péntek
2008-05-16 19:22:25
e-mail jött (szerzője azt hiszem - szerzői - jogász):"...kedves Miklós, egy baráti hangvételű tértivényes levél nem ártana a kerületi önkormányzatnak, mert elég furcsa így fotók, rajzok alapján a monstrum emgedélyezése. Szóval mégiscsak jogállamban élünk. Vagy nem? Gondoltam.
Egy régi - ÉS-ben olvasott – kortörténeti anekdóta rémlik fel. Idős zsidó bácsi meséli életét egy amerikainak: munkaszolgálat, vagyonvesztés, jogfosztottság, munkaszolgálat, fél család elvesztése and so on, and so on. Aztán a felszabadulás után: boltocska elvesztése, társbérletesítés, majd kitelepítés and so on…
Az amerikai elkerekedő szemmel hallgatja, majd megkérdi: és miért nem fordult ügyvédhez?"
– – –
Fotókat válogattam a következő 2000-hez, Vojnich javaslatára megnéztem "guczo" fotóit az azsia.net-en. Hát egyik-másik őrületes. Tegnap hajnali 3-ig nézegettem-válogattam. A szerző igazi neve Balogh Attila, Sanghajban él. Onnan küldi a fotókat, álljon itt néhány mutatóba.
– – –
Szemben velem az ebédlő-asztalon Anna számvitel vizsgára készül: előtte papír, töméntelen sok számmal, egy olyan számológépen számol, amin legalább hatvan gomb van! Jobbra tőle a laptopja, azon ellenőrzi a megoldásokat. Ilyeneket mond: kiszámolod, ennyi az önköltség, aztán beszorzod a termelt mennyiséggel, és megvan az értékesítés összes közvetlen elszámolt költsége...
Közben dühöng, hogy nem jön ki a webről letöltött megoldáslistás eredmény, mert a tanköny örökölt, 3 éves, a megoldás viszont idei, és közben néhány adatot megváltoztattak (azért, hogy vedd meg az új könyvet, de a faszom veszi meg 3700 forintért, amikor a Balázsnak megvan – dünnyögi.) Így aztán kétszer annyit kell számolnia, mert rá kell jönni, hogy mi változott? Eddig 37 oldalt írt sűrűn tele számokkal ZH előtti gyakorlásul.
Nóra a műterem másik végében makettet épít balsafából, 1:50-es léptékben fából készült kilátót. (Ezt azért egy kicsit jobban értem.) Nagyon jókat tudunk beszélgetni a csomópontok ideális kialakításáról. Majd ha valamikor (hajnalban?) készen lesz, akkor aztán le kell fotózni (holnap), itt aztán eljön az én időm!
Anya barátnőkkel wellneszel valahol vidéken, mink meg a sok dolog miatt nem főzünk, mindenféle gnocchi-kat, meg lasagne-t hozattunk, a juhtúrós gnocchi egyszerűen lebilincselő. (Al Capone).
– – –
Nekem is jó kis házi feladatom van, Kazovszkij Millenárisbéli könyvbemutatóját Nagy Boldizsár fölvette videóra, ezt aztán a drága Sárvári Enikő lóhalálban kiírta, lemezre tette és elküldte. Mi az egészet kigépeltettük. Nos ebből a zagyva ménage á trois-ból (Kazo, Rényi A., SzM) kell nekem a 2000 számára olvasható szöveget fabrikálnom.
Meg kellene 3 jó mondatot összehozni Nagy Istvánról Kieselbach új könyvébe; esküszöm, harmincat annyival könyebb, mint hármat!
Meg írtam szarkárlistát a Fejérvíz biztosítójának, meg ma délelőtt jó két órán keresztül átbeszéltük a készülő közös könyvünk ügyeit a műtermemben a kiadóval és Parti Nagy-gyal (szerk.). Közben úgy rázkódott a ház, mint valami gigantikus vibrátor. Nőihölgy azóta, hogy elkezdődött a cölöpverés még nem járt nálam, szerintem lenne nagy élmény!!! Azt mondta az építésvezető, próbáljam meg, hogy beledobom a kockacukrot a reggeli kávémba, és nem kell fölkavarni...! Tutkó.