mese
2008-05-12 22:47:41
hol volt, hol nem volt, once upon a time... Volt nekünk a grafikai stúdiónk, jónéhány alkalmazottal, közöttük Eszter lányommal, aki akkortájt fejezhette be a Képzőművészeti Egyetemet. Egy napon E. azzal az ötlettel állt elő, hogy van neki egy rettenetesen édes kambodzsai évfolyamtársa, akinek nagy szüksége lenne pénzre, nagyon szépen rajzol, máshoz nem ért. Rajzolni ugyan nem kellett, de persze azonnal felvettem Suos Sodavy-t, akit aztán az egész csapat azonnal nagyon megszeretett. Találtunk is neki ezt-azt tennivalót. Elvégezte a nyíregyházi főiskola rajz szakát, és onnan jelentkezett át a Képzőre. Elmesélte lidérces élettörténetét is: gyakorlatilag az egész családját - egyetlen keresztmama kivételével kiírtotta a Vörös Khmer, papát, mamát, nagyobb testvéreket, nagybácsikat, nagynéniket, mindenkit. Sodavy valami gyermek-menhelyen vészelte át ezeket az időket, majd a béke kitörvén a keresztmama megkereste, és magához vette. Nyomorogtak, természetesen. De a fiú szorgalmas volt és ambíciózus, ügyesen rajzolt: valahogy kibrusztolta magának ezt a nyíregyházi továbbtanulást...Mi persze rettenetesen megszerettük, vittük ünnepeken-hétvégeken magunkkal (az akkor még szarmentes) nyaralónkba, kiscsajok is nagyon imádták, családtagként vett részt a vircsaftban, segített főzni, marháskodott a gyerekekkel, nagyon jó arc volt. Emlékszem tőle tanultuk, hogyan kell egyszerűen fokhagymát pucolni: lerakta a gerezdeket egyenként a vágódeszkára, lapjával ráfektetett egy nagy kést, és rácsapott: a fokhagyma egyszerűen kibújt a héjából... Azóta is így csináljuk. Finom keleti csirkés kajákat tudott például villámgyorsan előállítani. Nagyon édesen beszélt magyarul: azóta is közmondás a családban a "pöcsös szoknya" (így ejtette a pöttyöst).
Teltek-múltak az évek, Sody néha emlegette a nála fiatalabb testvéreit (szintén keresztmamával), akiket ő rendszeresen pénzzel támogatott (gyakorlatilag minden keresetét hazaküldte dollárban, mégpedig mindig rendes postai borítékban levélbe hajtva küldte: ez volt az egyetlen út, hogy viszonylag nagy biztonsággal megkapják az otthoniak. A fiú teljesen otthonosan élt Magyarországon, nem nagyon akarták megadni neki az állampolgárságot, emlékszem először a Kunczénél próbáltam közbenjárni az érdekében, aztán azt találtuk ki, hogy valamelyik csaj a stúdióból pro forma hozzámegy feleségül...
Közben azonban támadt egy nagyon szívmeleg ötletem: összegyűjtök barátoktól, stúdiósoktól annyi pénzt, amennyiből tudunk venni neki egy oda-vissza repülőjegyet; látogassa meg a családját. Persze a pénz javát mi adtuk, meg is vettük a repülőjegyet, és Sodavy édes vigyorgó pofával hazarepült. Két hónap múlva jött vissza, egy hatalmas, elmondhatatlan neház vulkánfíber koffert cipelve, ketten alig tudtuk megmozdítani. A repülőgépről egyenesen ide a Kelenhegyi lakásunkba jöttünk az egész csapattal, a koffert is felcipeltük nagy nehezen, mert azt mondta, abban ajándék van nekünk. Föltettük a koffert a nagy ebédlőasztalra, Sody ünnepélyesen kinyitotta: színültig volt friss kambodzsai gyümölcsökkel!!!
