csütörtök/péntek 0:10
2008-06-06 00:09:22
uszoda - műterem - béke.Írom ezerrel a marginália-margót a Semmi művészetről a 2000-nek; péntekre kész kell legyen.
Azt hallom nagyon bántja a holnapi ÉS-ben Károlyi Csaba Závada könyvét, kiváncsi vagyok, hogyan nincs igaza? Nem elhinni, mondom: nagyszerű könyv.
Holnap el kell kezdjem írni Vancsó megnyitó szövegét is, a dallamáról van valami a fejemben, de hogy mi lesz a szövege..?
Este "munkavacsora" (Bock Bisztró) Désékkel és EP-ékkel; megbeszélni közös nyaralásunk technikai részleteit. Határozatba lett hozva, hogy Szlovénián keresztül megyünk, és Duino-ban megállunk, vacsora valami nagyon-nagyon étteremben (persze EP). 20-án indulunk, 21-től mienk a Villa Gentile (!) Firenze alatt 20 km-re.
Meg kell jegyeznem, hogy lepényhalat ettem kolbászos rizottóval, tudom furcsán hangzik, pedig
l e n y ű g ö z ő volt. Mámorító törkölypálinka Konyáritól.
Igéretemhez híven következzék Szabó T. Anna elementáris verse a Vojnich lépcsőkről (én meg húzok aludni, mert újabban megint minden reggel uszoda!)
Fény, sötét
Vojnich Erzsébetnek
behatárolta a teret bedobozolta a fényt
a sötétet körbekötözte bezárta
árnnyal telített kőmedencét
fénnyel telített nyitott ajtót
embernemjárta váróteremben
megakasztotta a fény mutatóját
az óralapot letörölte
lépcsőkön jár a szem
föl-le
föl-le
le fel hova fel
mi tart mi emel
mérlegen a sötét semmi
fényes semmivel
--
hiába holt tér
mikor tagolt tér
lélegzik benne a csend
tárgyaktól jár az idő ketyegve
tárgyakon reszeli magát rekedtre
lényegét a fény akadozva mondja
nem érti maga sem
--
fénytár fénygenerátor
fénygyár fényteli fénytér
fényhang fényszíne árnyék
fénycsap fényízű fénycsepp
nyitott szemmel csukott szájjal
csukott szemmel nyitott szájjal
a máslétet inni inni
--
Zárt tér puszta tér
engedj magamba
kopár magamba
hullnom
mély kút száraz kút
engedd időmet
üres időmet
múljon
napsugarak percegése
esőcseppek ketyegése
üres vassodronyon fekszem
minek az ágy eleresztem
kormos sötétség a testben
--
ha van Isten ismeretlen
lakik világvégi csendben
ő a fal és ő az ajtó
újabb sötétbe szalajtó
útvesztőmben mint az ólban
- fény a fekete kanócban -
magára vár lesben
--
Van-e, ami szomjunk oltsa?
Itt a csapból sötétség dől.
Az ágyon a senki alszik,
falba fut bele a lépcső.
Tetőablak üvegrácsa
öngyilkos fény zuhogása
beletapad a fehér vér
padlórések ragacsába.
--
ablak szárnya
házak szárnya
padló plafon
oszlop árnya
lépcsőfokok tolla emel
föld mélyének magasába
nem lehullni
alászállni
mélybe menni
lenni várni
--
várni mint a kő a tárgyak
kővé váljak térré váljak
tömörebb vagyok a fénynél
sötét vagyok mire várjak
valameddig lenni kell
létem által menni fel
hova menni fel
lépcsőfokok percein át
micsoda emel
holtomon kell általmenni
nesze semmi szól a semmi
fogd meg ez van egyelőre
légy belőle végy belőle
vidd amennyi kell
érd be ennyivel