hétfő
2008-04-28 21:32:02
Tegnap délután Kazo könyvbemutatója. Eléggé paráztam tőle, mert nem volt időm igazán rendesen felkészülni, és a performance-okhoz olyan nagyon nem értek. Végül azt hiszem jól sikerült, Rényi okos ember és remek partner, Kazo már megint fantasztikusan állta a sarat. Igazi, érdekes beszélgetésnek tűnt az egész számomra is. Az fölöttébb mókás volt, hogy kiderült, Kazónak szinte pontosan azok a kedvenc "mesterei" az egyetemes művészettörténetből, mint Vojnichnak vagy nekem! Mondjuk a Trecento mesterei... Vagy Morandi! Miközben kb. ez az utolsó találkozási pontja képeinknek. Egészen mást gondol a színek felől, másra és másként használja őket, (mást ne mondjak: szinte kizárólag este, lámpafénynél festi képeit!).Nézegettük Nórával ma reggel a könyvet, és Nóra azt mondja: hát ezt biztos hamarosan az iskolákban is tanítani fogják. Kérdezgetett, hogy a mai kánonban Kazovszkij modern, korszerű művészként van-e számontartva? El kellett gondolkodnom. Azt hiszem nem, de ha mégis, akkor elsősorban a performance-ok miatt.
Nehezíti a dolgot, hogy Kazovszkij pontos használati utasítást ad a fogyasztóinak, (ebben hasonlít a "kortársakra"), csakhogy – tudjuk – még negyven doboz van a külső doboz belsejében, mint a matrjoska babában, ahol már a néző kénytelen a saját útját járni.
Este még színház is: a József Attila Színházban Az Öreg hölgy látogatása, Zsótér rendezés. Sok kritika volt már róla, nem szaporítanám a szót, meg kell nézni. Az első felvonás nekem kicsit döcögős volt, a második viszont nagyszerű. A főszereplő, Ladányi Andrea zseniális, teljesen eszköztelenül, lidércesen félelmetes. Öt csillag, minimum.
Holnap hajnali négykor kelünk: Viszem ki Vojnichot a repülőtérre, irány Peru!