Na ilyen tehetséges fiú volt. Ezt a történetet évtizeden keresztül meséltem tanulságul, hogy a jószándék néha milyen bajt tud csinálni: visszaérkezésétől fogva ez a fiú mindig egy kicsit boldogtalan volt, és visszavágyott. Azt mondta, az első hetek rettenetesek voltak: a bambusz-kunyhónak, amiben laktak, gyakorlatilag nem voltak falai, kibírhatatlan volt a folyamatos lárma, aztán lassan megszokta. Kicsit búsulva mondogatta, hogy rá nagyon nagy szükség lenne otthon, mert apjuk nem lévén, neki, mint legidősebb fivérnek kellene feleséget keresnie a három öccsének. Nem húznám a történetet, nemsokára vettünk neki egy újabb repülőjegyet, ezúttal csak oda. Nagy csapat kisérte ki Ferihegyre, bizony mind bőgtünk, amikor búcsút vettünk tőle.
El ne felejtsem, kérésére gyártottunk neki a meglévő két diplomájához még hármat ékes magyar nyelven (mondjuk arról, hogy a cégnél grafikai tervezésből, vagy a Photoshop szoftver használatából kiváló eredménnyel diplomát szerzett) gyögyörűen kinyomtattuk, profi könyvkötőnél megcsináltattuk, ugyanis azt mondta, hogy ő otthon diplománként 12 dollárral több fizetést kap...
Jópár évig semmi hír róla, aztán egy délelőtt megszólalt a mobilom: szervusz Miklós, itt Sodavy beszél Kambodzsából: Majdnem lenyeltem a telefont. Kérdeztem, sikerült-e a testvéreinek feleséget találni, azt mondta igen, sőt neki is van már két gyereke. Tanít az ottani Főiskolán, és közben képeket fest. Emlékszem még, mesélte, hogy nagyon nagy a szegénység, nincs víz, egy ballon ivóvízért 1 dollárt kell fizetni.
Megint sok évig semmi hír, aztán egy e-mail. Azóta félévenként érkezik tőle egy-egy édes levél...
Tegnap VE-nek öt mail is jött (anyák napjára!!!), benne sok fotó, majd elájultunk. Írja, hogy van több ember, aki veszi a festményeit, jó pénzt kap értük, csak a tanítás miatt nincs elég ideje festeni...
Íme két rajza:
Idézet leveléből:
"Erzsebet!mondhatnam sok kialitasom van,es minden hol foleg Asziaban,van nekem
egy jo kiadokephegyet Singaporban,egy heres kialitoteremet,jo arat tudok eladnikepet
A sztilus,ogyan mint Aktot,emlekszel ra abban a katolusomban,(csináltattam neki, mielőtt elutazott egy katalógust az addigi legjobb munkáiból, a szerk.) ilyen sztilus nagyon
szeretnek,rep-teren is vannak kepeim,Kirnek a muzseomuknak is
Singapor reszidanciaban,es Singapornagykovetsegen is vannak kepeim
Ettol emekszem,Sokszor Barna nekem mondott haragva, hogy szerencses ember vagy meg mindig.Erzsebet! lehet,hogy azt vagyok?ettol lehet?mindik kivanom azt hogy Barnat mondta.
Most tannaban kirnek, hogy rajzolok sokat jol meg neki a bolt, montak,hogy ne menjek dolgozn ([tudod a Singapor nagykovet, Singapori kialitoteremet, Singapori muzseomigazgatot ,mindig a mutermemben jonnek, nekem alig van ido ra. Dolgozom a kultur-miniszteriumban,mind masadik fonoknek, [ Depatement muveszet es kezipari muveszet] Tudod, a munkabol nem elhetek. Munkhelyemen sok szak-talan ember folotem all,tudod,ettol munka nem megy, olyan mint Magyarorszag Komuniszt idejen volt,de en muszaj hogy dolgozni jovok,
anyu, te mit gondolsz? hulye vagyok?"
Elképzeltük a bambusz kunyhót a nagy lármával meg az egydolláros vizesballont... Nos ma érkezett sok fotó a házáról, hogy látogassuk meg, van hely bőven... Hát szó, mi szó, van. Ájulok. És a műterme!!!
"voltam en haztevezo,hazmernok,villanymernok,vizmernok,munkasok fonoke is,harom emeletes hazat folepitettem szakember nelkul,15mx20m.harom emeleteshaz. Berendezesek csak a regiseget hasznalom,pedaul szekrenyek, agyak. Hazat kb 40 azerdollard koltem ki."
Most sok kép jön, de megéri.
Három kép a műterméről:
Hát "pöcsös szoknya", gratulálok!