyetemre), egy hét után jött hozzám riadtan:
- Papa, valamit nem értek. Ma bejött a mesterünk a műterembe, összegyűjtötte a növendékeket és mindenkitől megkérdezte: mivel akar ebben az évben foglalkozni?... Nem nagyon tudtam mit mondani. Én azt gondoltam: fölvettek egy iskolába, most majd kapok feladatokat, amiket megpróbálok megoldani. Arról nem volt szó, hogy nekem kell a feladatokat kitalálni!...
Köztünk legyen mondva, mestereimtől én sem tanultam semmit, iletve az egyik (Ék Sándor) végtelen jóindulatú, rendes ember volt. Annál többet tanultam viszont a könyvtárban, és hát sokat a többi nyomorult főiskolástól. Igazi önképző kör volt.
Hogy mit lehetne tanítani? Hát ha a mi, teljesen korszerűtlen és divatjamúlt szakmánkról beszélünk, rá lehetne vezetni a gyerekeket, hogy intim viszonyba kerüljenek az eszközökkel, nevezetesen a vászonnal, a színekkel, vonalakkal és foltokkal... Hogy a bőrükön érezzék azt a nyelvet, amin majd beszélni szeretnének.
Én ezt jóval a főiskola után, sok-sok éven át, nagy kínlódások árán igyekeztem elsajátítani, és persze senki nem segített. (no jó, a Váli néha, mert ő aztán végképp ugyanezt az iskolát járta, hiszen ő épitészetet tanult.) Nagy lecke volt a nonfigurativitás; ott ugyanis még egy konkrét "látvány-elemnek" sem tudod nekitámasztani a hátad: ott kénytelen vagy a pőre nyelvet megtanulni: ott csak formák és vonalak, színek és tónusok vannak, nem mondhatod azt: óh kérem szépen, az ott nem egy rossz forma, az egy kalap..!
komment