szombat
2008-03-29 14:03:04
Részlet (a szerző hozzájárulásával) Bodor Ádám leveléből:"Van egyébként egy komolyabb, aggályosabb téma is. Barátaim, hozzátartozóim unszolására beletekintettem blognak nevezett naplódba, illetve a csatolt kommentbe, és döbbenten találkoztam egy immár földrészeken közismert regényalak nevével, akinek sorsát egykor nem kevés érzelmi hevülettel pont szerénységemnek volt alkalma megénekelni. Andrej Bodornak hívják az illetőt. Mindig is tudtam, hogy alakjaim egyszer életre kelnek, ám erre számítva nyomatékosan fölhívtam figyelmüket, hogy - magukat regénybeli szerepükhöz tartva - továbbra is tartózkodjanak bárminemű politikai tartalmú deklarációtól. Ezért őt képtelennek tartom ilyen fokú , tüntető engedetlenségre.
B.Á."
– – –
Napok óta hárítom, próbálok úgy tenni, mintha nem történt volna meg, söpröm undoromat a szőnyeg alá. Persze hogy Bayer Zsolt cikkéről van szó (március 18. Magyar Hírlap).
Idézném inkább Esterházyt a mostani ÉS-ben:
"...az utóbbi évek messze legundorítóbb írása, mellyel megint átléptünk egy átléphetetlennek tűnő határt, többek közt megtudhattuk belőle, hogy a zsidók az undorító taknyukat (sic!) belefújják szép nemzetünk medencéjébe, kivagyin bele is pisálnak persze, de sebaj, nézzük derűsen ezt a sok beteg szerencsétlent, ahogy futkároznak a parton, majd elfáradnak. (Ittt se látom a polgári, úri izlés azonnali, értelemszerű tiltakozását, de sebaj stb.)"
Tandori idézettel végzi a Horror című versből:
akkor inkább
el
gat-getek
Rémületemben
(Húsvéti gat-get, Élet és Irodalom, 2008. március 28.)
Viszont érkezett, polgári: egy nagyon tisztességes írás a Népszabadságban Dávid Ibolya jegyzi, mindkettőt tessen elolvasni.
Dávid Ibolya: Levél zsidó és nemzsidó barátaimnak
(Sokat enyhített a "nem értek a focihoz" nyilatkozata által annak idején bennem keltett, és azóta is tartó (-tt) felháborodásomon...)
Méláztam ma reggel, kávém tövében: Hogyan van az, hogy a köz érzetem (nem elírás) annyival szarabb, mint a megboldogult átkosban? Át kellene ezt gondolni alaposabban. Mitől volt (tűnt, tűnik ma) szellemileg számomra tágasabbnak az a világ? Nem volt dolgom velük. Nem érdekelt, érdektelen volt, hogy éppen mit mondott Barabás elvtárs, evidsens volt, hogy a három T közül én a talán legundorítóbba, a középsőbe tartozom (kiskorúak kedvéért: Kádár három csoportra osztotta az értelmiséget: Támogatunk -Tűrünk-Tiltunk). Ott voltak, de nem vettek részt a mindennapi életemben. Mint akinek világháborús repesz van az oldalában: tudtam hogy ott van, mindig kicsit, időváltozáskor ('68 pl.) jobban fáj, de együtt éltem vele. Operálni nem lehet, tudomásul volt véve.
Miközben tudom: jó volt a múlt héten kiszaladni Bécsbe egy kiállítás kedvéért, tavaly az egész ősz Párizsban, Nóra tegnap egy hétre elrepült Barcelonába, Anna ősszel egy évre Hollandiába megy ösztöndíjjal... Tudom-tudom.
Csak éppen.
Csak éppen itt most néha nagyon szar.