nagyszomat
2008-03-22 07:10:09
eső-szél-hóesés. Ilyen az, amikor korán van a Húsvét.csütörtök-péntek: nappal műterem, este színház.
Csütörtök este Esterházy Rubens Darabjának bemutatója a Pesti Színházban.
Rubens és a nemeuklideszi asszonyok
Rubens: LUKÁCS SÁNDOR
Festősegéd: VALLAI PÉTER
Angyal: VENCZEL VERA
Bacchus: JUHÁSZ ISTVÁN
Albert, Rubens fia: GYURISKA JÁNOS
Helene, Rubens felesége: PETRIK ANDREA e.h.
Gödel: HEGEDŰS D. GÉZA
Énekes: VÁSÁRY ANDRÉ
valamint: Rubens alakok és zenészek
Díszlet: HORESNYI BALÁZS
Jelmez: ZOÓB KATI
Dramaturg: RADNÓTI ZSUZSA
Irodalmi konzultáns: MORCSÁNYI GÉZA
Rendező: SZIKORA JÁNOS
A szerzőből evidensen következően szellemes, okos, sokfedelű szöveg. A színháziak tisztességgel megküzdöttek az alig-alig megoldható sűrű poszt-abszurd szöveg gondolatjel-orgiájával. Esterházy zseniálisan szálazta (vagy egyszerűbben: találta) ki a darab leitmotívját: a gyomorból dolgozó, életfaló, seggcsászár Rubens és a matematika, a "tiszta logika" felől érkező pontos, kérlelhetetlen gondolkodó Gödel párbeszédét. (Esterházy megerősít abban az évtizedek óta bennem bujkáló szorongásomban, hogy a matematikusok legnagyobbjai mégiscsak egy lépéssel előbbre jutottak-jutnak az izé megfejtéséért rendezett futóversenyben.)
Az előadás legnagyobb figurája Hegedűs D. Géza: a saját pályáján kergeti-hajszolja végig a ravataláról fel-felugráló Rubens-t (Lukács Sándor), és ha a mestert tán nem is, de a nézőt mindenképpen meggyőzi arról, hogy a kétségekből-kérdésekből és a rájuk adott egyszerű(?) megoldásokból is kikerekedik egy meglehetősen meggyőző (bár nemeuklidészi) válasz...
Horesnyi Balázs díszlete szép, a mostoha technikai adottságokhoz képest mozgalmas, látványos. Azt hiszem Zoób Kati kosztümjei egyszerűen hibátlanok. A szép számmal előforduló pucér dámák hétköznapi értelemben (for everyday usage) gyönyörűek, csak hát ezektől a gömbölyületektől Rubens ecsetének barlangos izéi nemigen teltek volna meg az éltető festőszerrel...
Érthetetlen, hogy Szikora miért csinált Frau Rubensből egy mindössze igen mutatós bundaválfát (© Závada).
mekköll nézni!
A következő előadások:
2008. március 25. - Kedd; március 29. - Szombat; április 14. - Hétfő; április 15. - Kedd; (akkor, 15-én inkább az én kiállításom megnyitójára köll jönni!!!); április 25. - Péntek, mindig este 7-kor.
A darab dramaturgja, Radnóti Zsuzsa ezalkalomból csinált egy interjút EP-vel, következzék egy részlet:
Köztudott vonzódása a színházhoz, gyakran látni itthon is a nézőtereken, s mindig örömmel mond jó szót pályatársai színpadi műveiről, és egy-egy sikeres előadásról. Utoljára Márton László A nagyratörőjéről Egerben és a Parti Nagy Lajos "magyarította" Úrhatnám polgárról a Vígszínházban, de ami sokkal fontosabb és közérdekűbb: nem csak nézőként szereti és dicséri ezt a műfajt, hanem "űzi is ezt a mesterséget", pedig itthon igazán nem halmozzák el megkeresésekkel, felkérésekkel. Ezzel szemben Németországban igen.
Hogyan született legújabb játéka, a különös című Rubens és a nemeuklideszi asszonyok?
Hát halmozásról ott sincs szó, mondjuk így, föl-fölkérnek. Ez a Ruhr-triennále fölkérésére született, amelynek akkor Jürgen Flimm volt a... mije is? Igazgatója, kurátora, szóval főnöke. És a barokkot választották az év témájának, és annak révén - via Harmonia caelestis - jutottak el hozzám. Én a fölkéréseket illetően óvatos duhaj vagyok, nem szeretek belemenni külső nyomásra valamibe, ahol aztán nincs módomban visszakozni. Regényre is csak akkor kötök szerződést, ha már készen vagyok. Itt is így volt, csak mikor már láttam, hogy én is akarok valamit, aminek még mindig ezer rizikója van persze, akkor vállaltam. Egy-két dolog meg volt adva, rögzítve volt, de azontúl, ahogy mondani szokás, szabad voltam. Az első mondat megvolt: Rubens ist tot. És az is, hogy erőteljes lesz a zenei jelenlét. Vad, kevésé ismert barokk zene. Azt hiszem, kisebb vagy alkalmazottabb dolgot vártak eredendően, aztán így nagyon örültek annak, ami lett. Majdnem tovább is került az előadás Salzburgba, de aztán mégsem, amit aztán sajnáltam.
Kérem, segítsen megfejteni darabja címét: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok. Frappáns, játékos, rejtélyes cím, de mit jelent tulajdonképpen és mennyit árul el a darabról?
A cím mindkét része tulajdonképpen a teljesség, a minden szinonimája, mondjuk a művészeté és az érzékiségé. Rubens a végtelen tehetségével, a nem-euklideszi geometria meg a minden leírásával. Mennyi a minden, végtelen-e az ember, ilyesmi kérdések következnek ebből, és ilyesmikről szól a darab is. Illetve az remélhetőleg konkrétabb, emberszabásúbb. Olykor angyalszabású persze.
A teljes interjú elolvasható itt.
– – –
tegnap este Schiller: Don Carlos bemutató a Bárkában, hamarosan arról is mesélek...