húsvéthétfő
2008-03-24 21:29:19
gyerekek - asszon.. rendes békés ünnepnap, a szokásos kulináriákkal. Jó.
– – –
Válasz jött Londonból, közzéteszem.
"Kedves Miklós!
Amit a fideszes káderek amortizálásáról írsz, azzal majdnem egyetértek, de csak majdnem. Orbán mellől valóban eltüntek az Urbán Lászlók, a Both Vilmosok, a Fellegi Tamások, (még régebben a Bencze Györgyök, sőt Such György is), Rogán és Pokorni sincsenek lövőhelyzetben és Kósa vagy Áder sem nagyon (Áder bármilyen zajokat is ad kifelé, belülről nagyon ellenezte a szélsőjobbal való kokettálást. Ez volt lefokozásának egyik oka). Közülük azonban még sokan hadrafoghatók, még mindig hisznek Orbán karizmájában, aki olyan mértékben gyűrte maga alá a pártját, ahogy az Gyurcsánynak soha sem sikerült és nem is sikerülhet, mert – fura módon – az MSZP, szervezeti szabályzatát tekintve, demokratikusabbnak bizonyult, mint talán az MDF kivételével bármelyik rendszerváltó párt. Ezért félek jobban a Fidesztől, mint a szociktól. Egy jakobinus vagy bolsevik alapokon szerveződött párt, mint a Fidesz, hosszútávon képtelen lesz betartani a demokrácia alapszabályait. Ahogy az angolok mondják, „charity begins at home".
De a mi vitánk nem Viktorról szól, hanem Gyurcsányról. Gyurcsány nem Antikrisztus a szememben, nem is az ördögtől való, hanem egy nagyon gyors felfogású, nagyszerű szervezőképességgel megáldott ember, akiből azonban hiányoznak az államférfiúi kvalitások és sajnos nincs tisztában azok hiányával. Ennél fogva olyan kardinális hibákat követ el, amelyek – Talleyrand szavaival élve – a bűnnél is rosszabbak. Az említett Ungváry cikk (melyet a biztonság kedvéért mellékelek) nagyon helyesen utal a felvilágosult abszolutizmus csődjére. Gyurcsány hibasorozata szerintem a következőkből állt:
Az SZDSZ legkeményvonalasabb gazdasági neo-liberalizmusát, illetve a thatcheri-reagani „laissez faire" elveit vallva hajtott végre palotaforradalmat a heterogén MSZP-n belül, ahol
nagyon kevés természetes követője volt. Elég volt viszont elhitetni pártjával, hogy ő a leghatékonyabb ellenszer Orbánra (akit legalább úgy démonizál a másik oldal, mint Gyurcsányt a jobb). Abból indult ki, hogy a Szadesz hanyatló kis párt és reformokat csak az MSZP-n keresztül lehetne beindítani (eddig kifogástalan a gondolat). Saját bevallása szerint a tavalyelőtti választások előtt még csak tervezni sem merték a reformokat, nehogy a tervek kiszivárogjanak. Az őszödi beszédből kőkeményen kiderült, hogy a reformok még akkor sem voltak végiggondolva, hatástanulmányok semmiről sem készültek, viszont valami örjöngő reform-dühtől vezérelve Gyurcsány olyan ön-indukált lépéskényszerben találta magát, amely már a tervezés és a konzultáció lehetőségét is kizárta. A reformok valóban nagyon szükségesek voltak és egyre szükségesebbé váltak azóta. Az euro-zóna kötelmei és a koalíciós kormány katasztrófális gazdaságpolitikája elkerülhetetlenné tette a költségvetési megszorításokat – ezeknek azonban közük sincs a reformhoz.
Az ellenzéknek persze volt mire rájátszania, mert a költségvetési megszorításokért elsődlegesen az előző öt év gazdaságpolitikája volt a felelős. (Tudjuk, hogy eredetileg a Fidesz kergette bele Medgyessyt a túllicitálásba – de négy évvel később már az addig regnáló kormány a felelős, és Gyurcsány sem spórolt a betarthatatlan igéretekkel.) Gyurcsány zárt körben vállalta a felelősséget azért, hogy előtte szart sem csinált a kormány. Ez szivárgott ki. Ezen a ponton vette volna a kalapját hasonló helyzetben bármelyik nyugati politikus. Nem azért mert hazudott, amit minden politikus tesz, kiváltkép Orbán, hanem mert rajtakapták. Ehelyett nadrágszíjjmeghúzó politikát követel egy amúgy is legatyásodott országtól egy ifjúkommunistából milliárdossá avanzsált konjunktúralovag. Enyhén szólva bizarr helyzet, amelyet csak Magyarországon lehet megúszni.
Ezzel együtt kifejezett külső reformkényszer nem nehezedett az országra (hiszen azok még Angliában és számos más nyugati országban is váratnak magukra), csak általánosságban megfogalmazott hosszútávú elvárás, amire például a görögök is nyugodtan szarnak. Mindössze költségvetési kényszerről volt szó. Tehát lehetett volna egy kicsit gondolkodni a reformok mikéntjén. Horribile dictu, konzultálni is. Ehelyzett azonban Gyurcsány eszeveszetten kapkodva, konzultáció és megfelelő kommunikáció nélkül fejetlen intézkedések özönét zúdítja az országra, de kőkeményen megmarad a helyén, miközben nem csak saját, de pártjának támogatottsága is feneketlen mélységbe süllyed. A népszavazás (melynek kikényszerítése csak azt bizonyítja, hogy a Fidesz magasról szarik a képviseleti demokráciára, - de e tekintetben nincs vita közöttünk) valóban azt üzente, amit Horn Gábor öntött keresetlen szavakba – azzal a különbséggel, hogy az üzenet most már nem csak Ferinek, hanem – Horn Gábort beleértve – az egész koalíciónak szólt. Hogy ilyen mélyre süllyedhetett az úgynevezett baloldal támogatottsága, az Gyurcsány csököttségének, vakságának, hülyeségének, hatalmi gőgjének, bátorságának, hősiességének, emelkedett természetének – nevezd, aminek akarod, de Gyurcsánynak köszönhető. Ha ez oda vezet, hogy két év múlva a Fidesznek meglesz a kétharmados többsége a parlamentben, akkor elmondhatjuk, hogy Gyurcsány asszisztált Orbánnak a koraszülött magyar demokrácia sírjának megásásában.
Abban igazad van, hogy itt nem egyedül Gyurcsányról van szó, hanem mindnyájunkról, a magyar közhangulatról, a magyar közerkölcsökről, - a mindössze két forradalom által megszakított több évszázados demokráciahiány hozadékáról. Arról, hogy még a liberálisok is egyetlen emberben látták (látják ma is, Miklós?) a megváltást, ami jellegzetesen jobboldali (vagy a „baloldalon" sztálini) szemlélet. Amit én gondolok erről, azt nem a Fidesz sugallta. A Fidesz kezet csókolhat Gyurcsánynak. Ennél nagyobb ajándékot húsz éves fennállása óta senkitől sem kapott.
Kénytelen leszek hazajönni, hogy ezt néhány pohár bor mellett is megvitassuk."
Itt elolvasható Ungváry Rudi cikke. Nagyon érdekes és tanulságos.