péntek
2008-04-04 16:18:14
(Varga Mátyás költő, bencés szerzetes barátom gyönyörű fotója)
Tegnap Pannonhalmán. Kora reggel indultunk (vittük Szilágyi Ákost is, ő nyitotta meg "Az ikontól az installációig" kiállítást). 10-kor főpapi mise a Bazilikában, sötét öltönybe öltözött, kimosdatott, nyakkendős kisdiákok, az összes szerzetes, dolgozók, mindenki. (Vendégek a kiállító művészek.) Idén a korai Húsvét miatt a Szent Benedek napi ünnepet nagypéntekről mostanra kellett halasztani.
Ellágyultam: kamaszkorom ünnepi diákmiséi. A tömjén illata, évszázados mozdulatok, mondatok, gregorián dallamok. Várszegi Asztrik mindig őszinte mosolya, finom humora, kedvessége. Pannonhalma számomra mindig egy oázis, a béke szigete. Megint szó esett róla, lemennék egy-két hétre valamikor, dolgozni, olvasni, CSENDBEN LENNI.
Parádés ebéd a szerzetes közösséggel együtt a híres barokk ebédlőben, egy új, még címke nélküli palackokban "feladott" Infusio nevű bor volt az ebédhez. Persze én vezettem, de fájdalomdíjnak kaptam búcsúzóul egy üveggel: 2006-os cuvée... Hát bizony a híres Kopár is vigyázba állhat előtte. Őrületes.
A kiállítás? Érdekes. Komoly averzióm van (hülye, konzervatív öregember) a klasszikus művek és a kortárs alkotások házasításával, szükségszerűen a klasszikusok győznek, – ha jók persze. Bajba vagyok, (meg türelmem se sok) a kortárs művekkel, a vegyes műfaj már eleve nehezíti a munkát... Jár a fejemben jó és rosz példa egyaránt; nem akarnék nagyon olcsó, tehát tisztességtelen lenni. Aranyra festett (minek?) falra vetített videó: egy ember bóklászik éjjel egy csónakkal egyyedül a vízen, szép akusztikus zene alatta, poétikus, jó munka. De ugyanattól a szerzőtől egy falraszerelt húszcentis készüléken nézhető (fülessel hallgatható) videó: egy nő, – ahogy az erdélyiek hívják – melencében, fateknőben tésztát dagaszt és közben okos dolgokat mond (– bizonyára, mert nem volt türelmem végighallgatni.)
Bármennyire is sikerül(ne) "elemelni" a kiállítás összeállítójának (bocsánat, kurátorának, esetünkben Eisenstein Adélnak) a kiállítás "leitmotívját": a kapcsolódás szükségszerűen (?) csak a téma mentén szokott létrejönni. A Vojnich képe (az Apátság gyűjteményéből) úgy került a válogatásba – gondolom – hogy ő (közhely) "szakrális tereket" fest. Mélyebb összefüggést én az ikonok és a Vojnich képek között nemigen tudok fölfedezni. Az ikonok kötelező, kánon által előírt tematikus és formai szabályozottsága igencsak távol áll a szubjektív, (most tanultam György Pétertől:) a karteziánus ego által vezérelt Vojnich-i festészettől. Érthetőbben, az ikonokban nyomát sem lelni annak a szubjektív világlátásnak, amiért a Vojnich képeket olyannyira szeretjük. Hogy éppen azért vannak együtt? Ha csak úgy nem...
Másfelől persze a kiállítás nagyon szép, meg kell nézni; az őszi Márton napig nyitva lesz.
– – –
Ma este vacsorával díszített jótékonycélú árverés valamelyik puccos szállodában a Bátortábor javára. Évek óta füstölgök ellene, és évek óta adok képet, ma ez kerül kalapács alá.
– – –
Rémlett, hogy egyszer már nosztalgiáztam a régi április negyedikékről, meg is leltem. A Mozgó Világ felkért néhány embert 2002-ben, írnának-e naplót, mindenki egy napot kapott, rám jutott az április 4!