szombat
2008-07-05 15:18:23
pihenőnap.Szolíd ebéd Robival (+E. és Anna) a szokásos olasznál; a már ismerős pincér, villogásiból Hamvas Béla idézettel hozza a spenótos-gorgonzolás (ájulat jó) tagliatellét. (Ez is úgy érzi, hogy ő egy álruhás herceg.) Amúgy persze kedves, csak SOK. Vagy leszarnak, vagy Hamvas Béla? Középút nincs? Nem tudom elképzelni, hogy Sienában a pincér Dante idézetet citálna a gnocchi ai quattro formaggi mellé. Mindig nagyon kedvesek, közvetlenek, és mindig tartják a distanzot, ahogy kell. Mert a helyükön vannak. Mert ott jó nekik. A sarki kávéházas Párizsban – napi tíz órát dolgozik! – már tudja a keresztnevemet, reggelente váltunk három mondatot, soha nem éreztem hogy én "fönn" lennék, ő meg "lenn". A sarki kőművessel ugyanolyan a viszonya. Mindhárman végezzük a dolgunkat, és ez így van rendjén.
+ + +
valahol egy spanyol blogon találtam ezt az elképesztő fotót. Nuri Bilge Ceylan: Curved street in winter, Istanbul, 2004.
Ugyanitt botlottam bele egyik kedvenc (litván származású) orosz festőm, Levitan (Isaac Ilyich Levitan, 1861-1900) egyik képébe. Kerestem hát hozzá még párat, elképesztő a lírája, és a szeretete: ha valamit érteni vélek Oroszországból, akkor azt neki is köszönhetem. Csehov volt nagy tisztelője és barátja.
