szerda
2008-03-12 23:16:37
ma csináltam két új képet.(azt hiszem first time in my life)
majd holnap... meglátjuk.
Este Tóth Kriszta felolvasó estje a Nyitott Műhelyben. Nagyon helyes volt.
Például ezeket olvasta:
Tóth Krisztina
Örkény-árnyjáték
I.
(Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem)
Soltvadkert, késő esti vasútállomás. Történik 2007. augusztusában egy hűvös, nyár végi estén.
A peron kihalt, a pénztárablaknál senki se áll. A jegyeladó piros minitévét néz a kuckóban.
– Jó estét kívánok. A pesti gyorsra szeretnék egy teljes árút.
Nem tudok adni.
Elnézést, nem értem.
Nem tudok adni. Elfogyott.
Úgy érti, nincs több hely?
Hely az van, jegy nincs. Oda nincs.
Miért... máshova van?
Akkor mégse Pestre akar menni?
Dehogynem. Ez az utolsó vonat. Három perc múlva jön!
Sajnálom. Csak hatvan kilométeres jegyem van.
És… azt mért baj?
Mert Pest kétszáz kilométer.
Akkor…tudja mit? Adjon három hatvan kilométerest!
Azt nem lehet. Szabályellenes.
Nézze, ember, két percem van és jegyet szeretnék venni, ne szórakozzon már velem!
A bácsi most először leemeli szemét a képernyőről és visszanéz.
– Én nem szórakozok kérem, különben is, negyed órával a kilencórási előtt nyitva se kéne legyek. Jegy meg nincs. Megmondtam. Tessen írni a Kóka úrnak!
A kalauztól lehet jegyet venni?
Régen lehetett. De már nem. Mióta gépesítették őket, már nem lehet. Különben meg nemigen járnak a népek vonattal, itt mindenkinek autója van. A Kókának tessen megírni, hogy nyomtassanak több jegyet.
Nézze, mindjárt itt a vonat és szeretnék felszállni!
Hát akkor tessen felszállni. Nem kell itten kiabálni: föl kell szállni.
Nem fognak megbüntetni?
Én azt kérem, nem tudhatom.
De nekem számla is kéne a jegyről!
Hát az nehéz lesz. Az már a múlt héten se volt. Kérjen a Kökin.
A min ?!
Kőbánya-Kispest. Na jóéjszakát. Le ne késse, mert nincs több. Bajára van, de az meg magának nem jó.
Később, tizenegy órakor a budapesti Kőbánya-Kispest végállomás forgalmi ügyeletén.
Jó estét kívánok.
Estét.
Egy számlát szeretnék kérni a Soltvadkert- Budapest vonatról idefelé.
Itt?! De hát mért nem kért Soltvadkerten?
Mert ott nem volt jegy.
Akkor miről akar számlát?
A férfi bizonytalanul körbenéz, aztán hátraszól egy bóbiskoló nőnek.
– Irén, gyere már!
Irén az üveghez jön.
Egy áfás számlát szeretnék kérni a Soltvadkert- Budapest vonatról idefelé.
Na, a Laci bácsinak megint elfogyott.
El.
Nem mondta, hogy tessék írni a Kóka úrnak?
De mondta.
És? Fog írni? Egyszer már valaki írhatna. Ide tessék beírni a vevőt. És mindjárt adok egy jegyet is, csak kinyitom a gépet.
Nem kell, köszönöm, elég a számla.
De nekem ki kell adnom jegyet, anélkül nem állíthatok ki számlát.
Lekésem az utolsó metrót.
Arról én nem tehetek. Akkor tessék írni a Kóka úrnak. Egyszer már írhatna valaki.
II.
(Vallomás)
2007. decembere, metsző téli hideg, Mexikói út, Budapest, a Villanytelep- Mexikói út villamosvonal végállomása. Nem messze tőlem magasra nőtt, kisportolt fiú várakozik. Arrébb dzsekis lány, kezében zacskó. Beáll a villamos, a lány felszáll. A fiú leül vele szemben.
Most vetted?
Most.
Ajándék.
Az.
A lány kibámul az ablakon, de a fiú folytatja.
– Nem fázik a kezed? Tiszta piros.
A lány a kezére néz, de nem válaszol.
– Mit vettél?
Banánt.
Banánt?
Táncoló banán. Megnyomod és táncol. Meg zenél. Na hagyjál már.
Táncoló banán. A Villanytelepig mész?
Addig.
Arra lakol?
Közöd?
A Villanytelepnél? Én is arra lakok, csak közelebb a Bosnyákhoz. Megmutatod a banánt?
Nem.
Tudod hányas villamos ez?
…
Hatvankilences. Érted… Hatvankilences.
Akkor te menjél a hármassal. A lány kifele bámul.
Hármassal? Hármas az nem jó. Kettes…Egy kétszemélyes, a Villanytelepig.
Mért, nem a Bosnyákig mész?
Megmutatod a banánt?
Nem.
Neeem? Szoktál hatvankilencessel menni? A fiú vigyorog, a lány elneveti magát.
Muti a banánt!
A lány előveszi a zacskóból, a fiú nézegeti.
– És ha megnyomod, táncol is. Ha van benne elem.
– Ha megnyomom? Hol kell megnyomni? Itt?
– Most nincs benne elem. Kivettem.
Kivetted ? És beletehetem?
Hogy táncoljon?- kérdezi rekedten a lány.
Hogy táncoljon, feleli a fiú.
Bele, feleli rekedten a lány.