kedd
2008-01-29 23:50:01
Ma is jó sötét volt, de azért festettem: sort sor alá tapogatva... Itt egy kész kép szárad.
Tegnap este hazafelé a 2000 szerkesztésből föllázadtam: nincs erőm elmenni a Tar Béla film bemutatójára. No a Vojnichot sem kellett sokat lebeszélni. Viszont megnéztük fotelből Bertolucci 1987-es filmjét, Az utolsó császár (The last emperor)-t. Még ősszel vettem Párizsban DVD-n.
Látványos, nézhető film.
Egy dolgon viszont – egy héten belül már másodszor – fönnakadtam: mitől van az, hogy amikor egy "nyugati" filmben egy jelenet a kommunizmus idejében játszódik, akkor az esetek többségében minden, a díszletek, a színek, az arcok, szóval minden hiteltelenné válik. Még a vörös zászló, vagy vörös nyakkendő színét sem sikerül soha eltalálni. Mindig valami sötét narancssárga van AHELYETT a vörös helyett. Mert a Szabadság, szerelem (az az 56-os vizipólós film) minden kockája hamis, nyálas és hazug volt, de az egy ócska film. Ott nem voltam meglepve.
De mondjuk Mihalkovnak az 1994-es, időnként igazán remek Csalóka napfény-e ((Utomlennije szolncem) a végére csak elgiccsesedik-hamisodik: az égbeszálló Sztálin portré, stb. (A vörös szín egyébként néha ott is rossz.) Amíg a vidéki dácsában vagyunk: minden tárgy, minden arc hiteles. Hitelesek a bútorok, a ruhák, a dialógusok, minden.
A Bertolucci film egy része a Tiltott Városban játszódik. Ott nem volt nehéz hitelesnek lenni, mert minden bizonnyal jórészt az eredeti helyszínen vették fel, és amit nem, azt tökéletesen lemásolták. (Megvan épen, másolható.) De miért nem lehet egy börtön kihallgató szobáját hitelesre csinálni? Mért kell a kultúrális forradalom utcai felvonulásán minden Mao-könyvet lengető ifjúnak és leánynak frissen mosott vagy vadonatúj vörös nyakkendőben feszítenie? (itt is rossz a vörös, persze.)
Lehet, hogy ezekben a történelemben játszódó filmekben a többi rész ugyanolyan hamis, csak azt nem ismerem annyira, beégve a szemfenékbe? De legkésőbb Arany János óta tudjuk: "Győzz meg, hogy ami látszik, az való: Akkor neved költő lesz, nem csaló, -". Lehet, hogy az elvárásaimmal van a baj? Ezek nem dokumentumfilmek, én meg a natúrát kérem rajtuk számon? Bizonytalan vagyok. (Vagy nem is?)