péntek-szombat
2008-08-23 10:15:59
Ma reggel 6-kor keltem, mentem ki Dabasra a könyvünk nyomásának gépindulására. Délután 4-ig bírtuk Balázzsal, de miután semmi komoly baj nem volt; (igazán nagyon gondosan volt előkészítve): otthagytuk szegényt magára a nyomdászokkal. Bár a nyomda fölajánlotta, hogy maradhatunk akár éjszakára is, van erre célra egy lakosztályuk, holnap délig fogják ezt egyfolytában váltott műszakban nyomni. Na ez nem fér bele sajnos az én maradék 4 napomba.Most még plakátot csinálok, meg leporellót a szegedi kiállításhoz. Készen van a Vojnich illusztrálta Toldi-könyv is, már "csak" a korrektúra van hátra.
Tegnap este Presseréknél voltunk finom vacsorán. A teraszon vacsoráztunk, alattunk szakadék és a dzsungel (a pilisi erdőgazdaság őserdeje). Telente látni lehet néha a teraszról az erdőben bóklászó vaddisznókat meg szarvasokat. Tegnap este csak különös hangú madarak rikácsoltak az éjszakában.
Két megoldás van a kerti boldogságra: Presserék házát hatalmas fák veszik körül, mintha az erdő közepén élnél, elbűvölő a dolog intimitása (és magányossága).
A másik megoldás - erre elméletben ugyancsak nagyon vágynék - amikor messzire lát a szem, ennek is kitüntetett változata, ha tengerre lát(na) az ember. Jut eszembe, valamikor a hetvenes évek végén (!) kitaláltam, hogy szeretnék két hónapra elmenni dolgozni egy olyan szobába, ahonnan mindig látni a tengert. Angliai barátaim találtak is valami öreg rokont, akinek a házában lett is volna hely... Nem emlékszem már, miért is nem lett belőle semmi. Tán mert éhen haltam volna, tán mert a családom itthon éhenhalt volna, talán mert nem kaptam volna útlevelet. Szóval bájos fantáziálás volt az egész. Ma már talán megtehetném. Ma már talán... De mi lenne, ha minden vágyunk teljesülne? (Na most Robi jól lehülyézne: szerinte a vágyak arra valók, hogy teljesüljenek. Érdekes álláspont.)
Bélai Gyuri is vendég volt Presseréknél, régi zenész haver. Tudjátok, egyszer már meséltem róla, aki - Amerikából hazatérvén - tizenöt év alatt csinált egy, a világban egyedülálló adatbázist a magyar képzőművészetről. Ez az ARTCHIVUM. Az egész adatbázis (ha kapsz hozzáférést) az internetről elérhető. Több mint 190 ezer név... Beláthatatlan. Az ebben a témában keresőknek-kutatóknak sok-sokezer munkaórát spórolt meg az elkövetkező ötven-száz évre.
Mondanék egy példát: (tegnap felhívott a Gyuri, hogy egy új modul működik a rendszerben, ezzel egy pillanat alatt megtudhatod, hogy kikkel állítottál ki együtt pl. az évek során...)
Szóval: közös kiállításon 2610 művésszel állítottam ki eddig. A toplista:
Legtöbbször Váli Dezsővel (60 alkalom)
második F. Zámbó Öcsi (52 kiállítás) - na ezt se gondoltam volna.
Vojnich (51)
El Kazovszkij (47)
Mondtam az este Bélai Gyurinak, hogy ha jól értem, akkor tőle hamarosan megkaphatom, rendszerében megkereshetem azt az adatállományt, amin a Váli negyven éve dolgozik. Ez örömmel tölt el. Rémült irigységgel nézem ugyanis évtizedek óta, ahogy rendszerezi életének minden szegmensét, irigységgel, mert látom, hogy mennyi öröme tellett benne!
Szép hazánk kultúr-korifeusai - minden próbálkozás ellenére - egy kósza pllantásra sem méltatták Bélai munkáját. (tizenöt év alatt többmillió dollárja folyt bele a dologba!)
+ + +
Jut eszembe, olvasom a klotyón a Művészeti Alap éves jelentését: 2007. évben az Egyesület választott képviselőinek száma 102 fő, (!!!) tiszteletdíjuk 23 millió 730 ezer forint volt. No comment.
+ + +
Még három nap téboly, kedd reggel indulunk Annával Hollandiába...