2008-05-26 20:21:13

negyedik napja Várgesztes. Elképesztő koszt, hatból választani, naponta háromszor meleg kaja. És jó!!! Rémületes, alig sikerül megéhezni két étkezés között. Helyes társaság, (persze mindenki fiatalabb nálam), sok-sok édes kisgyerek. Az első két nap egyfolytában olvasás (ld. alább), ma már egész nap dolgoztunk is. Meg utána élmény. Szauna, mindenféle vizimasszázs... Tettem egy érdekes felfedezést: ez az alulról bugyogó dzsakuddzi még férfiembernek is tud (legalább izomlazításilag) örömet okozni. A csajokat látva persze sárgul az ember az irigységtől...


Megint kaptam valakitől egy jó kis esős tájképet, nem élek hiába?




+ + +

Sándor Iván a legutóbbi ÉS-ben.
(A tovább élő XX. század)

... Erről mondta Bernhard, hogy az ezredfordulóra az emberiség megszűnt gondolkodni. Ezt nevezik a történészek a históriától való megfosztottságnak. A folyamat kezdetét Ortega nyolc évtizede A tömegek lázadásában foglalta össze: "A tömegember abból az emberből lett, akit megfosztottak saját történelmétől... Ezért mutat mindig hajlandóságot arra, hogy színleg bármi legyen. Csak vágyai vannak; azt hiszi, hogy kizárólag jogai vannak, s nem hiszi, hogy lennének kötelességei. Különös, hogy mennyire összefog az áskálódásban. Gyanús ez a dolog. Tudniillik az emberek nem szoktak összefogni, ha csak nincs valami kicsit gonosz, vagy kicsit ostoba dologról szó..."
(...) Nem a tömegek lázadásának, hanem a tömegek lázításának korszakában élünk.
És a cikk vége:
"Az "ürge" (Ottlik) lehetősége a tanúságtétel. Heroizmus nélkül.
A pátoszt Ortega sem tudta elkerülni. De érdemes újraolvasni: honnan jutottunk el nyolcvan év alatt a máig.
Jobban kedvelem a kortárs Bernhard jeges mondatait. Néhány osztrák irigylésreméltó. Christoph Ransmayr, Robert Menasse, Peter Handke a regényírást összekapcsolja a hazájuk sorsával foglalkozó esszével."

S hogy miért különösen aktuális számomra mindez?: kiolvastam Závada új regényét, az Idegen testünk-et. Závada nem esszét, regényt ír. A különböző szereplők mondataiból, monológjaiból, könnyed társasági vitáiból, és a közben történő eseményekből áll össze a múlt (XX.) század magyar történelmének megannyi szörnyűsége, és ezeknek a szörnyűségeknek a magyarázata. A legfeszesebben összerakott Závada regény. Kemény, nagyon tisztességes. A fényképészben még néha csikorgó folyamatos elbeszélői szerepváltás itt megtalálta pontos helyét és mértékét: mesterien, szinte észrevehetetlenül működik, gyakran egy mondaton belül akár. Minden még egy kicsit lidércesebb lesz tőle.

(Závada Pál: Idegen testünk, 391 oldal, Magvető.
A könyv bemutatója június 3-án 17 órakor lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban.)

Komment írása:

Név*:

E-mail*:

Weboldal:

Öt meg három?*:

Komment*: