sárgás - nyúlós sötét. Voltaképpen tél. Hogy is volt a történet, amikor Marik Tamás, a kalandvágyó ferences szerzetes elment plébánosnak a világ végére, tán Új Zélandra. Mesélte, hogy egyik vasárnap jönnek ki a hívek a miséről, ő is ott áll a templomkapuban, szokás szerint szakad az eső... a hívek zúgolódnak a mocsok idő miatt. "Azt mondtam nekik" - mondja az atya - "Ne káromoljátok az Urat!" A deundorítóidővan helyett sokszor mondjuk gyerekeimmel vigyorogva, hogy "ne káromoljuk az Urat".
Kaptam viszont Dragomán Gyuritól szívmelengető linkeket:
A steak-sütésről is néhány alapvetés, az elején az öntöttvas edények hosszas dicsérete; érdemes túljutni rajta! (az angolul nem tudóktól elnézést kérek: ez nem az ő napjuk.)
Végül, de korántsem utolsó sorban: a molekuláris gasztronomia istene (forrás szintén Dragomán) Heston Blumenthal egyszerű kis édességgel kápráztatja el híveit.
– – –
ha már angol nap lett, búcsúzóul egy kis nyelvlecke: