...akáció
2008-06-19 23:31:55
Nnna. Holnap reggel indulunk. Első éjszaka Bassano del Grappa. Aztán egy hétig 18 km-re Firenze alatt: Villa Gentile. EP-ék, Désék, meg mink. Jó lesz.Addig ti is pihenjetek.
(valami szövegbe kerestem két emlékezett sort az Eszméletből, aztán ha már... Húsz éve nem olvastam. Hátha ti sem.)
Eszmélet
• 1
•
• Földtől eloldja az eget
• a hajnal s tiszta, lágy szavára
• a bogarak, a gyerekek
• kipörögnek a napvilágra;
• a levegőben semmi pára,
• a csilló könnyűség lebeg!
• Az éjjel rászálltak a fákra,
• mint kis lepkék, a levelek.
•
• 2
•
• Kék, piros, sárga, összekent
• képeket láttam álmaimban
• és úgy éreztem, ez a rend -
• egy szálló porszem el nem hibbant.
• Most homályként száll tagjaimban
• álmom s a vas világ a rend.
• Nappal hold kél bennem s ha kinn van
• az éj - egy nap süt idebent.
•
• 3
•
• Sovány vagyok, csak kenyeret
• eszem néha, e léha, locska
• lelkek közt ingyen keresek
• bizonyosabbat, mint a kocka.
• Nem dörgölődzik sült lapocka
• számhoz s szívemhez kisgyerek -
• ügyeskedhet, nem fog a macska
• egyszerre kint s bent egeret.
•
• 4
•
• Akár egy halom hasított fa,
• hever egymáson a világ,
• szorítja, nyomja, összefogja
• egyik dolog a másikát
• s így mindenik determinált.
• Csak ami nincs, annak van bokra,
• csak ami lesz, az a virág,
• ami van, széthull darabokra.
•
• 5
•
• A teherpályaudvaron
• úgy lapultam a fa tövéhez,
• mint egy darab csönd; szürke gyom
• ért számhoz, nyers, különös-édes.
• Holtan lestem az őrt, mit érez,
• s a hallgatag vagónokon
• árnyát, mely ráugrott a fényes,
• harmatos szénre konokon.
•
• 6
•
• Im itt a szenvedés belül,
• ám ott kívül a magyarázat.
• Sebed a világ - ég, hevül
• s te lelkedet érzed, a lázat.
• Rab vagy, amíg a szíved lázad -
• úgy szabadulsz, ha kényedül
• nem raksz magadnak olyan házat,
• melybe háziúr települ.
•
• 7
•
• Én fölnéztem az est alól
• az egek fogaskerekére -
• csilló véletlen szálaiból
• törvényt szőtt a mult szövőszéke
• és megint fölnéztem az égre
• álmaim gőzei alól
• s láttam, a törvény szövedéke
• mindíg fölfeslik valahol.
•
• 8
•
• Fülelt a csend - egyet ütött.
• Fölkereshetnéd ifjúságod;
• nyirkos cementfalak között
• képzelhetsz egy kis szabadságot -
• gondoltam. S hát amint fölállok,
• a csillagok, a Göncölök
• úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
• a hallgatag cella fölött.
•
• 9
•
• Hallottam sírni a vasat,
• hallottam az esőt nevetni.
• Láttam, hogy a mult meghasadt
• s csak képzetet lehet feledni;
• s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
• görnyedve terheim alatt -
• minek is kell fegyvert veretni
• belőled, arany öntudat!
•
• 10
•
• Az meglett ember, akinek
• szívében nincs se anyja, apja,
• ki tudja, hogy az életet
• halálra ráadásul kapja
• s mint talált tárgyat visszaadja
• bármikor - ezért őrzi meg,
• ki nem istene és nem papja
• se magának, sem senkinek.
•
• 11
•
• Láttam a boldogságot én,
• lágy volt, szőke és másfél mázsa.
• Az udvar szigorú gyöpén
• imbolygott göndör mosolygása.
• Ledőlt a puha, langy tócsába,
• hunyorgott, röffent még felém -
• ma is látom, mily tétovázva
• babrált pihéi közt a fény.
•
• 12
•
• Vasútnál lakom. Erre sok
• vonat jön-megy és el-elnézem,
• hogy' szállnak fényes ablakok
• a lengedező szösz-sötétben.
• Igy iramlanak örök éjben
• kivilágított nappalok
• s én állok minden fülke-fényben,
• én könyöklök és hallgatok.
• 1933-1934 tele